Van olyan ember Magyarországon, aki nem szereti a tojásos nokedlit? Szerintem nincs. Ja, de van! Az Apukám. Neki van egy sajátos ízlése, amit én sehogy sem tudok felfedezni, megérteni. A rántott hús és a zabpelyhes csokis keksz viszont mindig közös pontunk.
A klasszikus ételek készítésére meg kellett érnem. Huszas éveimben (egy hete a 30-ba léptem) mindent ettem, ami nem szokványos, nem magyaros, a hagyományos ízeket a legritkább esetben kívántam. Anyukám alig győzte követni az irányaimat... egyszer a húst mellőztem, egyszer a szénhidrát mindenféle formáját. Válogatós, különcködős voltam. Figyelemfelhívás volt ez részemről, most már tudom. Merthogy az étkezésben is ott van a teljes személyiségünk, aktuális állapotunk, érzéseink... ezt egyszer összeszedem és leírom.
Szóval tojásos nokedli. Anyukám kedvence, és az enyém is. Sok tojással, friss salátával. Ő a nokedlit deszkáról szaggatja. Én is így kezdtem a nokedli pályafutásomat, de szeretem a hatékony megoldásokat, ezért az edényre helyezhető eszköz mellett döntöttem. Ezzel kisebbek is lesznek a nokik és 3 perc alatt a vízbe csurognak. A legjobb nokedli poszt itt. Én innen tanultam meg, és mindig tökéletes a nokedlim.
A recept:
40 dkg liszt
2 tojás
1 ek só
csipet fehérbors
3 - 3,3 dél víz
3-4 tojás
A vizet felteszem forrni. A vége felé adom hozzá a sót, mert a só nélkül könnyebben felforr a víz. Ha tudományos magyarázatra vágysz ennek alátámasztására, itt olvashatsz róla részletesen.
A lisztet kimérem, hozzászórom a sót, fehérborsot. A két tojást hozzáütöm, majd 3 dl vízzel higítom. Fakanállal, nagy és gyors mozdulatokkal összekeverem a tésztát. Nem baj, ha kissé csomós, az a szaggatás során eltűnik. A nokedli tésztát a szaggatás előtt szabad összeállítani, sokkal előbb nem, mert akkor nyúlós lesz a tészta. Én a lágy nokedli tésztát szeretem. A tésztát a szaggatóra öntöm és a spatulával néhány perc alatt lehúzom.
Nagyi kérdezte mindig, hogy melyik nokedli fő meg legelőször? Mire mondtam, hogy az első. De nem így van ám, hanem az utolsó, hiszen az van legkevesebb ideig a főzővízben. Mert a nokedlit nem főzzük sokáig, csak amíg beleszaggatjuk. Ezen egy kicsit én változtattam, 2 percig még hagyom őket a vízben.
Hideg folyó víz alatt átöblítem, és mehetnek is a serpenyőbe, amiben ráütöm a tojásokat. Olívaolajat vagy engedékenyebb napon libazsírt rakok alá... fejenként 1 tojást számoljunk, és ne süssük keményre a tojást, ne legyen rántottás. De ugye ízlések és pofonok.
Friss fejes salátával az igazi, ami néhány órát ázik az ecetes lében. Ehhez még nem írtam le a saját arányaimat, úgyhogy nem tudok recepttel szolgálni.
A klasszikus ételek készítésére meg kellett érnem. Huszas éveimben (egy hete a 30-ba léptem) mindent ettem, ami nem szokványos, nem magyaros, a hagyományos ízeket a legritkább esetben kívántam. Anyukám alig győzte követni az irányaimat... egyszer a húst mellőztem, egyszer a szénhidrát mindenféle formáját. Válogatós, különcködős voltam. Figyelemfelhívás volt ez részemről, most már tudom. Merthogy az étkezésben is ott van a teljes személyiségünk, aktuális állapotunk, érzéseink... ezt egyszer összeszedem és leírom.
Szóval tojásos nokedli. Anyukám kedvence, és az enyém is. Sok tojással, friss salátával. Ő a nokedlit deszkáról szaggatja. Én is így kezdtem a nokedli pályafutásomat, de szeretem a hatékony megoldásokat, ezért az edényre helyezhető eszköz mellett döntöttem. Ezzel kisebbek is lesznek a nokik és 3 perc alatt a vízbe csurognak. A legjobb nokedli poszt itt. Én innen tanultam meg, és mindig tökéletes a nokedlim.
A recept:
40 dkg liszt
2 tojás
1 ek só
csipet fehérbors
3 - 3,3 dél víz
3-4 tojás
A vizet felteszem forrni. A vége felé adom hozzá a sót, mert a só nélkül könnyebben felforr a víz. Ha tudományos magyarázatra vágysz ennek alátámasztására, itt olvashatsz róla részletesen.
A lisztet kimérem, hozzászórom a sót, fehérborsot. A két tojást hozzáütöm, majd 3 dl vízzel higítom. Fakanállal, nagy és gyors mozdulatokkal összekeverem a tésztát. Nem baj, ha kissé csomós, az a szaggatás során eltűnik. A nokedli tésztát a szaggatás előtt szabad összeállítani, sokkal előbb nem, mert akkor nyúlós lesz a tészta. Én a lágy nokedli tésztát szeretem. A tésztát a szaggatóra öntöm és a spatulával néhány perc alatt lehúzom.
Nagyi kérdezte mindig, hogy melyik nokedli fő meg legelőször? Mire mondtam, hogy az első. De nem így van ám, hanem az utolsó, hiszen az van legkevesebb ideig a főzővízben. Mert a nokedlit nem főzzük sokáig, csak amíg beleszaggatjuk. Ezen egy kicsit én változtattam, 2 percig még hagyom őket a vízben.
Hideg folyó víz alatt átöblítem, és mehetnek is a serpenyőbe, amiben ráütöm a tojásokat. Olívaolajat vagy engedékenyebb napon libazsírt rakok alá... fejenként 1 tojást számoljunk, és ne süssük keményre a tojást, ne legyen rántottás. De ugye ízlések és pofonok.
Friss fejes salátával az igazi, ami néhány órát ázik az ecetes lében. Ehhez még nem írtam le a saját arányaimat, úgyhogy nem tudok recepttel szolgálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése