Sütés nélkül készíthető karamell-csoki finomság

Hiába nyár, az édességek szezonja sosem jár le. Persze, persze a melegben inkább gyümölcsöt eszünk, na de alkalomadtán csak megkívánunk egy kis csokit! A sütőt idén nem bírom bekapcsolni, különben felforr a fejem, ami amúgy is sokszor ezer fokon ég. Hm.
Így hát ki "kellett" találnom valamit. Igaz, nem gondolkodtam, a legegyszerűbb hozzávalókkal dolgoztam.
Mondjam, milyen? Isteni, gyors és egyszerű.

A recept: 

Keksz alap:

33 dkg natúr vagy zabpelyhes keksz
20 dkg olvasztott vaj

Csokikrém:

25 dkg mascarpone
20 dkg 70% étcsoki, olvasztva
cukor, ízlés szerint

Karamellkrém:

3.5 dl tej
5 ek cukor
1 csomag főzhető karamelles pudingpor
5 dkg vaj

opció: 

Karamellkrém extra:

15 dkg cukor
3 ek víz
5 dkg vaj
10 dkg mascarpone

tetejére szóráshoz cukrozatlan kakaópor

A csokit felteszem vízfürdő fölé olvadni, a cukrot/mézet is hozzáadom, majd a mascarponéhez adom. Robotgéppel egyenletessé keverem, és beteszem a hűtőbe.
A kekszet késes robotgépben apróra őrlöm, majd hozzácsurgatom az olvasztott vajat és kanállal, vagy spatulával összekeverem (a forró vaj nagyon tud égetni...). Beleegyengetem a tepsibe, kézzel lenyomkodom.
Néhány evőkanál tejjel elkeverem a pudingport és a cukrot, a maradékot felteszem forrni. Amikor gyöngyözően forr, hozzáadom és keverem, amíg besűrűsödik. A vajat két evőkanál cukorral habosítom és a pudingporhoz keverem.
Az extra változat karamellt azoknak ajánlom, akik nem csípik a keményítőt, eredeti dolgokra vágynak. Kérdés, a cukor mennyire az...?! Szóval a cukorból és a vízből sötét karamellt készítek, ott kell állni mellette, közepes lángon főzni, végig kavargatni. A tűzről levéve hozzáadom a vajat és további keverés mellett hagyom, hogy elolvadjon. Ezt a mascarponéhoz adom, ekkor egy kissé híg masszát fogok kapni.
A csokikrémet a kekszalapra kanalazom, elsimítom a tetejét. Erre teszem a karamellt, a pudingos és az extra változat is jó! Aki nagyon szereti magát, a két fajta karamellt keverje össze... elég jó lesz a végeredmény.
A karamell réteg tetejét kakaóporral szórom, és fóliával lefedve megy a hűtőbe, csak a karamell ne legyen tűzforró (bár a mascarponéval keverve hűlni fog).
Egy éjszaka, vagy egy nap pihenés után szeletelhető, és ahogy a fotók mutatják, elég kelendő. Még a fotó is kiment a fejemből, úgy "rácuppantunk".

Mák-citrom-eper pite

Röpködnek a szemem előtt a különböző sütik... álmodozom. Színekről, ízkombinációkról, textúrákról, összetevőkről. Szívem szerint minden nap készítenék valami finomságot, de a megengedett adagot, a heti egy süteményt betartom. Általában. Ha nem, akkor pedig sütök kétszer (vagy többször!) és odaadom a Barátoknak.

Ezúttal citromkrémes-epres pohárkrémet terveztem, aztán a többség úgy döntött, hogy inkább süssek. Így avanzsált citromkrémes-epres pitévé az ötletem. Mák is került a tésztába, leginkább a színek miatt. Úgy gondoltam, egy fekete pöttyös alapon jobban mutat majd az élénk sárga citromkrém és a piros eper. 

A tészta páte sucrée (ejtsd: pát szükré), ami egy omlós jellegű cukrász tészta. Nagyon jó állagú, könnyen simul a formába és jól tartja a krémet. Érdemes felvenni az otthoni repertoárba! Ez a mennyiség kétszeres adag, mélyhűtőbe lehet tenni, két pitét, vagy egy pitét és aprósütit lehet készíteni belőle. Vagy, egyszerűen lefelezni az adagot:)

A recept:

A tészta:

200 gr vaj

200 gr porcukor

500 gr liszt - nálam 300 gr liszt és 200 gr mák

2 tojás

2 csomag vaníliás cukor/ 2 kk vaníliakivonat

fél kk só

A krém:

2 citrom reszelt héja és leve

1 lime leve

13-15 dkg cukor

2,5 dl tejszín

2 tojás

2 tojás sárgája

2 ek vaníliás pudingpor/ keményítő

opcionális: narancskivonat

tetejére díszítésként eper, félbevágva

Ha sima, nem kezeletlen citromot használok, akkor langyos szódabikarbónás vízbe áztatom a citromokat, hogy majd a héjukat nyugodt lelkiismerettel reszelhessem le. Kövezzetek meg, de ritkán veszek 1000 Forintos kezeletlen citromot... viszont érdemes megnézni a vizet, a szódabikarbóna mennyi mindent leold a héjáról!

A szobahőmérsékletű, puha vajat a porcukorral és vaníliás cukorral homogén krémmé keverem, fakanál segítségével. Egyenként hozzáadom a tojásokat, majd hozzászitálom a lisztet és a mákot is beleszórom. Amennyire lehetséges, összekeverem. Víz nem kell hozzá, a vaj és a tojások épp elég nedvességet adnak! A pulton tovább gyúrom a tésztát, de épp csak addig, amíg összeáll. A vaj hamar elolvad a kéz melegétől és ez nem tesz jót a tésztának, ezért dolgozunk gyorsan. Bucivá formázom, átlátszó fóliába csomagolom és a hűtőbe teszem pihenni 30 percre.

A krémhez a tojásokat, és a tojássárgákat kézi habverő segítségével elkeverem a tejszínnel. Lereszelem a citromok héját, belefacsarom a levüket, majd a lime levét is. A cukorral és a pudingporral is elkeverem. A tojások és a keményítő miatt szilárdul meg a sütőben a krém. A narancskivonat extra dolog, narancshéjjal lehet helyettesíteni. 

A pitetésztát enyhén lisztezett felületen kinyújtom, majd a formába egyengetem. Használok cakkos szélű, klasszikus piteformát, vagy egyszerű 20-22 cm tortaformát. Sütőpapírt teszek rá, nehezéknek sütőgolyókat, vagy rizst és lencsét, majd légkeveréses 160 fokon 20 percet sütöm, amíg a széle enyhén barnulni kezd. Langyosra hűtöm, beleöntöm a tejszínes-tojásos keveréket és óvatosan a sütő középső rácsára teszem. Ugyanezen a hőfokon kb. 30 perc alatt szilárdul meg a krém. Nekem az tetszik, ha nem barnul meg a krém teteje, ezért el kell kapni a pillanatot, amikor már nem folyós, és még szép sárga. 

Ezúttal minden rezdülésemmel a sütivel voltam, nagyon figyeltem, hogy tökéletes legyen. Mivel a születésnapomra készült! Éljen a 31!

A sütőből kivéve hagyom hűlni, majd félbevágott eprekkel díszítem.

Márványos brownie - a krémsajt és a csoki összeolvadása

Browniet sütni az egyik legegyszerűbb művelet, megenni pedig az egyik legnagyobb élvezet!

Legtöbbször egyszerű tésztákat, piskótát, kevert tésztát sütök, a krémes finomságok csak most kerültek elő nálam. Persze még ez sem nagyanyáink hosszú órákig készülő réteges sütije, de a sült tejszínes krémsajt eszméletlenül finommá teszi a browniet. Nincsenek rá szavak... az olvadós csoki és a puha sült krém találkozása mindenkit levesz a lábáról. A textúrák játéka, a lágyság szerintem szavakkal leírhatatlan.

Úgyhogy mielőbb kóstold meg!

...két falat közt elgondolkodhatunk a következőn...

A recept:

A tészta:

200 gr vaj
200 gr étcsoki, én 72 vagy 85 % kakaótartalmút szoktam használni
200 gr nádcukor, egyéb édesítő
4 nagy tojás
150 gr liszt
2 ek kakaópor
csipet szódabikarbóna
opció: fahéj, kardamom, magok pirítva-darabolva

Krémsajtos réteg:

200 gr krémsajt
2 sárgája
75 gr porcukor, persze nádcukor is jó
vaníliakivonat

A sütőt 180 fokra előmelegítem.

A vajat és a csokit gőz fölött felolvasztom, közben a tojásokat a cukorral habosítom a kézi mixer segítségével. Amikor a csoki és a vaj egynemű, és már nem tűzforró,a tojásokhoz adom, miközben azokat keverem, majd beleszórom a kakaót, a lisztet, a csipet szódabikarbónát és ezt is egyneművé kavarom.

Tudom, hogy a klasszikus brownie tésztába nem szokás szódabikarbónát és egyéb lazítót adni, én mégis kicsit könnyítek rajta ezzel a kevéske mennyiséggel.

Vajazott, sütőpapíros tepsibe öntöm.

A krémsajthoz teszem a tojássárgákat és a porcukrot/nádcukrot, a csokis tészta tetejére kanalazom, majd fakanál végével körkörösen egyiket a másikba forgatom, örvényeket formázok. Lehet játszani a mintákkal, ahogy jön, úgy szép lesz!

30-35 percig sütöm. A krémsajt beleolvad a csokiba, illetve a benne lévő tojássárgák miatt pudingossá válik, önmaga is egy réteg lesz. Hűlni hagyom, így könnyebben szeletelhető.

Vigyázat, veszélyesen finom!

Mákos muffin maracuja krémmel

Sokszor szélsőséges vagyok az étkezésemben. Van, hogy rákattanok ízekre, alapanyagokra és akkor azt napokig eszem. A mákot nagyon szeretem, de sokszor elfelejtem, hogy egyáltalán létezik. Aztán amikor eszembe jut, veszek fél kilót, azzal eszem a joghurtot, helyettesítem vele a lisztet és még a salátámra is szórok belőle.

A maracuja, vagyis passiógyümölcs először Thaiföldön került a kezembe, az idegenvezetőnk, Aoi, minden trópusi finomságot megmutatott nekünk. Ez sok évvel ezelőtt volt, és nem is hagyott bennem maradandó nyomot. Addig a pontig, amíg a Culinarisban kapható maracuja zselét meg nem kóstoltam - ekkor elkezdtem emlékezni. Bár az már cukros és zselésítő is van benne, az ízélményért megéri.

És hogy a mák és maracuja hogyan találkozott? Nem tudom, talán pont egymás mellett voltak a konyhaasztalon és a viszonylag száraz mákos muffint fel szerettem volna dobni "valami" krémmel. 

A muffin tészta a legeslegjobb, még egy nagyon régi Paprika magazinból való, Baracskay Angéla  receptje. Az alaprecept 370 gramm lisztet ír, aminek egy részét mákra cseréltem.

Tökéletes arányok, fantasztikus állag!

Szóval mit süttök Húsvétra? 

A recept:

Muffin:

270 gr liszt
100 gr mák
6 gr sütőpor
150 gr cukor
80 gr vaj + a formába
5 gr só
3 tojás
150 ml író
1 tk vaníliakivonat
80 ml olaj
1 narancs héja
1 citrom héja

Maracuja krém:

Thursday Cottage Passion Fruit Curd - magyarul maracuja krém
250 gr mascarpone
1 kis doboz natúr joghurt
lime lé - ízlés szerint, ne nyomja el a maracuja ízét, de néhány csepp jól kiemeli
cukor, ízlés szerint

A lisztet a mákkal és a sütőporral elkeverem.

A cukrot a puha vajjal és a sóval robotgéppel kezdetben alacsony fokozaton keverem, amíg szépen elegyednek a hozzávalók. Ezután magas fokozatra kapcsolok és habosítom. 

A tojásokat, az írót, a vaníliát és az olajat egyneművé keverem, majd a vajas alaphoz öntöm. 

Hozzákeverem a mákos lisztet, belereszelem a citrom és a narancs héját, eldolgozom.

Könnyed állagú, kissé habos és mégis rugalmasan folyós tészta a végeredmény. 

Olajozott muffinformába kanalazom, kb a forma 3/4-éig érjen a tészta, mert nagyon szépen megemelkedik és ha túlfolyik a mélyedés peremén, akkor nem lehet szépen kiemelni. Aki papírkapszliba töltené, nyugodtan tegye! Nekem ez az adag mindig több, mint 12 darab. Szoktam belőle készíteni mini muffint is, az tényleg egy falat mennyország.

A krémhez a mascarponét és a joghurtot habverővel, vagy lusta napokon robotgéppel kikeverem, majd kb a fél üveg maracuja krémet hozzáadom. Nem elég 1-2 evőkanál... ez biztos! Tetszeni fog az íze, édeskés, savanykás, pikáns, amilyen a trópusokon a hirtelen támadt zivatar. Ahogy mondani szokás, a lime levével kikerekítem az ízét, és ha nem lenne elég édes, 1-2 evőkanál cukrot adok hozzá (bár a maracuja krém cukrozott!). 

A kihűlt muffinra teszem, vagy levágom a púpos tetejét, megtöltöm és azon nyomban beleharapok. 

Crinkles, a Karácsony legnépszerűbb sütije

A december sok munkával és mindennapos éjjeli sütéssel telt. A sütés is munka, mégis annyira kikapcsol, egy másik dimenzióba repít. Fáradhatatlan leszek, az alkotás öröme visz, a sütőben életre kelő nyers tészta változása csodálattal tölt el. Még mindig és egyre jobban.
Nem vagyok beigli rajongó, a zserbót is csak a Mami kezei közül imádtam, de ő 91 évesen sajnos már nem találja az arányokat. Maradnak az aprósütik, a telet idéző, "karácsonyos" finomságok, az olvadó csoki, a vörösáfonya, a narancs, a fahéj... nekem ezek adják az Ünnep zamatát.Ha a süti igényli, órákon át pepecselek vele, persze a gyorsan összedobható, egyszerű receptek nekem is a sütis füzetem első lapjain szerepelnek.

A most következő Crinkles nevű sütike egy csoda. Egyszerű, a pihentetést be kell tartani, aztán gömböcöket gyártani és a repedezett, porcukros tető a hófödte hegycsúcsokat idézi.
Készült ajándékba, szép kekszes dobozba téve, és kis csomagban sokak reggelét bearanyozta, persze a Családi délutánon is szerepet kapott... aztán csajos összejövetelre, és amikor még belefért, csak úgy... mert adni jó.
 

A süticsomag

A recept:

100 gr nagyon jó minőségű étcsokoládé
2 dkg vaj
1 tojás
3 dkg cukor - nádcukor is jó hozzá
1 ek. rum
6 dkg darált mogyoró/ dió
3,5 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
1 kk vaníliakivonat
1 kk csokoládé kivonat
negyed kk. só
kristálycukor és porcukor a hempergetéshez

A csokit a vajjal vízgőz fölött összeolvasztom, közben a tojást a cukorral fehéredésig habosra keverem. Hozzáadom a rumot, a sót, a kivonatokat, majd a vajas csokival is összekeverem.
A lisztet, a darált diót és a sütőport a masszához keverem, ezt már fakanállal egyszerűbb elvégezni, de ha nem akarsz plusz eszközt mosogatni, akkor maradjon a robotgép habverője.
Lágy masszát kapok, amit a hűtőben pihentetek 2 órán át, vagy egész éjszaka, bár utóbbi esetben a felhasználás előtt szobahőmérsékleten kicsit vissza kell olvasztani - különben nem formázható.

Amikor letelt a két óra, vizes kézzel diónyi gombócokat gyártok, majd kristálycukorba és porcukorba mártom. A porcukor vastagon fedje be. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, egymástól kb. 2 cm távolságra. Megnőnek, legyen helyük pöffeszkedni... úgyis pöfetegsüti a civil neve.
Csodával határos módon a porcukor nem olvad rá a sütőben (ennek fizikai hátterét még nem fejtettem meg), és előmelegített sütőben 180 fokon 12 perc elég neki! Az első adagokat tovább sütöttem, puhának találtam, ezért felülírva a receptet, a sütőben hagytam... nem szabad, kemény lesz. Zárható dobozban persze visszapuhul, de ez alapvetően egy omlós, olvadós sütike, mintha brownie gombócokat ennénk. A tésztába a 3 dkg cukor is pont elég, ugyanis a külső cukorréteg igen édessé teszi.

Egyszerű, látványos, és nagyon cukiii.

 Ajándékként, hókiflivel párban...

 Csajos estén, nasiként a film fényében

Karamellás-csokoládés pohárkrém

Ajándék ez az időjárás, nagyon élvezem! Szinte nyári meleg, november közeledtével, ilyenkor elkap az időtlenség érzése. Sokszor azt sem tudom, milyen nap van, a dátumról ne is beszéljünk... a napsütés felülír mindent, szárnyal a lelkem. Ilyenkor mindig édességeken gondolkodom (a felhők közt vajon ki álmodozik félig átsütött steakekről??), ezúttal azonban ez a gondtalan, felhőtlen könnyedség nem igazán köszön vissza... Olyan desszertet szerettem volna, amit megjegyzünk, aminek ha első falatját megízleled, tuti nem bírod abbahagyni a felénél. Kissé súlyos darab, ízében tömény, kalóriában mindenképpen viszi a prímet, szó mi szó, az összhatás is ütős.

 A rétegek: karamellkrém, vajas darált keksz, csokoládékrém.

A recept:

Karamellkrém:

15 dkg nádcukor
3 ek víz
5 dkg vaj
10 dkg mascarpone

A cukrot a vízzel vastag falú lábasban karamellizálom. Amikor sötétbarna, leveszem a tűzről, hozzákeverem a vajat, ami persze rögtön elolvad benne. A mascarponét is elkeverem benne, kézi habverővel a legegyszerűbb. Ekkor még híg a krém állaga, de a hűtőben rövid idő alatt megdermed - a pohárba azonban érdemes hígabban beletölteni, és majd együtt, az összes réteget hidegre tenni.

Csokoládé krém:

1 zacskó jófajta csokis pudingpor (bio változat a mániásoknak)
10 dkg étcsoki
cukor, ízlés szerint 
fél liter tej
vaníliakivonat, csokoládékivonat
2 dl tejszín

A pudingport a zacskón található leírás szerint megfőzöm, ez kb 10 perc. Közben az étcsokit gőz fölött megolvasztom, majd kézi habverővel a már kész pudinghoz keverem. A vaníliakivonat és a csokoládé kivonat nagyot dob az ízén, érdemes velük egy próbát tenni.
A tejszínt habbá verem, előtte hűtőben tárolom, különben nem verődik fel. A csokikrémhez adom, ezzel lazítok az állagán.

Darált keksz réteg:

1 zacskó digestive vagy zabkeksz
2 csapott ek barnacukor
1 tk fahéj
3 dkg vaj, olvasztva
vaníliakivonat

A kekszet darálóban, vagy (hivatalos nevén) késes robotgépben  durvára őrlöm. A vajat megolvasztom a cukorral, hozzáadom a fahéjat és a vaníliakivonatot, utóbbi nem maradhat el. A megolvadt vajat összekeverem a darált keksszel.

Jöhet a rétegezés.

A pohár aljára karamellkrémet csurgatok, rászórom a kekszet, majd a sűrű csokoládékrémet. Itt meg is állhatna a történet, ugyanis 3 réteggel is bőven jól lakunk. Bár, a desszert akkor is belénk fér, ha már dugig vagyunk. Én persze tovább mentem, mert nekem az elég sem elég, ezért még egyszer megismételtem a rétegeket.
Fogyasztásig a hűtőben landoltak.
Hát, emlékezetes élmény maradt!

Currys cukkinileves

A tél folyamán mindig eljön az idő, amikor elemi erővel tör rám, hogy kívánom a fűszeres ételeket. Amikor már nagyon fázom, amikor már nagyon hiányzik a napfény, amikor már a belső hő kezd apadni, a fűszereken a sor, hogy újra fellobbantsák bennem az élet tüzét.
Ha mélyen kutatok az emlékeim között, már tinikoromban is az akkori egyik legjobb kínai étterembe vittek a szüleim névnapi ebédre. Fogalmam sincs, honnan vették az ötletet, hogy nekem a mogyorós csirke, majd desszertként a licsi ízleni fog. És ízlett! Meg is adta az alapot, hogy az íz-tudatosságom táguláshoz kezdjen (olyan vicces szavakat alkotni!). Huszas éveim elején eljutottam Thaifölre, ahol megismerkedtem a csili, a galangal gyökér ízével, messziről pedig a rovaroknak is köszöntem. Persze, isten ments, hogy a számba vegyem ízlelt lábukat... a gondolattól is kiráz a hideg. Aztán jöttek új barátok, velük új ízek is, hiszen az ő konyhájuk mást rejtett. Majd a nagy bumm, a sokat emlegetett költözés. A fehérvári piactól mindössze nyolc percre béreltem az első lakásomat, ahol egy indiai fűszerbolt gyakori látogatója voltam. Felfedeztem a Culinarist is, és kezdetét vette az önmegvalósító főzőcske.
Mindig is közel állt hozzám, hogy keressem az összefüggéseket. A keleti vallások, filozófiák tanításai eljuttattak ahhoz az érzéshez, ami gyermekkorom óta motoszkál bennem: nem elég a látható világ. Valaminek lennie kell még! Nem lehet, hogy csak asztal, szék és ágy vesz körbe minket, ez annyira élettelennek tűnik így. Ez hogy jön a currys cukkinileveshez? Úgy, hogy elkezdtem érezni magamon, hogy bizonyos fűszerek milyen hatással vannak rám. Vagyis, milyen összefüggés van a fűszerek és a kedvünk között. Ezt is egyénre szabják, a fűszerekkel lehet gyógyítani, kedélyt javítani, szerelmes érzéseket ébreszteni, és a hideg napokon fokozni a meleg-érzetet.

 fotó: Pinterest

A recept:

2-3 cukkini (mérettől függően)
1 kis fej hagyma
1 dl kókusztej
2-3 ek olaj - esetleg kókuszzsír
1 ek currypor
só
kesudió 
lime

A hagymát  felaprítjuk. Krémlevesnél nem szoktam ügyelni a méretére, mivel a végén úgyis összeturmixolom. Így időt spórolok. Amíg a hagymát az olajon dinsztelem, a cukkinit megmosom, majd félkarikára vágom. A hagymához teszem, átforgatom, kicsit meg is pirítom. A curryport hozzáteszem. A fűszert az indiaiak mindig megpirítják, így jön ki igazán a zamat. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózom, majd alacsony lángon elkezdem főzni.
Amikor a cukkini megpuhult, összeturmixolom és a kókusztejjel selymes állagúra keverem.
Kesudiót pirítok hozzá száraz serpenyőben. Az indiai ízesítésű levesekhez általában ezt adom.
Opcionális: frissen facsart, néhány csepp lime lével pikánssá lehet tenni, illetve a csípősségét ellensúlyozni.
15 perces vacsora, vagy könnyű leves egy tartalmasabb főétel előtt.

A curry elősegíti az emésztést, a gyomornedvek és az epe kiválasztását. Antiszeptikus hatású is, vagyis vírusölő, az immunrendszer működését segíti, ez a náthás időszakban igazán segítségünkre van.

Ha sokat morog, depis a párod, netán te magad elégedetlenkedsz, használj curryt, máris átfordíthatod szervezeted működését.

Zöldséges és sonkás kosárka

Mostanában azon kapom magamat, hogy igénylem magam körül a rendet. Rájöttem, hogy beágyazni mindössze 1 percet vesz igénybe, bár a háló csukott ajtaja eltakarhatná a rendetlenséget. Mégis jobb érzés így elindulni reggelente, nem felfordulást hagyni magam után. Megfordul bennem is, hogy hisz' nem látja senki, este úgyis visszabújok... csak épp így megadom a lehetőséget a körforgásnak, az ágy is megpihen, amíg én dolgozom, hogy aztán nekem nyújthasson kényelmes fekhelyet.
És hogy kapcsolódik mindez a kosárkáimhoz? Úgy, kérem szépen, hogy szeretek ágyazni. Nyitott ablaknál kirázni az éjszaka elhullajtott darabkáinkat, lesimítani a lepedőn hagyott álomfoszlányokat és pár perces szellőztetéssel lélegezni hagyni a takarót. Mivel ez az érzés új számomra, elevenen él bennem. Épp ezért szerettem volna az ételkészítésben is megjeleníteni. Kerestem a módját, kis tésztakosárkák formájában meg is találtam. Készen kapható, leveles tészta kizárt volt, az "túl egyszerű". Ez csak annyit tesz ám, hogy szeretem magam elkészíteni a hozzávalókat. Így bízom a minőségben, E számoktól, fölösleges zsírtól mentes.
A Paprika magazin valamelyik őszi számában akadtam rá, ott egy darált húsos pite takarója volt ez a tészta. Én kosárkát készítettem belőle, ezzel ágyaztam meg a zöldségeknek.

A recept:

A tészta:

15 dkg vaj
1,6 dl víz
38 dkg liszt
1 kk só (én egy evőkanállal tettem bele)
opcionális: fűszerek

A vajat a vízzel lassú lángon felmelegítem. Amikor a vaj felolvadt, lehúzom a tűzről és a sóval elkevert lisztet fakanál segítségével beleforgatom, egynemű masszát keverek belőle. Lisztezett deszkára, munkalapra borítom, egy kicsit várok, hogy hűljön, aztán rugalmas tésztává gyúrom. Vékony lappá nyújtom, majd korongokat szúrok belőle egy forma vagy pohár segítségével. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe teszem a tésztát, enyhén lógjon ki, így ez a rész finoman meg fog pirulni.
Fantasztikus állagú ez a tészta, egyszerű, így a recept már a fejemben van, úgyhogy bárhol, bármikor neki is tudok állni. Édesen is kipróbálom, már száguldoznak az ötletek a fejemben...

A töltelék:

- Sonka, borsó, kelkáposzta, só
- sütőtök, gomba, kakukkfű, rozmaring, só, bors 
- tejszín, tojás, parmezán, só

A kosárkákat kétféleképpen töltöttem, nagyrészt a hűtőből a maradékokat használtam fel.
A sütőtököt meghámoztam és nagyon apró kockára vágtam. Olajozott tepsibe öntöttem, enyhén sóztam, összeforgattam az olajjal és 180-200 fokra a sütőbe toltam 20-30 percre. A kockák szerencsére nem estek szét, mondjuk hozzájuk sem értem ezen idő alatt. Közben a gombát megmostam, szeleteltem. Teflonserpenyőben kevés olajon elkezdtem pirítani, amiből párolódás lett, hiszen a gomba kiereszti a levét. Só, bors, kakukkfű, rozmaring került rá, majd feljebb vettem a lángot és hagytam, hogy a víz elpárologjon. Enyhén megpirítottam a gombát, majd összeforgattam a sült tökkel.

A húsos töltelékhez a borsót kevés sós vízben pár perc alatt megfőztem. Közben a feketeerdei sonkát kockára vágtam és a serpenyőbe dobtam, nagyon kevés olajat szórtam rá. Kavargatva átpirítottam, majd egy keverőtálba tettem.
Találtam a hűtőben maradék kelkáposztát is. Csíkokra vágtam, és persze, pirítottam ezt is. Ez annyira finom, hogy mostanában minden nap tudnám enni. A legegyszerűbb és legízletesebb köret idén télen: hevített olívaolajra dobom a szeletelt kelkáposztát, várok, amíg sercegni kezd, majd elkezdem forgatni. Sózni sem szükséges, önmagában isteni. Maradhat nagy lángon, bár ha égeti a káposztát, vegyük lejjebb. Akkor jó, ha a káposzta enyhén megbarnul, vagyis karamellizálódik. Ezt a finomságot a borsós-sonkás keverékhez öntöttem. Fűszereket nem adtam hozzá, a sonka és a kelkáposzta épp elég markáns.

Mindkét töltelékből bőven tettem a kosárkákba. Tejszínt és tojást kézi habverő segítségével összekevertem, ízlés szerint reszelt parmezánsajt is lehet az egyveleg része. Figyelve, hogy ne fusson túl a kosárkákon, a zöldségek közé öntöttem. A zöldségek tetejére maradék sajtot szórtam.
180 fokon pirulásig sütöttem. 

Mennyei ebéd volt! Nagy tál nyers salátával ettük.