Így lehet cuki egy étel: epres gombóc

Van, hogy rám tör a gombócozhatnék, olyankor több napon keresztül kerek vagy gömb alakú ételeket készítek. Jó érzés görgetni a két tenyerem között, mondjuk nálam ott kezdődik az alélás, amikor ezt a puha tésztát a kezembe veszem. Főleg, ha jól meg van főzve és át van törve a krumpli!

Édes kis nyalánkság egy könnyű zöldségleves után, epres gombóc formájában... Elkészítése ugyanaz, mint a sárgabaracké, csak a szezonalitás miatt cseréltem. A morzsa pedig extra adagban készül, mert külön is isteni.

Gombóc alaptésztáért Nyammm Zsófihoz mentem, Nála mindig van jóféle Nagyi vagy családi recept. Tönköly fehér liszttel is jó.

Úgy állj neki, hogy amikor egyiket majszolod, már nyúlsz a másik után...

A recept: 

Alap gombóc tészta:

1 kg burgonya

330 g liszt (300-400g , amennyit felvesz a tészta)

1 tojás

1 ek puha vaj

1 ek cukor

csipet só

A töltelék: 

20-25 db eper

fahéj, cukor

A hempergetéshez: 

200 gr zsemlemorzsa

100 gr darált mandula

Fahéj

Vaníliáscukor

Vaj, egy evőkanál

A krumplit héjában puhára megfőzöm, majd hideg víz alatt meghámozom. A hideg vizet a forró krumplik miatt engedem. Krumplinyomóval egyenletesen simára összetöröm. Nem használok turmixgépet, mert az ragacsossá, nyúlóssá tenné. Tálcán kihűtöm.

Közben a vajat serpenyőben felolvasztom, a morzsát, a mandulát beleszórom, a fahéjat és a cukrot is hozzáadom és elkezdem pirítani. Közepesen sötét barnán tetszik a végeredmény, kicsit ropogjon. A mandula finoman kiegészíti az ízeket. A vanília pedig a titkos összetevő, amint tudjuk. 

A krumpli kihűlt, keverőtálba teszem, elsőként a tojással, vajjal, sóval és a kevés cukorral elkeverem. A lisztet fokozatosan hozzáadom, és simára gyúrom. Zsófi 330 grammot ír, ez a mennyiség nekem is bevált.

A vizet egy kávéskanál sóval felteszem forrni.

Cipót, vagy hengert nem formázok, hanem csak úgy letépek a tésztából, majd kinyújtogatom a tenyeremben és beleteszem az epret egy csipet fahéjas cukorral. 

Amikor a víz gyöngyözően forr, beleengedem a gombócokat, edénytől függően 5-6 darabot. Amikor feljönnek a víz tetejére, onnantól fogva még 5-8 percig szoktam főzni, és egyet kiemelek, hogy ellenőrizzem a tészta állagát. Csöpögtetős lapát segítségével kiemelem a vízből, és a morzsára helyezem őket. Óvatosan, nagyon érzékeny kis teremtmények! Hagyom őket megpihenni, hűlni, ahogy szép sorban érkeznek a morzsába.

Plusz porcukrot szerintem nem igényel, mivel a morzsát is cukorral készítettem. Hedonistáknak vaníliaöntettel ajánlom...

Habkönnyű túrós pite

Mennyien búgják, amikor túrós ételekről van szó, hogy "a habkönnyűt szeretem", és máris nyelnek egy nagyot. Túrógombóc, túrós pite, bármilyen túrós süti isteni... ha nem száraz, a töltelék nem morzsálódik, a gombóc nem teniszlabda keménységű, ha a túró krémes állagú.

A hétvégi összejövetelen a paprikás krumplit egy barátnőmmel készítettük, a túrós pitét előző este otthon sütöttem. Amint betettem a sütőbe a pitét, elaludt a sütő lángja, amit tizenperc után sikerült csak újra meggyújtani. Aggódtam, hogy ne áztassa el a tésztát a túrótöltelék, de egy kis türelem befektetésével minden tökéletes lett.
Sok vaníliával, nádcukorral és tönkölyliszttel készült. A nagy tepsihez mérve másfélszeres adagot készítettem, és nagy örömömre sikere volt. Két tányér paprikás krumpli után még mindenkinek lecsúszott legalább egy kocka. Ezt most úgy mondtam, mint egy ötgyerekes családanya... :)
A megadott recept az eredeti adag. A recept sajnos nem az enyém, de maximálisan elégedett vagyok vele.

A recept:

A tészta: 

30 dkg liszt
10 dkg cukor
12 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 ek tejföl
fél csomag-6 gr sütőpor
reszelt citromhéj

A töltelék:

50-75 dkg túró
10-12 dkg cukor
vaníliakivonat/ 2 csomag vaníliás cukor
2 tojás sárgája
4 tojásfehérje felvert habja
reszelt citromhéj
zsemlemorzsa a tészta szórásához

A liszthez adom a sütőport és elmorzsolom benne a vajat. Hozzászórom a cukrot, a tojás sárgáit, esetleg a citromhéjat és rugalmas tésztává gyúrom. Amíg a túrótölteléket összeállítom és a sütőt előmelegítem, a tészta megy pihenni a hűtőbe.
A túrót villával vagy szitán áttöröm... na nekem ez kardinális pont, ugyanis sosem csináltam még szitával, az igencsak macerásnak tűnik, de a házitündérek csak így csinálják. Tény, hogy így lesz igazán krémes a túró. Villával még csak-csak nekifutok, de a robotgép karja ugyanúgy simává dolgozza.
A cukrot a sárgájával először összedolgozom, hogy kicsit habos legyen, majd a citromhéjat és a vaníliát is hozzáadom. A robotgép karját lemosom, majd a fehérjét is felverem és a túróhoz forgatom. Ettől lesz habkönnyű.
A hűtőből kiveszem a tésztát, ketté választom. Az alsó tésztához való labdacs legyen nagyobb. Lisztezett felületen kinyújtom, és a vajazott tepsibe fektetem. Egyenletesen megszórom egy marék zsemlemorzsával, majd rásimítom a túrótölteléket. A felső tésztaréteghez ugyanúgy kinyújtom a tésztát, feltekerem a sodrófára és a tepsi szélén végiggörgetve a túróra helyezem a tésztalapot. Tojással megkenem és villával megszurkálom néhány helyen. Ha maradt tészta, különböző formákat szaggatva a pite tetejére helyezem, és azokat is megkenem tojással. Én mindig a szív formához nyúlok... mert a szer-etet.
180 fokon, 30 perc alatt sül aranybarnára.

Tojásos nokedli fejes salátával - klasszikusok

Van olyan ember Magyarországon, aki nem szereti a tojásos nokedlit? Szerintem nincs. Ja, de van! Az Apukám. Neki van egy sajátos ízlése, amit én sehogy sem tudok felfedezni, megérteni. A rántott hús és a zabpelyhes csokis keksz viszont mindig közös pontunk.

A klasszikus ételek készítésére meg kellett érnem. Huszas éveimben (egy hete a 30-ba léptem) mindent ettem, ami nem szokványos, nem magyaros, a hagyományos ízeket a legritkább esetben kívántam. Anyukám alig győzte követni az irányaimat... egyszer a húst mellőztem, egyszer a szénhidrát mindenféle formáját. Válogatós, különcködős voltam. Figyelemfelhívás volt ez részemről, most már tudom. Merthogy az étkezésben is ott van a teljes személyiségünk, aktuális állapotunk, érzéseink... ezt egyszer összeszedem és leírom.

Szóval tojásos nokedli. Anyukám kedvence, és az enyém is. Sok tojással, friss salátával. Ő a nokedlit deszkáról szaggatja. Én is így kezdtem a nokedli pályafutásomat, de szeretem a hatékony megoldásokat, ezért az edényre helyezhető eszköz mellett döntöttem. Ezzel kisebbek is lesznek a nokik és 3 perc alatt a vízbe csurognak. A legjobb nokedli poszt itt. Én innen tanultam meg, és mindig tökéletes a nokedlim.

A recept:

40 dkg liszt
2 tojás
1 ek só
csipet fehérbors
3 - 3,3 dél víz
3-4 tojás


A vizet felteszem forrni. A vége felé adom hozzá a sót, mert a só nélkül könnyebben felforr a víz. Ha tudományos magyarázatra vágysz ennek alátámasztására, itt olvashatsz róla részletesen.
A lisztet kimérem, hozzászórom a sót, fehérborsot. A két tojást hozzáütöm, majd 3 dl vízzel higítom. Fakanállal, nagy és gyors mozdulatokkal összekeverem a tésztát. Nem baj, ha kissé csomós, az a szaggatás során eltűnik. A nokedli tésztát a szaggatás előtt szabad összeállítani, sokkal előbb nem, mert akkor nyúlós lesz a tészta. Én a lágy nokedli tésztát szeretem. A tésztát a szaggatóra öntöm és a spatulával néhány perc alatt lehúzom.
Nagyi kérdezte mindig, hogy melyik nokedli fő meg legelőször? Mire mondtam, hogy az első. De nem így van ám, hanem az utolsó, hiszen az van legkevesebb ideig a főzővízben.  Mert a nokedlit nem főzzük sokáig, csak amíg beleszaggatjuk. Ezen egy kicsit én változtattam, 2 percig még hagyom őket a vízben.
Hideg folyó víz alatt átöblítem, és mehetnek is a serpenyőbe, amiben ráütöm a tojásokat. Olívaolajat vagy engedékenyebb napon libazsírt rakok alá... fejenként 1 tojást számoljunk, és ne süssük keményre a tojást, ne legyen rántottás. De ugye ízlések és pofonok.
Friss fejes salátával az igazi, ami néhány órát ázik az ecetes lében. Ehhez még nem írtam le a saját arányaimat, úgyhogy nem tudok recepttel szolgálni. 

Édes bűnbeesés

Vajon miért kapcsol be a legtöbb emberben a csoki (és amúgy az édesség) hallatán a bűn érzése? Bűnözünk egy kicsit? - kacsintunk össze a barátnőkkel traccsparti közben és már zörög is a csokipapír, majd hümmögések és hammogások közepette tovább kuncogunk. Lopott pillanatok ezek, amikor a külvilág nem lát és az élvezet utáni vágyódásunkat ilyen intim közegben ki merjük fejezni. Vajon hány nő fél enni a társai előtt? Anno nekem is voltak ilyen gyötrő gondolataim... mára nagyrészt feloldottam ezeket, de amikor ilyen durva édességgel találom szemben magamat, rögtön úgy érzem, vétkeztem.
Vajon mi ellen? A kor ideálja ellen? A skinny trend engem elrettent (de volt idő, amikor arra is vágytam). Vagy, vétkezem a fogadalmaim ellen, és az agyamban villódzó nem szabad felirat alatt, lelkifurdalással megeszem? Hát, ennek a kornak leáldozott. A kontroll mániám gyeplőjét napról napra igyekszem letenni és megengedő kezdek lenni magammal. Ezt csak azt jelenti, hogy rájövök, mi a jó nekem, mi esik jól, akár tenni, akár enni.
Például a következő csokis sütit készíteni jobban esett, mint enni, de a fotó kedvéért bele "kellett" harapnom. Kíváncsi is voltam az ízére, a hatásra, miközben végig egy érzés járt bennem.
A süti telitalálat. Enyhén roppanós leveles tésztában, krémes Nutella, pirított törökmogyoró, datolya és jó minőségű tejcsoki apróra vágva. Mindez aranybarnára sülve, langyosan maga a mennyország. És persze, együtt a pokol, mert eteti magát.

A recept:

25 dkg leveles tészta
12 dkg Nutella (a Dm-ben kapható, bio, nádcukorral készült változatot használtam)
8 dkg törökmogyoró
8 dkg datolya, magozva
6 dkg tejcsoki
1 tojás kevés vízzel elkeverve
vaj, kevés liszt

A leveles tésztát lisztezett felületen kinyújtom, persze meghagyom a téglalap formáját. Éles késsel, vagy derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Mindegyik lap közepére kenek egy evőkanál mogyoró krémet, ügyelve hogy a szélén hagyjak üres peremet. Rászórom az apróra vágott mogyorót, datolyát, végén a tejcsoki darabokat is. A vízzel elkevert tojással megkenem a tésztalapok szélét, majd háromszögbe hajtom és a két tésztalapot hullámszerűen felhajtogatom. Villával is próbáltam összenyomni, de az eredmény nem olyan tartós, mint az elsőként említettnél. A batyukat sütőpapíros vagy vékonyan vajazott tepsibe emelem, megkenem a maradék tojással és villával megszurkálom a tetejüket, hogy a gőz távozhasson.
Előmelegített 200 fokos (nem légkeverés) sütőben 15 perc alatt sülnek tökéletesen szépre.

Zöldséges és sonkás kosárka

Mostanában azon kapom magamat, hogy igénylem magam körül a rendet. Rájöttem, hogy beágyazni mindössze 1 percet vesz igénybe, bár a háló csukott ajtaja eltakarhatná a rendetlenséget. Mégis jobb érzés így elindulni reggelente, nem felfordulást hagyni magam után. Megfordul bennem is, hogy hisz' nem látja senki, este úgyis visszabújok... csak épp így megadom a lehetőséget a körforgásnak, az ágy is megpihen, amíg én dolgozom, hogy aztán nekem nyújthasson kényelmes fekhelyet.
És hogy kapcsolódik mindez a kosárkáimhoz? Úgy, kérem szépen, hogy szeretek ágyazni. Nyitott ablaknál kirázni az éjszaka elhullajtott darabkáinkat, lesimítani a lepedőn hagyott álomfoszlányokat és pár perces szellőztetéssel lélegezni hagyni a takarót. Mivel ez az érzés új számomra, elevenen él bennem. Épp ezért szerettem volna az ételkészítésben is megjeleníteni. Kerestem a módját, kis tésztakosárkák formájában meg is találtam. Készen kapható, leveles tészta kizárt volt, az "túl egyszerű". Ez csak annyit tesz ám, hogy szeretem magam elkészíteni a hozzávalókat. Így bízom a minőségben, E számoktól, fölösleges zsírtól mentes.
A Paprika magazin valamelyik őszi számában akadtam rá, ott egy darált húsos pite takarója volt ez a tészta. Én kosárkát készítettem belőle, ezzel ágyaztam meg a zöldségeknek.

A recept:

A tészta:

15 dkg vaj
1,6 dl víz
38 dkg liszt
1 kk só (én egy evőkanállal tettem bele)
opcionális: fűszerek

A vajat a vízzel lassú lángon felmelegítem. Amikor a vaj felolvadt, lehúzom a tűzről és a sóval elkevert lisztet fakanál segítségével beleforgatom, egynemű masszát keverek belőle. Lisztezett deszkára, munkalapra borítom, egy kicsit várok, hogy hűljön, aztán rugalmas tésztává gyúrom. Vékony lappá nyújtom, majd korongokat szúrok belőle egy forma vagy pohár segítségével. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe teszem a tésztát, enyhén lógjon ki, így ez a rész finoman meg fog pirulni.
Fantasztikus állagú ez a tészta, egyszerű, így a recept már a fejemben van, úgyhogy bárhol, bármikor neki is tudok állni. Édesen is kipróbálom, már száguldoznak az ötletek a fejemben...

A töltelék:

- Sonka, borsó, kelkáposzta, só
- sütőtök, gomba, kakukkfű, rozmaring, só, bors 
- tejszín, tojás, parmezán, só

A kosárkákat kétféleképpen töltöttem, nagyrészt a hűtőből a maradékokat használtam fel.
A sütőtököt meghámoztam és nagyon apró kockára vágtam. Olajozott tepsibe öntöttem, enyhén sóztam, összeforgattam az olajjal és 180-200 fokra a sütőbe toltam 20-30 percre. A kockák szerencsére nem estek szét, mondjuk hozzájuk sem értem ezen idő alatt. Közben a gombát megmostam, szeleteltem. Teflonserpenyőben kevés olajon elkezdtem pirítani, amiből párolódás lett, hiszen a gomba kiereszti a levét. Só, bors, kakukkfű, rozmaring került rá, majd feljebb vettem a lángot és hagytam, hogy a víz elpárologjon. Enyhén megpirítottam a gombát, majd összeforgattam a sült tökkel.

A húsos töltelékhez a borsót kevés sós vízben pár perc alatt megfőztem. Közben a feketeerdei sonkát kockára vágtam és a serpenyőbe dobtam, nagyon kevés olajat szórtam rá. Kavargatva átpirítottam, majd egy keverőtálba tettem.
Találtam a hűtőben maradék kelkáposztát is. Csíkokra vágtam, és persze, pirítottam ezt is. Ez annyira finom, hogy mostanában minden nap tudnám enni. A legegyszerűbb és legízletesebb köret idén télen: hevített olívaolajra dobom a szeletelt kelkáposztát, várok, amíg sercegni kezd, majd elkezdem forgatni. Sózni sem szükséges, önmagában isteni. Maradhat nagy lángon, bár ha égeti a káposztát, vegyük lejjebb. Akkor jó, ha a káposzta enyhén megbarnul, vagyis karamellizálódik. Ezt a finomságot a borsós-sonkás keverékhez öntöttem. Fűszereket nem adtam hozzá, a sonka és a kelkáposzta épp elég markáns.

Mindkét töltelékből bőven tettem a kosárkákba. Tejszínt és tojást kézi habverő segítségével összekevertem, ízlés szerint reszelt parmezánsajt is lehet az egyveleg része. Figyelve, hogy ne fusson túl a kosárkákon, a zöldségek közé öntöttem. A zöldségek tetejére maradék sajtot szórtam.
180 fokon pirulásig sütöttem. 

Mennyei ebéd volt! Nagy tál nyers salátával ettük.

Tésztasaláta - ebéd a dobozból

Idén Horvátország, Hvar sziget volt a nyaralás úticélja. A társaság érdekesen alakult, 10 lány és egy fiúból állt a kis csapat. A többi fiú nem ért rá, de jó is volt ez így: újultan, új erőkkel, új irányokkal, letisztulva értünk haza.
Busszal mentünk, mindenki egy légtérben, a reggel 6 órás indulás fél7-es reggelivel kezdődött... Végigettük az utat, és a nyaralás is erről szólt: nagy reggeli, majd dinnye, palacsinta, sör a parton és ami a legmeglepőbb volt, hogy még fogytunk is. Talán a stresszmentes lét!
Ketten vállaltuk, hogy a buszútra az egész társaságnak elkészítjük az elemózsiát. Én csokis és narancsos-korianderes kekszet sütöttem, szendvicseket kentem, ebédre pedig tésztasalátát kapott mindenki, saját kis dobozban. Emellett azért döntöttünk, hogy a benzinkúton kapható szendvicseket elkerüljük, és mivel 12 órát utaztunk, leginkább a buszban ülve, nem szerettünk volna felfúvódni, rosszul lenni a nem minőségi ételtől.
Íme a tésztasaláta, 2 főre.

A recept


25 dkg tészta
2 cukkini
1 üveg zöld olívabogyó
2 kápia paprika
fél kígyóuborka
fekete szezámmag
fehérborecet, olívaolaj, só, bors, citrom leve
rukkola

A kápia paprikát 200 fokon, kb egy óra alatt megsütöm, amíg a héja fekete lesz. A tésztát sós vízben kifőzöm. A cukkinit apró kockákra vágom, majd forró olívaolajon, gyakran rázogatva gyorsan megsütöm. Az uborkát meghámozom és a cukkinivel egyforma nagyságúra vágom. Az olívabogyókat negyedelem. A megsült paprikát lefedve állni hagyom, majd amikor kihűlt, lehúzom a héját, kiemelem a csumáját és azt is apróra vágom. Ha nagyon puha lett a húsa, lehet az öntethez adni, ekkor érdemes turmixolni.
Az öntetet elkészítem: fél dl fehérborecetet két löttyintésnyi olívaolajjal elkeverek, sózom, borsozom és pár csepp frissen facsart citromlével frissítem. Azért is választottam ilyen öntetet, hogy a hosszú út során a savak valamelyest frissen tartsák az ételt.
Az egészet összekeverem, rászórom a fekete szezámmagot, azzal is összerázom és már mehet is a dobozba. A tetejére került a rukkola, így ropogós maradt, nem fonnyadt össze.
Máskor is így indulok neki hosszú útnak, persze hétköznapra is kiváló, ha nem tudod hol fogsz enni, és szeretnél figyelni az egészségedre, szervezeted jól-létére.