Mák-citrom-eper pite

Röpködnek a szemem előtt a különböző sütik... álmodozom. Színekről, ízkombinációkról, textúrákról, összetevőkről. Szívem szerint minden nap készítenék valami finomságot, de a megengedett adagot, a heti egy süteményt betartom. Általában. Ha nem, akkor pedig sütök kétszer (vagy többször!) és odaadom a Barátoknak.

Ezúttal citromkrémes-epres pohárkrémet terveztem, aztán a többség úgy döntött, hogy inkább süssek. Így avanzsált citromkrémes-epres pitévé az ötletem. Mák is került a tésztába, leginkább a színek miatt. Úgy gondoltam, egy fekete pöttyös alapon jobban mutat majd az élénk sárga citromkrém és a piros eper. 

A tészta páte sucrée (ejtsd: pát szükré), ami egy omlós jellegű cukrász tészta. Nagyon jó állagú, könnyen simul a formába és jól tartja a krémet. Érdemes felvenni az otthoni repertoárba! Ez a mennyiség kétszeres adag, mélyhűtőbe lehet tenni, két pitét, vagy egy pitét és aprósütit lehet készíteni belőle. Vagy, egyszerűen lefelezni az adagot:)

A recept:

A tészta:

200 gr vaj

200 gr porcukor

500 gr liszt - nálam 300 gr liszt és 200 gr mák

2 tojás

2 csomag vaníliás cukor/ 2 kk vaníliakivonat

fél kk só

A krém:

2 citrom reszelt héja és leve

1 lime leve

13-15 dkg cukor

2,5 dl tejszín

2 tojás

2 tojás sárgája

2 ek vaníliás pudingpor/ keményítő

opcionális: narancskivonat

tetejére díszítésként eper, félbevágva

Ha sima, nem kezeletlen citromot használok, akkor langyos szódabikarbónás vízbe áztatom a citromokat, hogy majd a héjukat nyugodt lelkiismerettel reszelhessem le. Kövezzetek meg, de ritkán veszek 1000 Forintos kezeletlen citromot... viszont érdemes megnézni a vizet, a szódabikarbóna mennyi mindent leold a héjáról!

A szobahőmérsékletű, puha vajat a porcukorral és vaníliás cukorral homogén krémmé keverem, fakanál segítségével. Egyenként hozzáadom a tojásokat, majd hozzászitálom a lisztet és a mákot is beleszórom. Amennyire lehetséges, összekeverem. Víz nem kell hozzá, a vaj és a tojások épp elég nedvességet adnak! A pulton tovább gyúrom a tésztát, de épp csak addig, amíg összeáll. A vaj hamar elolvad a kéz melegétől és ez nem tesz jót a tésztának, ezért dolgozunk gyorsan. Bucivá formázom, átlátszó fóliába csomagolom és a hűtőbe teszem pihenni 30 percre.

A krémhez a tojásokat, és a tojássárgákat kézi habverő segítségével elkeverem a tejszínnel. Lereszelem a citromok héját, belefacsarom a levüket, majd a lime levét is. A cukorral és a pudingporral is elkeverem. A tojások és a keményítő miatt szilárdul meg a sütőben a krém. A narancskivonat extra dolog, narancshéjjal lehet helyettesíteni. 

A pitetésztát enyhén lisztezett felületen kinyújtom, majd a formába egyengetem. Használok cakkos szélű, klasszikus piteformát, vagy egyszerű 20-22 cm tortaformát. Sütőpapírt teszek rá, nehezéknek sütőgolyókat, vagy rizst és lencsét, majd légkeveréses 160 fokon 20 percet sütöm, amíg a széle enyhén barnulni kezd. Langyosra hűtöm, beleöntöm a tejszínes-tojásos keveréket és óvatosan a sütő középső rácsára teszem. Ugyanezen a hőfokon kb. 30 perc alatt szilárdul meg a krém. Nekem az tetszik, ha nem barnul meg a krém teteje, ezért el kell kapni a pillanatot, amikor már nem folyós, és még szép sárga. 

Ezúttal minden rezdülésemmel a sütivel voltam, nagyon figyeltem, hogy tökéletes legyen. Mivel a születésnapomra készült! Éljen a 31!

A sütőből kivéve hagyom hűlni, majd félbevágott eprekkel díszítem.

Karamellás-csokoládés pohárkrém

Ajándék ez az időjárás, nagyon élvezem! Szinte nyári meleg, november közeledtével, ilyenkor elkap az időtlenség érzése. Sokszor azt sem tudom, milyen nap van, a dátumról ne is beszéljünk... a napsütés felülír mindent, szárnyal a lelkem. Ilyenkor mindig édességeken gondolkodom (a felhők közt vajon ki álmodozik félig átsütött steakekről??), ezúttal azonban ez a gondtalan, felhőtlen könnyedség nem igazán köszön vissza... Olyan desszertet szerettem volna, amit megjegyzünk, aminek ha első falatját megízleled, tuti nem bírod abbahagyni a felénél. Kissé súlyos darab, ízében tömény, kalóriában mindenképpen viszi a prímet, szó mi szó, az összhatás is ütős.

 A rétegek: karamellkrém, vajas darált keksz, csokoládékrém.

A recept:

Karamellkrém:

15 dkg nádcukor
3 ek víz
5 dkg vaj
10 dkg mascarpone

A cukrot a vízzel vastag falú lábasban karamellizálom. Amikor sötétbarna, leveszem a tűzről, hozzákeverem a vajat, ami persze rögtön elolvad benne. A mascarponét is elkeverem benne, kézi habverővel a legegyszerűbb. Ekkor még híg a krém állaga, de a hűtőben rövid idő alatt megdermed - a pohárba azonban érdemes hígabban beletölteni, és majd együtt, az összes réteget hidegre tenni.

Csokoládé krém:

1 zacskó jófajta csokis pudingpor (bio változat a mániásoknak)
10 dkg étcsoki
cukor, ízlés szerint 
fél liter tej
vaníliakivonat, csokoládékivonat
2 dl tejszín

A pudingport a zacskón található leírás szerint megfőzöm, ez kb 10 perc. Közben az étcsokit gőz fölött megolvasztom, majd kézi habverővel a már kész pudinghoz keverem. A vaníliakivonat és a csokoládé kivonat nagyot dob az ízén, érdemes velük egy próbát tenni.
A tejszínt habbá verem, előtte hűtőben tárolom, különben nem verődik fel. A csokikrémhez adom, ezzel lazítok az állagán.

Darált keksz réteg:

1 zacskó digestive vagy zabkeksz
2 csapott ek barnacukor
1 tk fahéj
3 dkg vaj, olvasztva
vaníliakivonat

A kekszet darálóban, vagy (hivatalos nevén) késes robotgépben  durvára őrlöm. A vajat megolvasztom a cukorral, hozzáadom a fahéjat és a vaníliakivonatot, utóbbi nem maradhat el. A megolvadt vajat összekeverem a darált keksszel.

Jöhet a rétegezés.

A pohár aljára karamellkrémet csurgatok, rászórom a kekszet, majd a sűrű csokoládékrémet. Itt meg is állhatna a történet, ugyanis 3 réteggel is bőven jól lakunk. Bár, a desszert akkor is belénk fér, ha már dugig vagyunk. Én persze tovább mentem, mert nekem az elég sem elég, ezért még egyszer megismételtem a rétegeket.
Fogyasztásig a hűtőben landoltak.
Hát, emlékezetes élmény maradt!

Sültpaprika krémleves

Konyhai ténykedéseim hajnalán készült először sültpaprika leves. Az első komolyabb szárnybontogatásom volt, előtte talán nem is készítettem krémlevest. Sült paprikát pedig kb. tíz éve ettem először a nagynénémnél, saláta formájában, olívaolajjal locsolva. Néném Szicíliában lakik, olasz férjével és két fiával. Náluk töltöttem három hetet nyaralás címén, 17 évesen, ahonnan persze NEM akartam hazajönni, tervezgettem, hogyan és mikor fogok visszatérni. Aztán sosem tanultam meg olaszul, nem költöztem ki, viszont sok mindent magammal hoztam Olaszországból. Lenyűgöző, ahogyan az emberek élnek, ahogyan éreznek az élet és az étel iránt és milyen kecses könnyedséggel művelik az egészet.
A krémleveseket az egyszerűségük és lazaságuk miatt szeretem. A hagymát nem kell finoman apróra vágni, a zöldségeket is hozzáadhatom nagy darabokban. Lehetek hanyag, és mégis finom és szép a végeredmény. Egy kis előkészületet igényel a paprika sütésével, de ez igazán betervezhető művelet. Megéri ez a kevés fáradozás!

A recept:

1 kg kaliforniai paprika (szezonjában kápia paprikából lesz az igazi)
1 nagy fej hagyma
1 tk kakukkfű
csipet őrölt koriander
só, bors, ízlés szerint csilipaprika
olívaolaj
1 dl tejszín
néhány csepp frissen facsart citromlé
tökmag, pirítva

A paprikákat megmossuk, és sütőpapírral vagy alufóliával bélelt tepsire helyezzük. A 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 40-60 perc alatt megsütjük.
Közben a hagymát megpucoljuk, pár evőkanál olajon aranybarnára pirítjuk. A leégés elkerülése érdekében sózzuk. Rászórjuk a kakukkfüvet és a koriandert, nagy lángon átforgatjuk. A paprika eddig a pontig valószínűleg nem készült el, úgyhogy a hagymát lehúzzuk a tűzről.
Amikor a paprika héja feketére perzselődött, kivesszük a sütőből és lefedjük még egy alufóliával, vagy egy tányérral. Sok recept írja, hogy zacskóba ejtsük bele a paprikákat és itt hagyjuk 10 percig a gőzben. Az fontos, hogy nejlonzacskót ne használjunk erre a célra, a forró paprika ugyanis elolvasztja... sütőzacskó megfelelő, de pazarlásnak gondolom, amikor egy tányérral is megoldhatjuk, amit pedig egy mozdulattal el tudunk öblíteni. Amikor a paprika langyosra hűlt, kihúzzuk a csumáját, a levét a hagymára eresztjük (az íze miatt értékes cseppek!), és persze lehúzzuk a héját. A paprikahúst a hagymára dobjuk, felengedjük vízzel, vagy alaplével, a szokásos módon: ameddig ellepi. Forrásig hevítjük, összeturmixoljuk, a tejszínt és a citromlevet is hozzáadjuk. Közben kóstolgatjuk, ha bármi hiányozna belőle, kiegészítjük az ízét.
A tökmagot megpirítjuk, és a levesre szórva tálaljuk. Jó étvágyat!

Borsófőzelék zöldfűszerekkel

A kedvencem. Bármennyit meg tudnék enni belőle, ha a gyomrom befogadóképessége nem lenne véges. A borsó íze nekem a mennyország. Klasszikus változatban, petrezselyemmel is, de ahogy az utóbbi években kialakítottam ezt az ízt, ehhez fogható nincs számomra. Na jó, még az aranygaluskával vetekszik. Meg Anyum céklasalátájával.
Ez a recept is ott kezdődött, hogy elköltöztem otthonról. A menta-borsó páros abban az időben kezdte hódító útját, ahhoz képest elég sokára szerettem beléjük. Először is az a feltevésem, hogy minden, ami azonos színű zöldség, ízben is megy egymáshoz. Ezért a borsó-bazsalikom páros nem volt kérdés, a petrezselyem, mint örök darab, maradt, a mentát pedig "lesz, ami lesz" alapon tettem bele az első ilyen főzelékembe. Emlékszem, épp kísérletezgettem egyedül otthon és egy pillanatig tétován álltam a felaprított menta és a borsó között. Aztán persze beleszórtam. Majd megkóstoltam. Na, velem akkor fordult egyet a világ! Annyira finom, hogy nincsenek rá szavak! Örömtáncot tudnék járni, úgy mozgatnak ezek a fűszerek, annyira felüdítenek.
Amit még újítottam a zöldborsófőzeléken, hogy a rántást és bárminemű lisztes sűrítést kihagyom. Önmagával sűrítem, végül egy kis tejszínnel, vagy tejszínes krémsajttal.

A recept:

1 fej fehér hagyma
egy kg zöldborsó
2 ek olaj
friss bazsalikom, 1 csokor petrezselyem, 6-10 levél friss menta
1 dl tejszín, vagy 2 ek tejszínes krémsajt
só, fehérbors
esetleg 1 bio zöldségleves kocka

A hagymát apróra vágom, az olajon elkezdem dinsztelni. Hozzáadom a zöldborsót, felöntöm annyi hideg vízzel, amennyi épp ellepi, sózom, fehérborsot adok hozzá, majd fedő alatt puhára főzöm.

A harmadát egy másik edénybe merem, ezt összeturmixolom és a pépet visszateszem a borsószemekhez. A víz mennyiségével vigyázni kell, mert folyós lehet, bár részemről mindegy, én mindenhogyan szeretem. A főzőtejszínt vagy tejszínes krémsajtot belekeverem, amitől megkapja üde zöld színét. Legvégül az aprított zöldfűszereket adom hozzá. Bátran a mennyiséggel, ezekből a fűszerekből szerintem nincsen sok... már csak azért sem, mert a petrus (ahogy Nagyi mondja), a bazsi (ahogy én mondom), és a menta is (ahogy mindenki mondja) emésztésjavító hatású. Gyógyítják a gyomrot, sok bennük a C-vitamin, illóolajaik frissítenek. A borsószemek pedig egyszerűen imádnivalóak!

Mindezeken kívül pedig a legjobb, hogy gyorsan elkészül, mivel a hagyma 5 perc alatt üveges lesz, a borsó 10 perc alatt megfő (közben a zöldfűszereket apríthatjuk), a turmixgép 2 percig dolgozik, mi pedig a szorgos kezünkkel másodpercek alatt készre kavarjuk.
Kötelező darab!

Zöldséges és sonkás kosárka

Mostanában azon kapom magamat, hogy igénylem magam körül a rendet. Rájöttem, hogy beágyazni mindössze 1 percet vesz igénybe, bár a háló csukott ajtaja eltakarhatná a rendetlenséget. Mégis jobb érzés így elindulni reggelente, nem felfordulást hagyni magam után. Megfordul bennem is, hogy hisz' nem látja senki, este úgyis visszabújok... csak épp így megadom a lehetőséget a körforgásnak, az ágy is megpihen, amíg én dolgozom, hogy aztán nekem nyújthasson kényelmes fekhelyet.
És hogy kapcsolódik mindez a kosárkáimhoz? Úgy, kérem szépen, hogy szeretek ágyazni. Nyitott ablaknál kirázni az éjszaka elhullajtott darabkáinkat, lesimítani a lepedőn hagyott álomfoszlányokat és pár perces szellőztetéssel lélegezni hagyni a takarót. Mivel ez az érzés új számomra, elevenen él bennem. Épp ezért szerettem volna az ételkészítésben is megjeleníteni. Kerestem a módját, kis tésztakosárkák formájában meg is találtam. Készen kapható, leveles tészta kizárt volt, az "túl egyszerű". Ez csak annyit tesz ám, hogy szeretem magam elkészíteni a hozzávalókat. Így bízom a minőségben, E számoktól, fölösleges zsírtól mentes.
A Paprika magazin valamelyik őszi számában akadtam rá, ott egy darált húsos pite takarója volt ez a tészta. Én kosárkát készítettem belőle, ezzel ágyaztam meg a zöldségeknek.

A recept:

A tészta:

15 dkg vaj
1,6 dl víz
38 dkg liszt
1 kk só (én egy evőkanállal tettem bele)
opcionális: fűszerek

A vajat a vízzel lassú lángon felmelegítem. Amikor a vaj felolvadt, lehúzom a tűzről és a sóval elkevert lisztet fakanál segítségével beleforgatom, egynemű masszát keverek belőle. Lisztezett deszkára, munkalapra borítom, egy kicsit várok, hogy hűljön, aztán rugalmas tésztává gyúrom. Vékony lappá nyújtom, majd korongokat szúrok belőle egy forma vagy pohár segítségével. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe teszem a tésztát, enyhén lógjon ki, így ez a rész finoman meg fog pirulni.
Fantasztikus állagú ez a tészta, egyszerű, így a recept már a fejemben van, úgyhogy bárhol, bármikor neki is tudok állni. Édesen is kipróbálom, már száguldoznak az ötletek a fejemben...

A töltelék:

- Sonka, borsó, kelkáposzta, só
- sütőtök, gomba, kakukkfű, rozmaring, só, bors 
- tejszín, tojás, parmezán, só

A kosárkákat kétféleképpen töltöttem, nagyrészt a hűtőből a maradékokat használtam fel.
A sütőtököt meghámoztam és nagyon apró kockára vágtam. Olajozott tepsibe öntöttem, enyhén sóztam, összeforgattam az olajjal és 180-200 fokra a sütőbe toltam 20-30 percre. A kockák szerencsére nem estek szét, mondjuk hozzájuk sem értem ezen idő alatt. Közben a gombát megmostam, szeleteltem. Teflonserpenyőben kevés olajon elkezdtem pirítani, amiből párolódás lett, hiszen a gomba kiereszti a levét. Só, bors, kakukkfű, rozmaring került rá, majd feljebb vettem a lángot és hagytam, hogy a víz elpárologjon. Enyhén megpirítottam a gombát, majd összeforgattam a sült tökkel.

A húsos töltelékhez a borsót kevés sós vízben pár perc alatt megfőztem. Közben a feketeerdei sonkát kockára vágtam és a serpenyőbe dobtam, nagyon kevés olajat szórtam rá. Kavargatva átpirítottam, majd egy keverőtálba tettem.
Találtam a hűtőben maradék kelkáposztát is. Csíkokra vágtam, és persze, pirítottam ezt is. Ez annyira finom, hogy mostanában minden nap tudnám enni. A legegyszerűbb és legízletesebb köret idén télen: hevített olívaolajra dobom a szeletelt kelkáposztát, várok, amíg sercegni kezd, majd elkezdem forgatni. Sózni sem szükséges, önmagában isteni. Maradhat nagy lángon, bár ha égeti a káposztát, vegyük lejjebb. Akkor jó, ha a káposzta enyhén megbarnul, vagyis karamellizálódik. Ezt a finomságot a borsós-sonkás keverékhez öntöttem. Fűszereket nem adtam hozzá, a sonka és a kelkáposzta épp elég markáns.

Mindkét töltelékből bőven tettem a kosárkákba. Tejszínt és tojást kézi habverő segítségével összekevertem, ízlés szerint reszelt parmezánsajt is lehet az egyveleg része. Figyelve, hogy ne fusson túl a kosárkákon, a zöldségek közé öntöttem. A zöldségek tetejére maradék sajtot szórtam.
180 fokon pirulásig sütöttem. 

Mennyei ebéd volt! Nagy tál nyers salátával ettük.

Lazacleves

Újabban odavagyok a kaporért. Feldob az íze, frissnek érzem magamat utána és nagyon jól esik a gyomromnak. Nem hiába, ugyanis a népi gyógyászat fejfájás és gyomorpanaszok enyhítésére használta. Beszéljünk inkább jelen időben, illendő lenne megismernünk elődeink, őseink életformáját, gyógy- és betegség megelőző módszereit. Én nagyon szeretem a gyógyfüveket, gyógynövényeket. Inkább velük gyógyítom magamat, mint a kémiailag előállított gyógyszerekkel. Valamint, ha valami fáj, annak fájnia kell. Persze, a fogorvosnál kérek fájdalomcsillapítót, amúgy meg szeretem azt a zsibbasztó érzést. Ha már itt tartunk, a kapor a fogínygyulladást is enyhíti, emellett jó hatással van az álmatlanságra, vízhajtó, megszünteti a felfúvódást, hányingert, és a csuklást is. Egy szóval, nyugtató hatású, illóolaja ellazítja az izmokat - az emésztőrendszer izmait is. Serkenti a tejelválasztást, ez mondjuk engem épp nem érint, de jó tudni. Ásványi anyagai közül a vas, mangán és kalcium tartalma jelentős, tehát a csontritkulás megelőzésében/javításában és a vérképzésben is segít. Antioxidáns vegyületei semlegesíti a szabadgyököket, tehát tisztán és fiatalon tartja a szervezetet.

Sok ételbe illik, van, ami elképzelhetetlen nélküle. Szerintem a lazac karakteres ízét kiemeli abból a mélységből. Ketten együtt pedig már az egészséges életmód netovábbja, hiszen azt már régóta tudjuk, hogy a lazac, és amúgy a halak is mennyire jó hatással vannak szervezetünk működésére.
A következő leves az egyik kedvenc sűrű levesem. Jó magyar módjára halas levesként a halászlé élt a fejemben, ám amikor néhány éve kinyitottam a Levesek Nagykönyve című szakácskönyvet, megörültem, hogy van más út is.


A recept:

1 és fél ek vaj
1 fej fehér hagyma
1 póréhagyma
1 kisebb édeskömény
2 ek sima liszt (teljes őrlésű, vagy graham liszttel ezúttal szerintem nem működik, elcsúfítja a levest)
7,5 dl hal alaplé - amit én zöldséglével szoktam helyettesíteni...
2 db burgonya
500 gr lazacfilé
1-2 dl tej
fél pohár tejszín
2 ek frissen vágott kapor
só, feketebors

A vajat megolvasztom, majd megfuttatom rajta az apróra vágott hagymákat és az édesköményt. 5-8 percig kevergetve pirítom. Lisztet szórok rá, majd kisebb lángon néhány percig átpirítom, közben kavarom, le ne égjen. Hozzáadom az alaplevet és az 1cm-es kockára vágott burgonyát, sózom, borsozom, majd felforralom. Kis lángra veszem, és lefedve 20 percig főzöm, amíg a burgonya megpuhul. Ezután a leveshez adom a bőrétől megszabadított és 2 cm-es kockára vágott lazacot, ami max. 5 perc alatt megpuhul - a hús kifehéredéséig tovább főzöm. A levesbe keverem a tejet, a tejszínt és a kaprot. Átmelegítem, de forrásig nem hevítem. Tálalhatom is, önmagában, vagy egy szelet sajtos krutonnal.

opciók:
- mielőtt beletenném a lazacot, a burgonyából és a levesből kiveszek egy merőkanálnyit, turmixolom és ezzel sűrítem a levest.
- a tej elhagyható, növényi tejekkel nem finom, úgyhogy szerintem elég a tejszín.
- az édeskömény kötelező hozzávaló, nélküle nem él a leves.