Mák-citrom-eper pite

Röpködnek a szemem előtt a különböző sütik... álmodozom. Színekről, ízkombinációkról, textúrákról, összetevőkről. Szívem szerint minden nap készítenék valami finomságot, de a megengedett adagot, a heti egy süteményt betartom. Általában. Ha nem, akkor pedig sütök kétszer (vagy többször!) és odaadom a Barátoknak.

Ezúttal citromkrémes-epres pohárkrémet terveztem, aztán a többség úgy döntött, hogy inkább süssek. Így avanzsált citromkrémes-epres pitévé az ötletem. Mák is került a tésztába, leginkább a színek miatt. Úgy gondoltam, egy fekete pöttyös alapon jobban mutat majd az élénk sárga citromkrém és a piros eper. 

A tészta páte sucrée (ejtsd: pát szükré), ami egy omlós jellegű cukrász tészta. Nagyon jó állagú, könnyen simul a formába és jól tartja a krémet. Érdemes felvenni az otthoni repertoárba! Ez a mennyiség kétszeres adag, mélyhűtőbe lehet tenni, két pitét, vagy egy pitét és aprósütit lehet készíteni belőle. Vagy, egyszerűen lefelezni az adagot:)

A recept:

A tészta:

200 gr vaj

200 gr porcukor

500 gr liszt - nálam 300 gr liszt és 200 gr mák

2 tojás

2 csomag vaníliás cukor/ 2 kk vaníliakivonat

fél kk só

A krém:

2 citrom reszelt héja és leve

1 lime leve

13-15 dkg cukor

2,5 dl tejszín

2 tojás

2 tojás sárgája

2 ek vaníliás pudingpor/ keményítő

opcionális: narancskivonat

tetejére díszítésként eper, félbevágva

Ha sima, nem kezeletlen citromot használok, akkor langyos szódabikarbónás vízbe áztatom a citromokat, hogy majd a héjukat nyugodt lelkiismerettel reszelhessem le. Kövezzetek meg, de ritkán veszek 1000 Forintos kezeletlen citromot... viszont érdemes megnézni a vizet, a szódabikarbóna mennyi mindent leold a héjáról!

A szobahőmérsékletű, puha vajat a porcukorral és vaníliás cukorral homogén krémmé keverem, fakanál segítségével. Egyenként hozzáadom a tojásokat, majd hozzászitálom a lisztet és a mákot is beleszórom. Amennyire lehetséges, összekeverem. Víz nem kell hozzá, a vaj és a tojások épp elég nedvességet adnak! A pulton tovább gyúrom a tésztát, de épp csak addig, amíg összeáll. A vaj hamar elolvad a kéz melegétől és ez nem tesz jót a tésztának, ezért dolgozunk gyorsan. Bucivá formázom, átlátszó fóliába csomagolom és a hűtőbe teszem pihenni 30 percre.

A krémhez a tojásokat, és a tojássárgákat kézi habverő segítségével elkeverem a tejszínnel. Lereszelem a citromok héját, belefacsarom a levüket, majd a lime levét is. A cukorral és a pudingporral is elkeverem. A tojások és a keményítő miatt szilárdul meg a sütőben a krém. A narancskivonat extra dolog, narancshéjjal lehet helyettesíteni. 

A pitetésztát enyhén lisztezett felületen kinyújtom, majd a formába egyengetem. Használok cakkos szélű, klasszikus piteformát, vagy egyszerű 20-22 cm tortaformát. Sütőpapírt teszek rá, nehezéknek sütőgolyókat, vagy rizst és lencsét, majd légkeveréses 160 fokon 20 percet sütöm, amíg a széle enyhén barnulni kezd. Langyosra hűtöm, beleöntöm a tejszínes-tojásos keveréket és óvatosan a sütő középső rácsára teszem. Ugyanezen a hőfokon kb. 30 perc alatt szilárdul meg a krém. Nekem az tetszik, ha nem barnul meg a krém teteje, ezért el kell kapni a pillanatot, amikor már nem folyós, és még szép sárga. 

Ezúttal minden rezdülésemmel a sütivel voltam, nagyon figyeltem, hogy tökéletes legyen. Mivel a születésnapomra készült! Éljen a 31!

A sütőből kivéve hagyom hűlni, majd félbevágott eprekkel díszítem.

Habkönnyű túrós pite

Mennyien búgják, amikor túrós ételekről van szó, hogy "a habkönnyűt szeretem", és máris nyelnek egy nagyot. Túrógombóc, túrós pite, bármilyen túrós süti isteni... ha nem száraz, a töltelék nem morzsálódik, a gombóc nem teniszlabda keménységű, ha a túró krémes állagú.

A hétvégi összejövetelen a paprikás krumplit egy barátnőmmel készítettük, a túrós pitét előző este otthon sütöttem. Amint betettem a sütőbe a pitét, elaludt a sütő lángja, amit tizenperc után sikerült csak újra meggyújtani. Aggódtam, hogy ne áztassa el a tésztát a túrótöltelék, de egy kis türelem befektetésével minden tökéletes lett.
Sok vaníliával, nádcukorral és tönkölyliszttel készült. A nagy tepsihez mérve másfélszeres adagot készítettem, és nagy örömömre sikere volt. Két tányér paprikás krumpli után még mindenkinek lecsúszott legalább egy kocka. Ezt most úgy mondtam, mint egy ötgyerekes családanya... :)
A megadott recept az eredeti adag. A recept sajnos nem az enyém, de maximálisan elégedett vagyok vele.

A recept:

A tészta: 

30 dkg liszt
10 dkg cukor
12 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 ek tejföl
fél csomag-6 gr sütőpor
reszelt citromhéj

A töltelék:

50-75 dkg túró
10-12 dkg cukor
vaníliakivonat/ 2 csomag vaníliás cukor
2 tojás sárgája
4 tojásfehérje felvert habja
reszelt citromhéj
zsemlemorzsa a tészta szórásához

A liszthez adom a sütőport és elmorzsolom benne a vajat. Hozzászórom a cukrot, a tojás sárgáit, esetleg a citromhéjat és rugalmas tésztává gyúrom. Amíg a túrótölteléket összeállítom és a sütőt előmelegítem, a tészta megy pihenni a hűtőbe.
A túrót villával vagy szitán áttöröm... na nekem ez kardinális pont, ugyanis sosem csináltam még szitával, az igencsak macerásnak tűnik, de a házitündérek csak így csinálják. Tény, hogy így lesz igazán krémes a túró. Villával még csak-csak nekifutok, de a robotgép karja ugyanúgy simává dolgozza.
A cukrot a sárgájával először összedolgozom, hogy kicsit habos legyen, majd a citromhéjat és a vaníliát is hozzáadom. A robotgép karját lemosom, majd a fehérjét is felverem és a túróhoz forgatom. Ettől lesz habkönnyű.
A hűtőből kiveszem a tésztát, ketté választom. Az alsó tésztához való labdacs legyen nagyobb. Lisztezett felületen kinyújtom, és a vajazott tepsibe fektetem. Egyenletesen megszórom egy marék zsemlemorzsával, majd rásimítom a túrótölteléket. A felső tésztaréteghez ugyanúgy kinyújtom a tésztát, feltekerem a sodrófára és a tepsi szélén végiggörgetve a túróra helyezem a tésztalapot. Tojással megkenem és villával megszurkálom néhány helyen. Ha maradt tészta, különböző formákat szaggatva a pite tetejére helyezem, és azokat is megkenem tojással. Én mindig a szív formához nyúlok... mert a szer-etet.
180 fokon, 30 perc alatt sül aranybarnára.

Édes bűnbeesés

Vajon miért kapcsol be a legtöbb emberben a csoki (és amúgy az édesség) hallatán a bűn érzése? Bűnözünk egy kicsit? - kacsintunk össze a barátnőkkel traccsparti közben és már zörög is a csokipapír, majd hümmögések és hammogások közepette tovább kuncogunk. Lopott pillanatok ezek, amikor a külvilág nem lát és az élvezet utáni vágyódásunkat ilyen intim közegben ki merjük fejezni. Vajon hány nő fél enni a társai előtt? Anno nekem is voltak ilyen gyötrő gondolataim... mára nagyrészt feloldottam ezeket, de amikor ilyen durva édességgel találom szemben magamat, rögtön úgy érzem, vétkeztem.
Vajon mi ellen? A kor ideálja ellen? A skinny trend engem elrettent (de volt idő, amikor arra is vágytam). Vagy, vétkezem a fogadalmaim ellen, és az agyamban villódzó nem szabad felirat alatt, lelkifurdalással megeszem? Hát, ennek a kornak leáldozott. A kontroll mániám gyeplőjét napról napra igyekszem letenni és megengedő kezdek lenni magammal. Ezt csak azt jelenti, hogy rájövök, mi a jó nekem, mi esik jól, akár tenni, akár enni.
Például a következő csokis sütit készíteni jobban esett, mint enni, de a fotó kedvéért bele "kellett" harapnom. Kíváncsi is voltam az ízére, a hatásra, miközben végig egy érzés járt bennem.
A süti telitalálat. Enyhén roppanós leveles tésztában, krémes Nutella, pirított törökmogyoró, datolya és jó minőségű tejcsoki apróra vágva. Mindez aranybarnára sülve, langyosan maga a mennyország. És persze, együtt a pokol, mert eteti magát.

A recept:

25 dkg leveles tészta
12 dkg Nutella (a Dm-ben kapható, bio, nádcukorral készült változatot használtam)
8 dkg törökmogyoró
8 dkg datolya, magozva
6 dkg tejcsoki
1 tojás kevés vízzel elkeverve
vaj, kevés liszt

A leveles tésztát lisztezett felületen kinyújtom, persze meghagyom a téglalap formáját. Éles késsel, vagy derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Mindegyik lap közepére kenek egy evőkanál mogyoró krémet, ügyelve hogy a szélén hagyjak üres peremet. Rászórom az apróra vágott mogyorót, datolyát, végén a tejcsoki darabokat is. A vízzel elkevert tojással megkenem a tésztalapok szélét, majd háromszögbe hajtom és a két tésztalapot hullámszerűen felhajtogatom. Villával is próbáltam összenyomni, de az eredmény nem olyan tartós, mint az elsőként említettnél. A batyukat sütőpapíros vagy vékonyan vajazott tepsibe emelem, megkenem a maradék tojással és villával megszurkálom a tetejüket, hogy a gőz távozhasson.
Előmelegített 200 fokos (nem légkeverés) sütőben 15 perc alatt sülnek tökéletesen szépre.

Zöldséges és sonkás kosárka

Mostanában azon kapom magamat, hogy igénylem magam körül a rendet. Rájöttem, hogy beágyazni mindössze 1 percet vesz igénybe, bár a háló csukott ajtaja eltakarhatná a rendetlenséget. Mégis jobb érzés így elindulni reggelente, nem felfordulást hagyni magam után. Megfordul bennem is, hogy hisz' nem látja senki, este úgyis visszabújok... csak épp így megadom a lehetőséget a körforgásnak, az ágy is megpihen, amíg én dolgozom, hogy aztán nekem nyújthasson kényelmes fekhelyet.
És hogy kapcsolódik mindez a kosárkáimhoz? Úgy, kérem szépen, hogy szeretek ágyazni. Nyitott ablaknál kirázni az éjszaka elhullajtott darabkáinkat, lesimítani a lepedőn hagyott álomfoszlányokat és pár perces szellőztetéssel lélegezni hagyni a takarót. Mivel ez az érzés új számomra, elevenen él bennem. Épp ezért szerettem volna az ételkészítésben is megjeleníteni. Kerestem a módját, kis tésztakosárkák formájában meg is találtam. Készen kapható, leveles tészta kizárt volt, az "túl egyszerű". Ez csak annyit tesz ám, hogy szeretem magam elkészíteni a hozzávalókat. Így bízom a minőségben, E számoktól, fölösleges zsírtól mentes.
A Paprika magazin valamelyik őszi számában akadtam rá, ott egy darált húsos pite takarója volt ez a tészta. Én kosárkát készítettem belőle, ezzel ágyaztam meg a zöldségeknek.

A recept:

A tészta:

15 dkg vaj
1,6 dl víz
38 dkg liszt
1 kk só (én egy evőkanállal tettem bele)
opcionális: fűszerek

A vajat a vízzel lassú lángon felmelegítem. Amikor a vaj felolvadt, lehúzom a tűzről és a sóval elkevert lisztet fakanál segítségével beleforgatom, egynemű masszát keverek belőle. Lisztezett deszkára, munkalapra borítom, egy kicsit várok, hogy hűljön, aztán rugalmas tésztává gyúrom. Vékony lappá nyújtom, majd korongokat szúrok belőle egy forma vagy pohár segítségével. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe teszem a tésztát, enyhén lógjon ki, így ez a rész finoman meg fog pirulni.
Fantasztikus állagú ez a tészta, egyszerű, így a recept már a fejemben van, úgyhogy bárhol, bármikor neki is tudok állni. Édesen is kipróbálom, már száguldoznak az ötletek a fejemben...

A töltelék:

- Sonka, borsó, kelkáposzta, só
- sütőtök, gomba, kakukkfű, rozmaring, só, bors 
- tejszín, tojás, parmezán, só

A kosárkákat kétféleképpen töltöttem, nagyrészt a hűtőből a maradékokat használtam fel.
A sütőtököt meghámoztam és nagyon apró kockára vágtam. Olajozott tepsibe öntöttem, enyhén sóztam, összeforgattam az olajjal és 180-200 fokra a sütőbe toltam 20-30 percre. A kockák szerencsére nem estek szét, mondjuk hozzájuk sem értem ezen idő alatt. Közben a gombát megmostam, szeleteltem. Teflonserpenyőben kevés olajon elkezdtem pirítani, amiből párolódás lett, hiszen a gomba kiereszti a levét. Só, bors, kakukkfű, rozmaring került rá, majd feljebb vettem a lángot és hagytam, hogy a víz elpárologjon. Enyhén megpirítottam a gombát, majd összeforgattam a sült tökkel.

A húsos töltelékhez a borsót kevés sós vízben pár perc alatt megfőztem. Közben a feketeerdei sonkát kockára vágtam és a serpenyőbe dobtam, nagyon kevés olajat szórtam rá. Kavargatva átpirítottam, majd egy keverőtálba tettem.
Találtam a hűtőben maradék kelkáposztát is. Csíkokra vágtam, és persze, pirítottam ezt is. Ez annyira finom, hogy mostanában minden nap tudnám enni. A legegyszerűbb és legízletesebb köret idén télen: hevített olívaolajra dobom a szeletelt kelkáposztát, várok, amíg sercegni kezd, majd elkezdem forgatni. Sózni sem szükséges, önmagában isteni. Maradhat nagy lángon, bár ha égeti a káposztát, vegyük lejjebb. Akkor jó, ha a káposzta enyhén megbarnul, vagyis karamellizálódik. Ezt a finomságot a borsós-sonkás keverékhez öntöttem. Fűszereket nem adtam hozzá, a sonka és a kelkáposzta épp elég markáns.

Mindkét töltelékből bőven tettem a kosárkákba. Tejszínt és tojást kézi habverő segítségével összekevertem, ízlés szerint reszelt parmezánsajt is lehet az egyveleg része. Figyelve, hogy ne fusson túl a kosárkákon, a zöldségek közé öntöttem. A zöldségek tetejére maradék sajtot szórtam.
180 fokon pirulásig sütöttem. 

Mennyei ebéd volt! Nagy tál nyers salátával ettük.