Fánkcsillag

Nemrég új lakásba költöztem, és a sütő egy régi masina, az új sütő pedig egy kicsit még várat magára. Persze begyújtottam már és megtaláltam a megfelelő hőfokot, ahol nagyjából szépen süt, ám mégis kihasználom az alkalmat, és nem sütőben sült sütiket gyártok. Szeretek kísérletezni.

A november havi GoodFood magazinban található Fánkcsillag recepten megakadt a szemem, nyomban el is készítettem. Két adagot készítettem, de a második adagnál csak egy tojást találtam, a recept pedig kettőt ír. Gyakorló háziasszonyként (ne vegyetek komolyan) nem estem kétségbe, illetve csak egy kicsit, ekkor fogtam a mandulatejet és annyit öntöttem hozzá, hogy gyúrható, nem ragacsos tésztát kapjak. Tettem bele kevés sütőport is.

A recept:

25 dkg liszt

1 tojás

5-6 dkg cukor

5 dkg puha vaj

fél tk sütőpor

alig fél dl tej/mandulatej

olaj a sütéshez

porcukor a szóráshoz

 A lisztet a tojással, a puha vajjal és cukorral összegyúrjuk, hozzáadjuk a sütőport és annyi tejet, amennyit a tészta felvesz. Ha tej nincs, szerintem egy kanál tejföl is megteszi. Vagy, a második tojás, de ezzel kicsit keményebb lesz a tészta. Elvileg hűvös helyen kéne állni hagyni, ezt én nem tettem meg, rögtön nekiestem. Kinyújtottam 3 mm vékonyra, majd csillag alakú kiszúró formával apró fánkokat szaggattam.

Mindeközben felhevítettem az olajat, és a forró olajba tettem a csillag alakú tésztákat. Pár perc alatt barnára sültek, közben egy lapáttal megforgattam őket.

Lekvárt ettünk mellé, mégpedig a recept szerinti narancslekvárt. Persze ezt is felturbóztam. 1 kg narancsot meghámoztam, a fehér részét, ahogy tudtam, lehúztam, majd gerezdekre szedve feltettem főni. További 2-3 narancs levét belefacsartam, fél citrom levét is és egy darabka gyömbért egyben hagytam, hozzádobtam. Fahéj, kardamom és vanília következett, és a nádcukor, ebből a recept 20 dkg-t ír az 1 kg narancshoz. Én csak úgy érzésre raktam, aztán kóstoltam, aztán megint raktam. Szívem szerint tettem volna bele valamilyen alkoholt, ha lett volna...

Elegáns, egyszerű és nagyon finom.

Íme a végeredmény:

 

Eggyé váltam a kekszekkel

Nagyjából 10  éve hallgatom a titkokat rejtő mondatot: éld meg a pillanatot. Mindig visszakérdeztem, "jó, de azt hogy kell?" A válasz egy sokat sejtető pillantás és egy mosoly volt. Cserben hagyva éreztem magamat, mert fürkésző elmém nem kapta meg a választ. Mindent! Azonnal! Akarok! Mostanában kezdett derengeni, hogy épp ez az akadály. Én magam vagyok a gát, illetve, hagy fogalmazzak finomabban: a bennem rejlő sürgető vágy. Vágy arra, hogy mindent tudjak, hogy jól haladjak, hogy le ne maradjak...

A sütés az, ami segít, hogy ezek az erők csillapodjanak, majd átalakuljanak bennem. Annyira el tudok merülni az összeállítás menetében, hogy megszűnik a külvilág és én magam leszek a keksz. Mókásan hangzik, ugye! Mégsem lepődöm meg és vetem ezt el, sőt, örülök az érzésnek, hiszen erről beszél Enikő és Csíkszentmihályi is.

Azt kell mondjam, megérkeztem. Egy állomásra, egy etalon ponthoz.

Ahogy ez az egyszerű vaníliás omlós keksz is egy etalon. Ha egyszer megsütjük, óhatatlanul is hasonlítgatni fogunk hozzá.

Kiegészítő elemként készült a desszert mellé, hogy valami ropogjon is a borban párolt körte mellett... a lágy érzést pedig a karamellöntet adta. Pocaksimogató, ahogy egy ismerősöm mondaná.

A kekszek Ízbolygó receptje alapján készültek.

A recept:

225 gr vaj
50 gr porcukor - 2 zacskó vaníliás cukor vagy 60 gr porcukor és 1 tk vaníliakivonat/vaníliarúd
3 gr só
320 gr liszt 
csipet sütőpor vagy szódabikarbóna 

A szobahőmérsékletű, puha vajat a porcukorral és a sóval, kézi robotgéppel habosra keverem. Jó néhány percet rászántam, igazán krémesre kevertem, különben nem lesz omlós a keksz. Hozzászitáltam a lisztet, esetemben a szódabikarbónát is, kézzel összegyúrtam. Mivel kissé puhára sikerült a tészta, betettem a hűtőbe 10-15 percre. Amikor összeállt, enyhén lisztezett felületen két hengert formáztam és éles késsel ujjnyi vastag szeleteket vágtam a nyers tésztából. Óvatosan vajazott tepsibe/szilikonpapírra/sütőpapírra fektettem őket, kis helyet hagyva egymás mellett, mert megnőnek.

180 fokon 18 percig sütöttem, de ahogy észreveszem, a sütési időtartam függ a sütőtől is. Eredetileg 22 percet igényelnek, nekem addigra igencsak bebarnultak.

Ez ma igazi mennyei manna volt!

 Készül a karamell

Csupacsoki brownie

Jól esnek ezek a hosszú hétvégék. Későn kelünk, hosszasan reggelizünk, komótosan ebédet főzünk, sziesztázni is van idő... egyszóval lelassul az élet. Jól esik, úgyis követhetetlen iramban haladnak a mindennapok.
Két program között pedig egy sütit is van lehetőség összedobni. Ha már Halloween, legyen amerikai finomság. Ők igazán értik a sűrű, nyammogós, túlzó finomságok mikéntjét. Szeretek bele veszni a készítés pillanataiba, egyenesen révületbe ejt a látvány, amikor az olvadt csokit a tojásos masszába öntöm. Ez a sötét, fényes, folyékony anyag a gyengém. Ilyenkor mindig Jamie Oliver jut eszembe: ő mondja mindig, hogy a csokis süti szexi dolog. Milyen igaza van!

A brownieban az a jó, hogy nem lehet elrontani. Az alábbi arányokat, mennyiségeket érdemes követni, de betartani grammra pontosan nem feltétlenül szükséges. Belecsúszhat 200 gr csokoládé, kevesebb is, ha épp annyi van itthon. A vaj mennyisége is lehet hozzávetőleges. Én szeretem betartani a sütemények megadott mennyiségeit, hiszen úgy lesznek tökéletesek, de nem esem kétségbe, ha épp a brownienál nem sikerül. Készült már 2 tojással, és készült 3-mal, ahogy a receptben olvashatjátok. A cukor mennyiségét sosem tartom be, ez igencsak ízlés kérdése: ki, mennyire édes szájú. Néha a sok cukor elnyomja a süti ízeit és pont a lényeg marad le: ahogy az ízek kibontakoznak, majd harmóniába kerülnek a szánkban. Máskor pedig pont a több cukor teszi izgalmassá.
A kedvenc brownie receptem (valahonnan az internetről):

185 gr vaj
185 gr étcsokoládé
2-3 tojás
120-150 gr cukor, aminek fele lehet méz
vaníliakivonat, vaníliáscukor
110 gr liszt, aminek fele lehet darált dió/mogyoró
csipet só
nagy marék dió/mandula/mogyoró szárazon pirítva, nagy darabokra vágva

opcionális:
-csokoládé kivonat, amiből elég 1 mk, a csokoládé íz fokozására,
-a legcsokisabb verzió apróra vágott tej- és étcsokit követel! csak fanatikusoknak...
-készítettem már lisztmentesen is, csak darált dióval, ám ekkor a tészta lágyabb lesz, hiszen a dió
kevésbé fogja meg a tojásos-csokis masszát,
-fahéj, narancshéj, egyéb fűszerek is gazdagíthatják,
-ha lazább tésztájút szeretnék, teszek bele csipet sütőport, persze az eredeti brownie lényege, hogy szinte folyik.

A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A csokoládét apróra töröm, a vajat kockákra vágom és vízgőz fölött összeolvasztom. Amíg ez a szépen simuló massza elkészül, a tojásokat a cukorral habosra keverem, legyen levegős. Akkor jó, amikor buborékok pukkadoznak az edényünkben. Hozzáadom a kivonatokat, a csipet sót, majd a langyosra hűlt csokis-vajas masszát és a lisztet is belekeverem. Én a gyorsaság és praktikum miatt végig a kézi robotgépemmel dolgozom. Legvégén a vágott magokat fakanállal beleforgatom, aztán a kivajazott tepsibe öntöm, ügyelve, hogy egy csepp se maradjon a tálban.
17 percig sütöm. Ha ezt az időtartamot betartjuk, akkor lesz kellemes állagú a süti belseje.

És hogy miért kell só egy csokis sütibe? Csak jelzésképp a cukornak és a többi íznek, ugyanis a só által emelkednek a magasba.