Vaníliás piskóta vérnaranccsal, dióval

Volt itthon maradék tejföl. Én ilyenkor nem  kiflit veszek hozzá, hanem rögtön azon kezdek morfondírozni, milyen sütit készítsek belőle. Azt is tudtam, hogy vérnarancsot és diót mindenképpen teszek bele, ezek most az aktuális kedvenceim. Nem beledobálós módon, annál egy kicsit kifinomultabban... végül a tetejére pakoltam a narancsot és a nyers tésztába nyomkodtam a fél dióbelet. Az alaptészta az elmaradhatatlan vaníliakivonattal készült, elég nagy löttyintésnyi került bele. Ezt sosem sajnálom. Fahéj és kardamom voltak a fűszerek, e kettő párosa szerintem maga a mennyország.

 Ez a süti szerintem nagyon buja lett. Amikor az ételeket jelzőkkel illetjük, szinte megszemélyesítjük, ahogy Jamie szexinek nevezi a csokoládét, egyrészt mosolygok magamban, másrészt annyira igaza van! A körülöttünk lévő világ minden résztvevője érzéseket közvetít számunkra, általuk sok sok felismeréshez eljuthatunk. Hogy miért buja ez a süti? A vérnarancs lédús, a dió finoman roppan, a fűszerek afrodiziákumok. A többit rátok bízom!

 Jelen sütit fél óra alatt dobtam össze, már hazafelé motoszkált bennem, mit, hogy fogok csinálni... ahogy beléptem a lakásba, az utam a konyhába vezetett. Az már más kérdés, hogy liszt épphogy volt itthon, úgyhogy zabpehely és kevés kukoricaliszt tette ki a teljes mennyiséget. Az arányokat mindenki maga ízlése szerint határozza meg.


A recept:

2 db tojás
150 gr cukor/méz/nyírfacukor
20 dkg tejföl
20 dkg liszt
10 dkg vaj, olvasztva
8 gr sütőpor
1 ek vaníliakivonat
csipet só
fahéj, kardamom, reszelt narancshéj
1 marék dió 
1 vagy 2 db vérnarancs 

A tojásokat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vaníliakivonatot is. Belekanalazom a tejfölt, ezzel is elkeverem. A vajat csak akkor adom hozzá, amikor langyosra hűlt, nehogy összeugrassza a tojásokat. Beleteszem a sütőporral, sóval és a fűszerekkel elkevert lisztet, ekkor adom hozzá a reszelt narancshéjat is.
Vajazott formába öntöm, tetejét elsimítom, majd ráhelyezem a diófeleket és a narancsszeleteket.
Előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütöm, ami kb. 20-30 percet vesz igénybe.

fotó: Internet

Borsófőzelék zöldfűszerekkel

A kedvencem. Bármennyit meg tudnék enni belőle, ha a gyomrom befogadóképessége nem lenne véges. A borsó íze nekem a mennyország. Klasszikus változatban, petrezselyemmel is, de ahogy az utóbbi években kialakítottam ezt az ízt, ehhez fogható nincs számomra. Na jó, még az aranygaluskával vetekszik. Meg Anyum céklasalátájával.
Ez a recept is ott kezdődött, hogy elköltöztem otthonról. A menta-borsó páros abban az időben kezdte hódító útját, ahhoz képest elég sokára szerettem beléjük. Először is az a feltevésem, hogy minden, ami azonos színű zöldség, ízben is megy egymáshoz. Ezért a borsó-bazsalikom páros nem volt kérdés, a petrezselyem, mint örök darab, maradt, a mentát pedig "lesz, ami lesz" alapon tettem bele az első ilyen főzelékembe. Emlékszem, épp kísérletezgettem egyedül otthon és egy pillanatig tétován álltam a felaprított menta és a borsó között. Aztán persze beleszórtam. Majd megkóstoltam. Na, velem akkor fordult egyet a világ! Annyira finom, hogy nincsenek rá szavak! Örömtáncot tudnék járni, úgy mozgatnak ezek a fűszerek, annyira felüdítenek.
Amit még újítottam a zöldborsófőzeléken, hogy a rántást és bárminemű lisztes sűrítést kihagyom. Önmagával sűrítem, végül egy kis tejszínnel, vagy tejszínes krémsajttal.

A recept:

1 fej fehér hagyma
egy kg zöldborsó
2 ek olaj
friss bazsalikom, 1 csokor petrezselyem, 6-10 levél friss menta
1 dl tejszín, vagy 2 ek tejszínes krémsajt
só, fehérbors
esetleg 1 bio zöldségleves kocka

A hagymát apróra vágom, az olajon elkezdem dinsztelni. Hozzáadom a zöldborsót, felöntöm annyi hideg vízzel, amennyi épp ellepi, sózom, fehérborsot adok hozzá, majd fedő alatt puhára főzöm.

A harmadát egy másik edénybe merem, ezt összeturmixolom és a pépet visszateszem a borsószemekhez. A víz mennyiségével vigyázni kell, mert folyós lehet, bár részemről mindegy, én mindenhogyan szeretem. A főzőtejszínt vagy tejszínes krémsajtot belekeverem, amitől megkapja üde zöld színét. Legvégül az aprított zöldfűszereket adom hozzá. Bátran a mennyiséggel, ezekből a fűszerekből szerintem nincsen sok... már csak azért sem, mert a petrus (ahogy Nagyi mondja), a bazsi (ahogy én mondom), és a menta is (ahogy mindenki mondja) emésztésjavító hatású. Gyógyítják a gyomrot, sok bennük a C-vitamin, illóolajaik frissítenek. A borsószemek pedig egyszerűen imádnivalóak!

Mindezeken kívül pedig a legjobb, hogy gyorsan elkészül, mivel a hagyma 5 perc alatt üveges lesz, a borsó 10 perc alatt megfő (közben a zöldfűszereket apríthatjuk), a turmixgép 2 percig dolgozik, mi pedig a szorgos kezünkkel másodpercek alatt készre kavarjuk.
Kötelező darab!

Currys cukkinileves

A tél folyamán mindig eljön az idő, amikor elemi erővel tör rám, hogy kívánom a fűszeres ételeket. Amikor már nagyon fázom, amikor már nagyon hiányzik a napfény, amikor már a belső hő kezd apadni, a fűszereken a sor, hogy újra fellobbantsák bennem az élet tüzét.
Ha mélyen kutatok az emlékeim között, már tinikoromban is az akkori egyik legjobb kínai étterembe vittek a szüleim névnapi ebédre. Fogalmam sincs, honnan vették az ötletet, hogy nekem a mogyorós csirke, majd desszertként a licsi ízleni fog. És ízlett! Meg is adta az alapot, hogy az íz-tudatosságom táguláshoz kezdjen (olyan vicces szavakat alkotni!). Huszas éveim elején eljutottam Thaifölre, ahol megismerkedtem a csili, a galangal gyökér ízével, messziről pedig a rovaroknak is köszöntem. Persze, isten ments, hogy a számba vegyem ízlelt lábukat... a gondolattól is kiráz a hideg. Aztán jöttek új barátok, velük új ízek is, hiszen az ő konyhájuk mást rejtett. Majd a nagy bumm, a sokat emlegetett költözés. A fehérvári piactól mindössze nyolc percre béreltem az első lakásomat, ahol egy indiai fűszerbolt gyakori látogatója voltam. Felfedeztem a Culinarist is, és kezdetét vette az önmegvalósító főzőcske.
Mindig is közel állt hozzám, hogy keressem az összefüggéseket. A keleti vallások, filozófiák tanításai eljuttattak ahhoz az érzéshez, ami gyermekkorom óta motoszkál bennem: nem elég a látható világ. Valaminek lennie kell még! Nem lehet, hogy csak asztal, szék és ágy vesz körbe minket, ez annyira élettelennek tűnik így. Ez hogy jön a currys cukkinileveshez? Úgy, hogy elkezdtem érezni magamon, hogy bizonyos fűszerek milyen hatással vannak rám. Vagyis, milyen összefüggés van a fűszerek és a kedvünk között. Ezt is egyénre szabják, a fűszerekkel lehet gyógyítani, kedélyt javítani, szerelmes érzéseket ébreszteni, és a hideg napokon fokozni a meleg-érzetet.

 fotó: Pinterest

A recept:

2-3 cukkini (mérettől függően)
1 kis fej hagyma
1 dl kókusztej
2-3 ek olaj - esetleg kókuszzsír
1 ek currypor
só
kesudió 
lime

A hagymát  felaprítjuk. Krémlevesnél nem szoktam ügyelni a méretére, mivel a végén úgyis összeturmixolom. Így időt spórolok. Amíg a hagymát az olajon dinsztelem, a cukkinit megmosom, majd félkarikára vágom. A hagymához teszem, átforgatom, kicsit meg is pirítom. A curryport hozzáteszem. A fűszert az indiaiak mindig megpirítják, így jön ki igazán a zamat. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózom, majd alacsony lángon elkezdem főzni.
Amikor a cukkini megpuhult, összeturmixolom és a kókusztejjel selymes állagúra keverem.
Kesudiót pirítok hozzá száraz serpenyőben. Az indiai ízesítésű levesekhez általában ezt adom.
Opcionális: frissen facsart, néhány csepp lime lével pikánssá lehet tenni, illetve a csípősségét ellensúlyozni.
15 perces vacsora, vagy könnyű leves egy tartalmasabb főétel előtt.

A curry elősegíti az emésztést, a gyomornedvek és az epe kiválasztását. Antiszeptikus hatású is, vagyis vírusölő, az immunrendszer működését segíti, ez a náthás időszakban igazán segítségünkre van.

Ha sokat morog, depis a párod, netán te magad elégedetlenkedsz, használj curryt, máris átfordíthatod szervezeted működését.