Waldorf saláta

Anyukám már tiniként rászoktatott a különböző zöld levelek és kevert saláták evésére. Persze jobban szerettem a chipset, de ki nem hagytam volna, amikor a szombati főzés közben nyers krumplit és karalábét ropogtattunk. A chipset hamar elhagytam, mivel maradandó nyomokat hagyott a combomon és hasamon.

A saláta azóta a kedvenceim közé került, szerencsére nem kötelességből eszem. Jobban szeretem köretként, mint a krumplit, bár önmagában egy sütőben sült krumplit talán még egy tál salátára sem cserélnék fel.  És ezt persze helyzet adja...

Lényeg a lényeg, hogy a saláta egészséges, ropog és finom. Amint egy kis napsugarat észlelek, máris nyúlok a nyers ételek után. Waldorf salátát készítettem, igencsak nagy adagban, és mind elfogyott. Nincsenek ellenemre a majonézes alapúak sem, arra azonban figyelek, hogy jó minőségű majonézből készítsem, inkább joghurttal, mint tejföllel keverem és a mustár is dijoni, nem valami flakonos nevesincs valami. (Nem tudom, mi lesz velem 20 év múlva, ha már most, 30 felé a minőség megszállottja kezdek lenni.)

Baconbe tekert csirkemell körete volt, így az ízes hús máris megkönnyebbült  a friss zöldségekkel.

A recept:

3 zöld alma
3 zellerszár 
egy marék pirított dió
3 ek majonéz
3 ek natúr joghurt
1 tk mustár
pár csepp citrom
csipet só, bors

A majonézt a joghurttal és a mustárral kézi habverő segítségével simára keverem. A selymesség érdekében a robotgép is előkerülhet. Ízesítem csipet sóval, borssal és citromlével. A megadott mennyiségek hozzávetőlegesek, az én ízlésemet tükrözik, bár én azt mondom, ez a majonézes alap épp csak a háttérben húzódjon és puhán kísérje az almát és a zellert.

Az almát megmosom, magházát eltávolítom. Nem hámoztam meg, hagy jusson a szervezetünkbe minél több vitamin. A zeller szárait letöröm a tövéről, alaposan megmosom, ügyelve, hogy a homoktól és sártól biztosan megtisztuljanak. Apróra vágom mindkét hozzávalót, közben a diót száraz serpenyőben alacsony fokozaton megpirítom, majd késsel ezt is felaprítom. A majonézes keverékkel összekeverem, és ha türelmetlen vagyok, egy evőkanállal rögtön elkezdem enni... kifejezetten evőkanállal, mert szeretek habzsolni és így minél jobban érezhetem az ízeket a számban. Íme, a hedonista énem! Nagyon szeretem az alma savanykás édességét, a zeller semmihez sem fogható friss ízét, a pirított dió pedig összeköti ezt a két ízt és mélységet, karaktert ad a salátának.

Ha egy kicsit tudok várni, lefedve beteszem a hűtőbe, hogy az ízek összeérjenek. Például amíg a hús elkészül a sütőben.