2016. február 10., szerda

Brownie, a megunhatatlan

A sütés iránt érzett szeretetem igencsak végtelennek tűnik. Hiányzik, ha sokáig nem sütök, egyszerűen rosszul érzem magamat. Karácsony után ezt a browniet készítettem először. A brownie nekem maga a szerelem: szeretem a nevét, az állagát, a külsejét, a belsejét, az ízét. Az olvadó csoki iránt érzett dobbanás mindig rám talál, mint egy sötétbarna selyem, olyan nekem. 
A brownie szerintem az egyik legegyszerűbb sütemény, melegen letehetetlen, hajlamosak vagyunk a fél tepsit elfogyasztani. Most apró törökmogyorót kaptam a zöldségesnél, pirítás után egészben forgattam bele. Bírom a krémes belső és a ropogós mogyoró találkozását. 




A recept: 

200 gr vaj
200 gr étcsokoládé
120 gr liszt, aminek fele lehet darált dió
2 evőkanál kakaópor
100-120 gr cukor
csipet só
3 tojás
csipet sütőpor
1 tk vaníliakivonat
10 dkg törökmogyoró, vagy dió pirítva

A vajat és a csokoládét vízgőz fölött felolvasztom. Közben a tojásokat a cukorral habosra keverem. Ezt van, hogy robotgéppel csinálom, ám ha nincs kedvem előszedni, akkor csak habverővel "nekimegyek" és összedolgozom őket. Nem kell légiesnek lennie, nem piskótát készítünk, a brownie tésztája tömör. 
A tojásos egyvelegbe beleöntöm a felolvadt csokit és vajat, jöhet a csipet só, a kakaópor, a vanília. 
Sütőport eredetileg nem raknak a brownieba, az előbb említett sűrű állag miatt, nekem viszont ez az egy csipet pont annyira lazítja meg, hogy élvezhetőbb lesz. A lisztet is hozzáöntöm, és elkeverem. Ha magvakat is rakok hozzá, akkor száraz serpenyőben megpirítom, mielőtt a tésztához keverném.Most egyben ment bele a törökmogyoró.
Sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm, és 175 fokra előmelegített sütőbe teszem. kb 20 percet sütöm, ami lehet 30 is, sütőtől függően. Figyelni kell, hogy ne száradjon ki teljesen a belseje, a brownie hamar sül. A teteje repedezhet, de ez nem mindig jön össze.


2016. január 28., csütörtök

Feltétlen almás zellerkrémleves

A zeller sokunknak elég későn kúszik a tányérjára... íze mint a föld, külseje, mint a szörnyeteg, és még a belseje sem tartogat annyi szépet, ami ellensúlyozná az előbb említetteket. A húslevesben főve gyermekkorom réme volt, íze és állaga együttesen igazán visszataszítónak hatott.
Mivel az egyetlen állandó dolog a változás, ez nálam is bekövetkezett a zeller tekintetében (is). A szárzellerrel egy diétám alkalmával  kb 8 éve kénytelen voltam megbarátkozni, és ha már így alakult, a gumós zellerhez is bátrabban nyúltam. Ez mostanra teljesen átalakult, nyersen is eszem, húslevesben is, sütve, vajban párolva. 
A téli időszakban mindenből képes vagyok krémlevest készíteni, a zeller amúgy jó alapanyag erre. A hozzáadott alma enyhíti földes jegyeit, a kurkuma időnként unalmasnak tűnő fehérségét sárgára színezi, így jobban is esik megenni. Került még bele vanília, ami engem is meglepett, mégis egy pillanat alatt a kezemben találtam a vaníliarudat - nem érződött, csak egy kicsit több lett tőle a leves. A vaníliával talán pont a szeretet került bele. Na meg a fekete minipöttyök. 


A leves színe pont ilyen sárga volt!


A leves hozzávalóit hozzávetőlegesen tudom megadni, mert érzésre készült... épp ami a kezem ügyébe akadt, és amennyi volt adott alapanyagokból. Érezd meg Te is, mi az az ízvilág, ahogyan szívesen fogyasztod.

A recept: 

1 nagy fej fehér hagyma
1-2 zellergumó - én két öklömnyi méretű zellereket találok a zöldségesnél, ehhez igazítom
1-2 sárga héjú krumpli
1-2 alma
só, bors, 1-2 csipet kurkuma
vanília
1 bio zöldségleveskocka - bizony, szoktam használni
kókusztej 
méz - nagyon kevés
citrom - néhány csepp
vaj

A vajat takarékon felrakom olvadni a fazékban, közben a hagymát megpucolom, majd félbevágom, azt is félbe, majd azt is félbe... nem kell aprózni. Ez a legjobb a krémlevesekben, hogy nagyobb darabokban is bele lehet dobálni a hozzávalókat. Mondjuk akkor tovább is fő, de addig van időnk másra.
A hagyma pirul a vajon, kavargatom, közben a zellerről levágom a göcsörtjeit, megmosom, és ezt is felvagdosom tetszés szerint, megy a fazékba. Ugyanígy teszek az almával (nem hámozom), a krumplival. A kurkumával megszórom, átforgatom az egészet zsiradékon, illatozni kezd, jót tesz neki. A többi hozzávalót is belerakom, a kókusztejet csak a végén.
Felengedem vízzel, éppenhogy ellepi, lefedem és főzöm. 
Amikor minden puha, botmixerrel pürésítem, sűrűségét vízzel beállítom, a kókusztejtől krémesebb lesz. Az ízeken még javítok, utolsó lépésként rakok bele kiskanál mézet és a néhány csepp citromlét.
Feltét ezúttal nem került rá, se kesudió, se tökmag (nem volt épp otthon)...  ettől lett feltétlen. Meg attól, hogy az ízei feltétlenül kívánják, hogy megkóstoljátok!