2014. október 24., péntek

Rozmaringos kacsacomb

Visszatérek. Hiányzik a blog írás és több helyről is megkaptam, hogy írjak újra, mert szeretnék olvasni a blogot. Minden nap eszembe jut és mivel majd' minden nap főzök, így talán lenne is mit feltölteni... 

A héten ünnepeltem a menükkel, minden napra valami extrábbat főztem. Nem direkt, csak amikor már összeállt, mi főzök, nevettem, hogy ezek ünnepi kaják. Az egyik volt ez a fincsi kacsacomb, krumplipürével, párolt káposztával.
Amikor vasárnap leülök összeállítani a heti ételeket, az ízek repítik a fantáziámat. Sokszor aszerint válogatom össze, mi legyen a tányéron, hogy már a végeredményt látom, pl. csak a színeket és megkeresem hozzá a megfelelő alapanyagokat, zöldségeket. Előfordul, hogy 2-3 hozzávaló jut eszembe, a többit rögtönzöm. 

És hogy mit ünnepeltünk? Az Életet, azt, hogy élünk! Ez persze eléggé sablon szöveg, és nem arra a "full optimizmusra" gondolok, amikor minden jó és szép, talán át is siklik a nehéz időszakokon és hirdeti az igét. Arra gondolok, hogy emberek vagyunk, érző lények, akiknek a lelkében dal van... és amit oly gyakran nem hallunk meg, mert bedarálnak a hétköznapok. Futunk a mókuskerékben, a vágyaink után, a félelmeink elől és alig nézünk körbe. Én is sokszor így élek... elkap a létfenntartás ösztöne, örömködöm a felhőimön és előfordul, hogy az élet apró szépségeit, az igazi értékeket nem veszem észre. Annyira nagy szavak ezek, de tényleg ezek teszik boldoggá a mindennapokat! 
A reggel 6 órás kelés sokszor nagyon nehéz, de amikor kinyitom az ablakot és meglátom, milyen csodás, hogy köd ereszkedett a tájra, jól leszek. A zöldségesnél mindig viccelődnek a fiúk, múltkor pedig a buszmegállóból elvittem egy hölgyet, mert sokat várt a buszra és elkésett volna. Jó adni, emberségesen élni! A fájdalmakon pedig át kell égni. Ez hogy jön ide? Hát úgy, hogy a nehéz időszakokban nyílik ki igazán a szemünk.
Szóval az Élet szép! Együnk finomakat!


fotó: internet


Tehát. A kacsacomb mellé raktam citromgerezdeket is, ez a két fűszer isteni együtt. A rozmaring és a citrom is frissítő. A citromot jól ismerjük már, a rozmaringgal érdemes megbarátkozni. Ősidők óta jól ismert fűszer- és gyógynövény, javítja a memóriát és elűzi a rémálmokat - ahogy elődeink hitték. Nekem csak az éhségemet űzte el a kacsával, de azt nagyon jól! Egyébként idegerősítő, emésztésjavító és epeproblémákra kiváló. 

A recept: 

1 pecsenye kacsacomb/fő
néhány rozmaring ág
1 citrom, megmosva és gerezdekre vágva
só, bors
őrölt koriander (néhány csipet)
kacsa, vagy libazsír

A kacsacombokat megtisztítom az esetleges tollaktól, kicsit átmosom. Zsírját levágni nem érdemes, úgyis kisül és lesz mit tunkolni - mi is így tettünk :) Egymás mellé a tepsibe helyezem őket, sóval, borssal, a korianderrel átmasszírozom és közben becézgetem a combokat. Nem őrültem meg, de valahogy mindig kiszalad a számon egy-két kedves szó :) Elég a gondolat is, hiszen minden fejben dől el! Mellé rakok 2-3 evőkanál zsírt, a rozmaring ágakat, kb. 1 dl vizet, a citromgerezdeket és lezárom a tepsit alufóliával. Megy az előmelegített sütőbe, 160 fokon kezdem, így gyönyörűen megpuhul. Másfél, két órát biztosan sül és lehet, hogy a vizet is pótolhatjuk alatta. Úgyis elfő/elpárolog a víz, a végén csak a fűszeres zsír marad a tepsiben. A legvégén leveszem az alufóliát és megpirítom a bőrt. Néhány percet állni hagyom a tepsiben, mielőtt tálalom, csak hogy szokja a levegőt :)
A köretekről máskor írok. Jó étvágyat, finom napokat!