2013. március 15., péntek

Sültpaprika krémleves

Konyhai ténykedéseim hajnalán készült először sültpaprika leves. Az első komolyabb szárnybontogatásom volt, előtte talán nem is készítettem krémlevest. Sült paprikát pedig kb. tíz éve ettem először a nagynénémnél, saláta formájában, olívaolajjal locsolva. Néném Szicíliában lakik, olasz férjével és két fiával. Náluk töltöttem három hetet nyaralás címén, 17 évesen, ahonnan persze NEM akartam hazajönni, tervezgettem, hogyan és mikor fogok visszatérni. Aztán sosem tanultam meg olaszul, nem költöztem ki, viszont sok mindent magammal hoztam Olaszországból. Lenyűgöző, ahogyan az emberek élnek, ahogyan éreznek az élet és az étel iránt és milyen kecses könnyedséggel művelik az egészet.
A krémleveseket az egyszerűségük és lazaságuk miatt szeretem. A hagymát nem kell finoman apróra vágni, a zöldségeket is hozzáadhatom nagy darabokban. Lehetek hanyag, és mégis finom és szép a végeredmény. Egy kis előkészületet igényel a paprika sütésével, de ez igazán betervezhető művelet. Megéri ez a kevés fáradozás!



A recept:

1 kg kaliforniai paprika (szezonjában kápia paprikából lesz az igazi)
1 nagy fej hagyma
1 tk kakukkfű
csipet őrölt koriander
só, bors, ízlés szerint csilipaprika
olívaolaj
1 dl tejszín
néhány csepp frissen facsart citromlé
tökmag, pirítva

A paprikákat megmossuk, és sütőpapírral vagy alufóliával bélelt tepsire helyezzük. A 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 40-60 perc alatt megsütjük.
Közben a hagymát megpucoljuk, pár evőkanál olajon aranybarnára pirítjuk. A leégés elkerülése érdekében sózzuk. Rászórjuk a kakukkfüvet és a koriandert, nagy lángon átforgatjuk. A paprika eddig a pontig valószínűleg nem készült el, úgyhogy a hagymát lehúzzuk a tűzről.
Amikor a paprika héja feketére perzselődött, kivesszük a sütőből és lefedjük még egy alufóliával, vagy egy tányérral. Sok recept írja, hogy zacskóba ejtsük bele a paprikákat és itt hagyjuk 10 percig a gőzben. Az fontos, hogy nejlonzacskót ne használjunk erre a célra, a forró paprika ugyanis elolvasztja... sütőzacskó megfelelő, de pazarlásnak gondolom, amikor egy tányérral is megoldhatjuk, amit pedig egy mozdulattal el tudunk öblíteni. Amikor a paprika langyosra hűlt, kihúzzuk a csumáját, a levét a hagymára eresztjük (az íze miatt értékes cseppek!), és persze lehúzzuk a héját. A paprikahúst a hagymára dobjuk, felengedjük vízzel, vagy alaplével, a szokásos módon: ameddig ellepi. Forrásig hevítjük, összeturmixoljuk, a tejszínt és a citromlevet is hozzáadjuk. Közben kóstolgatjuk, ha bármi hiányozna belőle, kiegészítjük az ízét.
A tökmagot megpirítjuk, és a levesre szórva tálaljuk. Jó étvágyat!

2013. március 13., szerda

Pogiszerelem

Minden háztartásban kallódik egy cetlire írt pogácsa recept... kivéve a mi családunkban. Anyukám krumplis pogácsa receptjét a fejében őrzi, eddig még nem éreztem affinitást, hogy nekiálljak.
Szeretek az étellel szöszölni, nem bánom, ha összetettebb a recept. De! Egy gyors, 30 perces pogácsa, 10 perces előkészülettel rabul ejt. Valamelyik GoodFood adta az ötletet, angol sajtos pogácsa néven futott a recept. Én azonnal ráharaptam. Maradék sajt felhasználásának kiváló módja. Szerintem használható alapreceptként, tehát tökmag, mák, rozmaring, bármi, ami eszünkbe jut és kezünk ügyébe akad a konyhában, landolhat a tésztájában. Ajánlom kezdőknek, kétbalkezeseknek, konyhatündéreknek és házisárkányoknak is, úgyis ellágyulnak a kis pogiktól. Mert ez szerelem, első sütésre!



A recept

225 gr sütőporos liszt
2 tk őrölt mustármag, vagy mustár
50 gr hideg vaj
40 gr reszelt cheddar, illetve más sajt
125-130 ml tej


A sütőporos liszt nálam annyit tesz, hogy 225 gr liszthez adok kb 5-6 gr sütőport. Azt nem tudom, hogy ez a nagykönyvben milyen arányban szerepel. A hideg vajat kockázom, egyébként van, hogy szobahőmérsékletű a vaj. A lisztet a vajjal és a sóval összemorzsolom, majd hozzáadom a mustármagot (vagy a mustárt), a sajtot, és a tejet egy mozdulattal beleöntöm, majd elkezdem összeállítani, gyúrni a tésztát. Tejből sima liszthez 120 ml elég szokott lenni, ha graham, vagy teljes őrlésű lisztből készítem, akkor 130 ml-rel lesz gyúrható a tészta. A tej vízzel nem helyettesíthető, de növényi tej, vagy tejföl már jó.
A megfelelő állag az, amikor a tészta elválik az edényem falától. Ekkor lisztezett felületen 2-3 percen át hajtogatva tovább gyúrom. Kettő centi vastagra nyújtom a tésztát, majd tetszőleges méretű szaggatóval pogácsákat készítek. Vajazott vagy sütőpapírral fedett tepsire helyezem őket, egymástól két ujjnyi távolságra. Megkenem a tetejüket tejjel és már tolom is az előmelegített sütőbe.
220 fokon 10-12 perc alatt megsülnek. Persze langyosan a legfinomabb. És alap a dupla adag.



...a pogácsa cetlim.


2013. március 7., csütörtök

Édes bűnbeesés

Vajon miért kapcsol be a legtöbb emberben a csoki (és amúgy az édesség) hallatán a bűn érzése? Bűnözünk egy kicsit? - kacsintunk össze a barátnőkkel traccsparti közben és már zörög is a csokipapír, majd hümmögések és hammogások közepette tovább kuncogunk. Lopott pillanatok ezek, amikor a külvilág nem lát és az élvezet utáni vágyódásunkat ilyen intim közegben ki merjük fejezni. Vajon hány nő fél enni a társai előtt? Anno nekem is voltak ilyen gyötrő gondolataim... mára nagyrészt feloldottam ezeket, de amikor ilyen durva édességgel találom szemben magamat, rögtön úgy érzem, vétkeztem.
Vajon mi ellen? A kor ideálja ellen? A skinny trend engem elrettent (de volt idő, amikor arra is vágytam). Vagy, vétkezem a fogadalmaim ellen, és az agyamban villódzó nem szabad felirat alatt, lelkifurdalással megeszem? Hát, ennek a kornak leáldozott. A kontroll mániám gyeplőjét napról napra igyekszem letenni és megengedő kezdek lenni magammal. Ezt csak azt jelenti, hogy rájövök, mi a jó nekem, mi esik jól, akár tenni, akár enni.
Például a következő csokis sütit készíteni jobban esett, mint enni, de a fotó kedvéért bele "kellett" harapnom. Kíváncsi is voltam az ízére, a hatásra, miközben végig egy érzés járt bennem.
A süti telitalálat. Enyhén roppanós leveles tésztában, krémes Nutella, pirított törökmogyoró, datolya és jó minőségű tejcsoki apróra vágva. Mindez aranybarnára sülve, langyosan maga a mennyország. És persze, együtt a pokol, mert eteti magát.




A recept:

25 dkg leveles tészta
12 dkg Nutella (a Dm-ben kapható, bio, nádcukorral készült változatot használtam)
8 dkg törökmogyoró
8 dkg datolya, magozva
6 dkg tejcsoki
1 tojás kevés vízzel elkeverve
vaj, kevés liszt

A leveles tésztát lisztezett felületen kinyújtom, persze meghagyom a téglalap formáját. Éles késsel, vagy derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Mindegyik lap közepére kenek egy evőkanál mogyoró krémet, ügyelve hogy a szélén hagyjak üres peremet. Rászórom az apróra vágott mogyorót, datolyát, végén a tejcsoki darabokat is. A vízzel elkevert tojással megkenem a tésztalapok szélét, majd háromszögbe hajtom és a két tésztalapot hullámszerűen felhajtogatom. Villával is próbáltam összenyomni, de az eredmény nem olyan tartós, mint az elsőként említettnél. A batyukat sütőpapíros vagy vékonyan vajazott tepsibe emelem, megkenem a maradék tojással és villával megszurkálom a tetejüket, hogy a gőz távozhasson.
Előmelegített 200 fokos (nem légkeverés) sütőben 15 perc alatt sülnek tökéletesen szépre.