2012. november 8., csütörtök

Eggyé váltam a kekszekkel

Nagyjából 10  éve hallgatom a titkokat rejtő mondatot: éld meg a pillanatot. Mindig visszakérdeztem, "jó, de azt hogy kell?" A válasz egy sokat sejtető pillantás és egy mosoly volt. Cserben hagyva éreztem magamat, mert fürkésző elmém nem kapta meg a választ. Mindent! Azonnal! Akarok! Mostanában kezdett derengeni, hogy épp ez az akadály. Én magam vagyok a gát, illetve, hagy fogalmazzak finomabban: a bennem rejlő sürgető vágy. Vágy arra, hogy mindent tudjak, hogy jól haladjak, hogy le ne maradjak...
A sütés az, ami segít, hogy ezek az erők csillapodjanak, majd átalakuljanak bennem. Annyira el tudok merülni az összeállítás menetében, hogy megszűnik a külvilág és én magam leszek a keksz. Mókásan hangzik, ugye! Mégsem lepődöm meg és vetem ezt el, sőt, örülök az érzésnek, hiszen erről beszél Enikő és Csíkszentmihályi is.
Azt kell mondjam, megérkeztem. Egy állomásra, egy etalon ponthoz.
Ahogy ez az egyszerű vaníliás omlós keksz is egy etalon. Ha egyszer megsütjük, óhatatlanul is hasonlítgatni fogunk hozzá.
Kiegészítő elemként készült a desszert mellé, hogy valami ropogjon is a borban párolt körte mellett... a lágy érzést pedig a karamellöntet adta. Pocaksimogató, ahogy egy ismerősöm mondaná.
A kekszek Ízbolygó receptje alapján készültek.



A recept:

225 gr vaj
50 gr porcukor - 2 zacskó vaníliás cukor vagy 60 gr porcukor és 1 tk vaníliakivonat/vaníliarúd
3 gr só
320 gr liszt 
csipet sütőpor vagy szódabikarbóna 





A szobahőmérsékletű, puha vajat a porcukorral és a sóval, kézi robotgéppel habosra keverem. Jó néhány percet rászántam, igazán krémesre kevertem, különben nem lesz omlós a keksz. Hozzászitáltam a lisztet, esetemben a szódabikarbónát is, kézzel összegyúrtam. Mivel kissé puhára sikerült a tészta, betettem a hűtőbe 10-15 percre. Amikor összeállt, enyhén lisztezett felületen két hengert formáztam és éles késsel ujjnyi vastag szeleteket vágtam a nyers tésztából. Óvatosan vajazott tepsibe/szilikonpapírra/sütőpapírra fektettem őket, kis helyet hagyva egymás mellett, mert megnőnek.
180 fokon 18 percig sütöttem, de ahogy észreveszem, a sütési időtartam függ a sütőtől is. Eredetileg 22 percet igényelnek, nekem addigra igencsak bebarnultak.

Ez ma igazi mennyei manna volt!


 Készül a karamell

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése