Vajon miért kapcsol be a legtöbb emberben a csoki (és amúgy az édesség) hallatán a bűn érzése? Bűnözünk egy kicsit? - kacsintunk össze a barátnőkkel traccsparti közben és már zörög is a csokipapír, majd hümmögések és hammogások közepette tovább kuncogunk. Lopott pillanatok ezek, amikor a külvilág nem lát és az élvezet utáni vágyódásunkat ilyen intim közegben ki merjük fejezni. Vajon hány nő fél enni a társai előtt? Anno nekem is voltak ilyen gyötrő gondolataim... mára nagyrészt feloldottam ezeket, de amikor ilyen durva édességgel találom szemben magamat, rögtön úgy érzem, vétkeztem.
Vajon mi ellen? A kor ideálja ellen? A skinny trend engem elrettent (de volt idő, amikor arra is vágytam). Vagy, vétkezem a fogadalmaim ellen, és az agyamban villódzó nem szabad felirat alatt, lelkifurdalással megeszem? Hát, ennek a kornak leáldozott. A kontroll mániám gyeplőjét napról napra igyekszem letenni és megengedő kezdek lenni magammal. Ezt csak azt jelenti, hogy rájövök, mi a jó nekem, mi esik jól, akár tenni, akár enni.
Például a következő csokis sütit készíteni jobban esett, mint enni, de a fotó kedvéért bele "kellett" harapnom. Kíváncsi is voltam az ízére, a hatásra, miközben végig egy érzés járt bennem.
A süti telitalálat. Enyhén roppanós leveles tésztában, krémes Nutella, pirított törökmogyoró, datolya és jó minőségű tejcsoki apróra vágva. Mindez aranybarnára sülve, langyosan maga a mennyország. És persze, együtt a pokol, mert eteti magát.
A recept:
25 dkg leveles tészta
12 dkg Nutella (a Dm-ben kapható, bio, nádcukorral készült változatot használtam)
8 dkg törökmogyoró
8 dkg datolya, magozva
6 dkg tejcsoki
1 tojás kevés vízzel elkeverve
vaj, kevés liszt
A leveles tésztát lisztezett felületen kinyújtom, persze meghagyom a téglalap formáját. Éles késsel, vagy derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Mindegyik lap közepére kenek egy evőkanál mogyoró krémet, ügyelve hogy a szélén hagyjak üres peremet. Rászórom az apróra vágott mogyorót, datolyát, végén a tejcsoki darabokat is. A vízzel elkevert tojással megkenem a tésztalapok szélét, majd háromszögbe hajtom és a két tésztalapot hullámszerűen felhajtogatom. Villával is próbáltam összenyomni, de az eredmény nem olyan tartós, mint az elsőként említettnél. A batyukat sütőpapíros vagy vékonyan vajazott tepsibe emelem, megkenem a maradék tojással és villával megszurkálom a tetejüket, hogy a gőz távozhasson.
Előmelegített 200 fokos (nem légkeverés) sütőben 15 perc alatt sülnek tökéletesen szépre.
Vajon mi ellen? A kor ideálja ellen? A skinny trend engem elrettent (de volt idő, amikor arra is vágytam). Vagy, vétkezem a fogadalmaim ellen, és az agyamban villódzó nem szabad felirat alatt, lelkifurdalással megeszem? Hát, ennek a kornak leáldozott. A kontroll mániám gyeplőjét napról napra igyekszem letenni és megengedő kezdek lenni magammal. Ezt csak azt jelenti, hogy rájövök, mi a jó nekem, mi esik jól, akár tenni, akár enni.
Például a következő csokis sütit készíteni jobban esett, mint enni, de a fotó kedvéért bele "kellett" harapnom. Kíváncsi is voltam az ízére, a hatásra, miközben végig egy érzés járt bennem.
A süti telitalálat. Enyhén roppanós leveles tésztában, krémes Nutella, pirított törökmogyoró, datolya és jó minőségű tejcsoki apróra vágva. Mindez aranybarnára sülve, langyosan maga a mennyország. És persze, együtt a pokol, mert eteti magát.
A recept:
25 dkg leveles tészta
12 dkg Nutella (a Dm-ben kapható, bio, nádcukorral készült változatot használtam)
8 dkg törökmogyoró
8 dkg datolya, magozva
6 dkg tejcsoki
1 tojás kevés vízzel elkeverve
vaj, kevés liszt
A leveles tésztát lisztezett felületen kinyújtom, persze meghagyom a téglalap formáját. Éles késsel, vagy derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Mindegyik lap közepére kenek egy evőkanál mogyoró krémet, ügyelve hogy a szélén hagyjak üres peremet. Rászórom az apróra vágott mogyorót, datolyát, végén a tejcsoki darabokat is. A vízzel elkevert tojással megkenem a tésztalapok szélét, majd háromszögbe hajtom és a két tésztalapot hullámszerűen felhajtogatom. Villával is próbáltam összenyomni, de az eredmény nem olyan tartós, mint az elsőként említettnél. A batyukat sütőpapíros vagy vékonyan vajazott tepsibe emelem, megkenem a maradék tojással és villával megszurkálom a tetejüket, hogy a gőz távozhasson.
Előmelegített 200 fokos (nem légkeverés) sütőben 15 perc alatt sülnek tökéletesen szépre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése