Mostanában azon kapom magamat, hogy igénylem magam körül a rendet. Rájöttem, hogy beágyazni mindössze 1 percet vesz igénybe, bár a háló csukott ajtaja eltakarhatná a rendetlenséget. Mégis jobb érzés így elindulni reggelente, nem felfordulást hagyni magam után. Megfordul bennem is, hogy hisz' nem látja senki, este úgyis visszabújok... csak épp így megadom a lehetőséget a körforgásnak, az ágy is megpihen, amíg én dolgozom, hogy aztán nekem nyújthasson kényelmes fekhelyet.
És hogy kapcsolódik mindez a kosárkáimhoz? Úgy, kérem szépen, hogy szeretek ágyazni. Nyitott ablaknál kirázni az éjszaka elhullajtott darabkáinkat, lesimítani a lepedőn hagyott álomfoszlányokat és pár perces szellőztetéssel lélegezni hagyni a takarót. Mivel ez az érzés új számomra, elevenen él bennem. Épp ezért szerettem volna az ételkészítésben is megjeleníteni. Kerestem a módját, kis tésztakosárkák formájában meg is találtam. Készen kapható, leveles tészta kizárt volt, az "túl egyszerű". Ez csak annyit tesz ám, hogy szeretem magam elkészíteni a hozzávalókat. Így bízom a minőségben, E számoktól, fölösleges zsírtól mentes.
A Paprika magazin valamelyik őszi számában akadtam rá, ott egy darált húsos pite takarója volt ez a tészta. Én kosárkát készítettem belőle, ezzel ágyaztam meg a zöldségeknek.
A recept:
A tészta:
15 dkg vaj
1,6 dl víz
38 dkg liszt
1 kk só (én egy evőkanállal tettem bele)
opcionális: fűszerek
A vajat a vízzel lassú lángon felmelegítem. Amikor a vaj felolvadt, lehúzom a tűzről és a sóval elkevert lisztet fakanál segítségével beleforgatom, egynemű masszát keverek belőle. Lisztezett deszkára, munkalapra borítom, egy kicsit várok, hogy hűljön, aztán rugalmas tésztává gyúrom. Vékony lappá nyújtom, majd korongokat szúrok belőle egy forma vagy pohár segítségével. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe teszem a tésztát, enyhén lógjon ki, így ez a rész finoman meg fog pirulni.
Fantasztikus állagú ez a tészta, egyszerű, így a recept már a fejemben van, úgyhogy bárhol, bármikor neki is tudok állni. Édesen is kipróbálom, már száguldoznak az ötletek a fejemben...
A töltelék:
- Sonka, borsó, kelkáposzta, só
- sütőtök, gomba, kakukkfű, rozmaring, só, bors
- tejszín, tojás, parmezán, só
A kosárkákat kétféleképpen töltöttem, nagyrészt a hűtőből a maradékokat használtam fel.
A sütőtököt meghámoztam és nagyon apró kockára vágtam. Olajozott tepsibe öntöttem, enyhén sóztam, összeforgattam az olajjal és 180-200 fokra a sütőbe toltam 20-30 percre. A kockák szerencsére nem estek szét, mondjuk hozzájuk sem értem ezen idő alatt. Közben a gombát megmostam, szeleteltem. Teflonserpenyőben kevés olajon elkezdtem pirítani, amiből párolódás lett, hiszen a gomba kiereszti a levét. Só, bors, kakukkfű, rozmaring került rá, majd feljebb vettem a lángot és hagytam, hogy a víz elpárologjon. Enyhén megpirítottam a gombát, majd összeforgattam a sült tökkel.
A húsos töltelékhez a borsót kevés sós vízben pár perc alatt megfőztem. Közben a feketeerdei sonkát kockára vágtam és a serpenyőbe dobtam, nagyon kevés olajat szórtam rá. Kavargatva átpirítottam, majd egy keverőtálba tettem.
Találtam a hűtőben maradék kelkáposztát is. Csíkokra vágtam, és persze, pirítottam ezt is. Ez annyira finom, hogy mostanában minden nap tudnám enni. A legegyszerűbb és legízletesebb köret idén télen: hevített olívaolajra dobom a szeletelt kelkáposztát, várok, amíg sercegni kezd, majd elkezdem forgatni. Sózni sem szükséges, önmagában isteni. Maradhat nagy lángon, bár ha égeti a káposztát, vegyük lejjebb. Akkor jó, ha a káposzta enyhén megbarnul, vagyis karamellizálódik. Ezt a finomságot a borsós-sonkás keverékhez öntöttem. Fűszereket nem adtam hozzá, a sonka és a kelkáposzta épp elég markáns.
Mindkét töltelékből bőven tettem a kosárkákba. Tejszínt és tojást kézi habverő segítségével összekevertem, ízlés szerint reszelt parmezánsajt is lehet az egyveleg része. Figyelve, hogy ne fusson túl a kosárkákon, a zöldségek közé öntöttem. A zöldségek tetejére maradék sajtot szórtam.
180 fokon pirulásig sütöttem.
Mennyei ebéd volt! Nagy tál nyers salátával ettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése