Habkönnyű túrós pite

Mennyien búgják, amikor túrós ételekről van szó, hogy "a habkönnyűt szeretem", és máris nyelnek egy nagyot. Túrógombóc, túrós pite, bármilyen túrós süti isteni... ha nem száraz, a töltelék nem morzsálódik, a gombóc nem teniszlabda keménységű, ha a túró krémes állagú.

A hétvégi összejövetelen a paprikás krumplit egy barátnőmmel készítettük, a túrós pitét előző este otthon sütöttem. Amint betettem a sütőbe a pitét, elaludt a sütő lángja, amit tizenperc után sikerült csak újra meggyújtani. Aggódtam, hogy ne áztassa el a tésztát a túrótöltelék, de egy kis türelem befektetésével minden tökéletes lett.
Sok vaníliával, nádcukorral és tönkölyliszttel készült. A nagy tepsihez mérve másfélszeres adagot készítettem, és nagy örömömre sikere volt. Két tányér paprikás krumpli után még mindenkinek lecsúszott legalább egy kocka. Ezt most úgy mondtam, mint egy ötgyerekes családanya... :)
A megadott recept az eredeti adag. A recept sajnos nem az enyém, de maximálisan elégedett vagyok vele.

A recept:

A tészta: 

30 dkg liszt
10 dkg cukor
12 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 ek tejföl
fél csomag-6 gr sütőpor
reszelt citromhéj

A töltelék:

50-75 dkg túró
10-12 dkg cukor
vaníliakivonat/ 2 csomag vaníliás cukor
2 tojás sárgája
4 tojásfehérje felvert habja
reszelt citromhéj
zsemlemorzsa a tészta szórásához

A liszthez adom a sütőport és elmorzsolom benne a vajat. Hozzászórom a cukrot, a tojás sárgáit, esetleg a citromhéjat és rugalmas tésztává gyúrom. Amíg a túrótölteléket összeállítom és a sütőt előmelegítem, a tészta megy pihenni a hűtőbe.
A túrót villával vagy szitán áttöröm... na nekem ez kardinális pont, ugyanis sosem csináltam még szitával, az igencsak macerásnak tűnik, de a házitündérek csak így csinálják. Tény, hogy így lesz igazán krémes a túró. Villával még csak-csak nekifutok, de a robotgép karja ugyanúgy simává dolgozza.
A cukrot a sárgájával először összedolgozom, hogy kicsit habos legyen, majd a citromhéjat és a vaníliát is hozzáadom. A robotgép karját lemosom, majd a fehérjét is felverem és a túróhoz forgatom. Ettől lesz habkönnyű.
A hűtőből kiveszem a tésztát, ketté választom. Az alsó tésztához való labdacs legyen nagyobb. Lisztezett felületen kinyújtom, és a vajazott tepsibe fektetem. Egyenletesen megszórom egy marék zsemlemorzsával, majd rásimítom a túrótölteléket. A felső tésztaréteghez ugyanúgy kinyújtom a tésztát, feltekerem a sodrófára és a tepsi szélén végiggörgetve a túróra helyezem a tésztalapot. Tojással megkenem és villával megszurkálom néhány helyen. Ha maradt tészta, különböző formákat szaggatva a pite tetejére helyezem, és azokat is megkenem tojással. Én mindig a szív formához nyúlok... mert a szer-etet.
180 fokon, 30 perc alatt sül aranybarnára.

Színes süti születésnapra

Na ki az, aki nekiáll 40 fokban sütni? Természetesen én (is). Két hónapja készülök erre az alkalomra, és a munkáim annyira besűrűsödtek, hogy nem vállaltam az éjjeli sütést. Azonban a közelgő szabadságom tudata már nem tarthatott vissza e nemes feladattól. Kedves Kollegina, Császári Zita ajándékaként készültek a színes sütikék. Június közepén volt a születésnapja, így a 8 napból már kicsúsztam...
Utólag is boldog születésnapot, Zita!

Színes linzer betűk és formák

Zitával tavaly találkoztunk egy fotózáson, azóta párszor már dolgoztunk együtt. Nagyon szeretem a stílusát, a ruhák, a szettek mindig egytől-egyig telitalálat, a munkabírása kivételes és rendkívül kedves, készséges és jókedvű. Kivéve, amikor este 10 órakor kezdjük el az 5 szettes fotózást... :) de utána ugyanúgy mosolyogva kívánunk egymásnak jó éjszakát. Szeretem, hogy szeretjük a munkánkat! Jó érzés, hogy azzal tölthetjük a mindennapjainkat, ami inspirál, ami feltölt, vagyis ami a szívünkből jön.

"Zipy rules the world!"

 

 A sima és a zöld festékkel színezett tésztát összegyúrtam, kinyújtottam és kerek formával kiszúrtam. Ruhán gombokként el tudnám képzelni őket :)

Ez esetben nem a ruhák inspiráltak, hanem a színek. Zita bátor a színek tekintetében, egy-egy élénk kiegészítő, ruhadarab "viszi" az egész szettjét. Sokszor úgy érzem magamat Vele, mintha New Yorkban lennénk, de ma már nem is kell ilyen hasonlatokat mondani, mivel Budapestet is átlengi a legutolsó divat. Na jó, ehhez nem értek igazán, ellenben a linzer receptjét már kívülről fújom.

A kék szívet ezüst gyöngyökkel Zita szegecses szettjei inspirálták

A recept

30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája
csipet sütőpor

A liszthez adom a száraz hozzávalókat, ami a porcukor és a sütőpor. A hideg vajjal elmorzsolom, majd a sárgájával összeállítom. Én 2 evőkanál hideg vizet is adtam hozzá, így lett gyúrható a tészta. A melegre való tekintettel azonnal a hűtőbe tettem, és negyed óra múlva az ételfestékekkel is összegyúrtam, illetve nyomkodtam, mert a kis adag tésztákat csak a tenyeremben forgattam. A színes labdacsok a hűtőben dermedtek, amíg egy másik süteményt összeállítottam, és megsütöttem, azt is Zipynek ajánlva. Egészséges, alig van benne cukor, rosttartalma magas, alakbarát. Következő bejegyzésemben kiderül, mi ez a finomság!

Nézd meg az első próbálkozásomat az ételfestékkel. Ebben a bejegyzésben olvashatod a pontos leírást, mire figyelj, amikor ételfestékkel dolgozol.

 Zita szereti a piros rúzst

Tojásos nokedli fejes salátával - klasszikusok

Van olyan ember Magyarországon, aki nem szereti a tojásos nokedlit? Szerintem nincs. Ja, de van! Az Apukám. Neki van egy sajátos ízlése, amit én sehogy sem tudok felfedezni, megérteni. A rántott hús és a zabpelyhes csokis keksz viszont mindig közös pontunk.

A klasszikus ételek készítésére meg kellett érnem. Huszas éveimben (egy hete a 30-ba léptem) mindent ettem, ami nem szokványos, nem magyaros, a hagyományos ízeket a legritkább esetben kívántam. Anyukám alig győzte követni az irányaimat... egyszer a húst mellőztem, egyszer a szénhidrát mindenféle formáját. Válogatós, különcködős voltam. Figyelemfelhívás volt ez részemről, most már tudom. Merthogy az étkezésben is ott van a teljes személyiségünk, aktuális állapotunk, érzéseink... ezt egyszer összeszedem és leírom.

Szóval tojásos nokedli. Anyukám kedvence, és az enyém is. Sok tojással, friss salátával. Ő a nokedlit deszkáról szaggatja. Én is így kezdtem a nokedli pályafutásomat, de szeretem a hatékony megoldásokat, ezért az edényre helyezhető eszköz mellett döntöttem. Ezzel kisebbek is lesznek a nokik és 3 perc alatt a vízbe csurognak. A legjobb nokedli poszt itt. Én innen tanultam meg, és mindig tökéletes a nokedlim.

A recept:

40 dkg liszt
2 tojás
1 ek só
csipet fehérbors
3 - 3,3 dél víz
3-4 tojás


A vizet felteszem forrni. A vége felé adom hozzá a sót, mert a só nélkül könnyebben felforr a víz. Ha tudományos magyarázatra vágysz ennek alátámasztására, itt olvashatsz róla részletesen.
A lisztet kimérem, hozzászórom a sót, fehérborsot. A két tojást hozzáütöm, majd 3 dl vízzel higítom. Fakanállal, nagy és gyors mozdulatokkal összekeverem a tésztát. Nem baj, ha kissé csomós, az a szaggatás során eltűnik. A nokedli tésztát a szaggatás előtt szabad összeállítani, sokkal előbb nem, mert akkor nyúlós lesz a tészta. Én a lágy nokedli tésztát szeretem. A tésztát a szaggatóra öntöm és a spatulával néhány perc alatt lehúzom.
Nagyi kérdezte mindig, hogy melyik nokedli fő meg legelőször? Mire mondtam, hogy az első. De nem így van ám, hanem az utolsó, hiszen az van legkevesebb ideig a főzővízben.  Mert a nokedlit nem főzzük sokáig, csak amíg beleszaggatjuk. Ezen egy kicsit én változtattam, 2 percig még hagyom őket a vízben.
Hideg folyó víz alatt átöblítem, és mehetnek is a serpenyőbe, amiben ráütöm a tojásokat. Olívaolajat vagy engedékenyebb napon libazsírt rakok alá... fejenként 1 tojást számoljunk, és ne süssük keményre a tojást, ne legyen rántottás. De ugye ízlések és pofonok.
Friss fejes salátával az igazi, ami néhány órát ázik az ecetes lében. Ehhez még nem írtam le a saját arányaimat, úgyhogy nem tudok recepttel szolgálni. 

Vaníliás-maracujás sült krém tésztakosárban

Az alap még mindig az epertenger fantázianevű sütim, aminek újraértelmezéseként született ez a finomság. A tésztáját lecseréltem, a krém ízvilágát felturbóztam és krémesebbé tettem. A véletlenek szülik ezeket a változtatásokat, ami épp a kattanásom, azt gyakran használom. Minél közelebbről megnézem, kibontom az ízét és tobzódom benne, vele, általa.
A maracuja, azaz passiógyümölcs fantasztikus ízű gyümölcs! Frissítő, enyhén fanyar és mégis édes. Az ilyen ízeket szeretem, amiben megvan minden. Élettani hatása miatt is ajánlatos fogyasztani, ugyanis C-vitamin tartalma jelentős, ezáltal erősíti az immunrendszert, növeli a szervezet ellenállóképességét, csökkenti a rákos sejtek növekedését és a nyugodt alváshoz is hozzájárul. Itthon igencsak drága mulatság, egy darab gyümölcs 300 Forint körül van. Ezúttal nem gyümölcsöt használtam, hanem egy zselét, hivatalos nevén curd. Ha ezt egyszer megkóstolod, nincs visszaút!

 

A recept:

A tészta:

38 dkg liszt

15 dkg vaj

1,6 dl víz

3 ek cukor

csipet só 

A töltelék:

3 tojás

4 dl tejszín vagy főzőtejszín

1 ek keményítő

150 gr maracuja zselé

2 tk vanília kivonat/ 1 vaníliarúd kikapart magjai/ 2 zacskó vaníliás cukor

1 tk lime lé

1-2 ek cukor, ha igényled

A vajat a vízzel takarék lángon összeolvasztom. Hozzáadom a cukrot, sót is, hogy olvadjanak el benne. Amikor egynemű a folyadék, leveszem a tűzről, hűlni hagyom. Ez az idő elég ahhoz, hogy a krémet elkészítsem. Az összes hozzávalót kézi habverővel elkeverem. Ha kóstolni szeretnéd, a tojást a legvégén add hozzá, így nem eszel nyers tojást. A keményítő segít összehúzni a tojást és a tejszínt, lágy pudingos belsőt kapunk.

A vajas egyveleghez még a lábasban hozzászórom a lisztet és fakanállal összekeverem őket. A tészta hamar összeáll és el fog válni az edény falától. Rugalmas és könnyed lesz. Arra vigyázz, nehogy megégesd a kezedet.

Lisztezett felületen néhány perc alatt átgyúrom, hajtogatva egyik oldalát a másikra, a hogyanra nincs szabály. A tészta állaga nagyon "aranyos", ugyanis puha, langyos, kellemes érzés a kéznek. Sodrófával kinyújtom 3-5 mm vastagságúra, persze a tészta tetejét is lisztezni kell, ne ragadjon. 8-10 cm átmérőjű kiszúróval köröket gyártok. Én poharat használtam. Ezt a kört még egy kicsit megnyújtom, kb 12 cm átmérőjű legyen a végén. Nem mérem én sem közben, csak a muffinforma mélyedéseit alapul véve alakítottam ki ezt a méretet. A lényeg, hogy érjen fel a mélyedés pereméig, kicsit túl is lóghat. 

Amikor mind a 12 kosár elkészült, a krémet mindegyikbe beleöntöm. Kis merőkanál segítségével, vagy ha van tuti mérőedényed, akkor abból is jó. A folyadék ne csorduljon túl a tésztán, fél centis üres részt hagyj a tészta és a krém között.

Óvatosan, hogy a krém a kosarakban maradjon, a sütőbe tolom és fél órán át sütöm, amíg a tészta széle enyhén megbarnul. Sülés közben a krém felemelkedik, mint egy szuflé. Innen is látod, hogy kész van: a folyékony állagból rezgős puding lesz.

A sütőből kivéve hagyom hűlni. Hűlés közben a puding visszaereszkedik és ha szerencséd van, enyhén homorú mélyedés lesz a tészta belsejében. Friss, negyedelt eperrel tálalom. 

Üdv a mennyországban!

Spenótos quiche, avagy tavaszi ébredés

Elkapott engem is a téli álom. A bloggal, amit oly nagy szeretettel létrehoztam és csinosítgattam, nem foglalkoztam, persze ez azt is jelentette, hogy magamat, a jó érzést adó dolgaimat is elhanyagoltam. Elkapott a rutin, elfáradtam. Sok volt már a hidegből, a sötétből, hiányzott a napsütés. De végre újra madárcsicsergésre ébredhetünk, a rövid szoknya és a lenge ruhák korszaka újra eljött. Ehhez pötit formálódni kell. Télen mindig felcsúszik rám néhány kiló felesleg, de már a versenysúlyomtól is messze vagyok. Ez kb. 2 év eredménye, amióta nem mozgok rendszeresen. Amennyire a testemet nem edzettem az elmúlt időben, a lelki fejlődésemre terelődött a hangsúly. Minden héten rájövök, hogy a végletek embere vagyok, vagy csak ezt, vagy csak azt  csinálom. Azonban három hét múlva átlépem a harmadik X-et, vagyis, kimondom, 30 éves leszek. A felnövés pedig azzal is jár, hogy megtalálom a középutamat, vagy finoman mondjam inkább úgy, közelítek hozzá a végleteim kilengéseiből?

 

A középpontomhoz már eljutottam, megvan az érzés, és módszerek, tevékenységek is, amik segítenek oda eljutni. A középutamat pedig abban látom, hogy megtanulom, megtanítom magamat jól élni. Számomra ez azt jelenti, hogy, elsősorban tisztelem magamat, tudatosítom, hogy igenis erő kell az élethez, a jól-léthez és a testemet és lelkemet egyszerre edzem. Csak a befektetett energia térül meg. A dolgok maguktól működnek, de nekem a folyamba kell lépnem, hogy érezhessem az áramlást.
Egy szó mint száz, felülbíráltam az étkezési szokásaimat és a sporthoz fűződő viszonyomat javítani szeretném. A tegnap reggelt a Margitszigeten kezdtem, kedves barátnőm támogatott a futásban és mutatta meg, hogyan lehet jó élménnyé tenni a testedzést. A szenvedésnek vége.

Ez az étel még tavasszal készült, de a képek annyira tetszenek, hogy ezzel kezdem a visszatérést a blogíráshoz. Az étel neve quiche, francia pite. Omlós tésztán hús és/vagy zöldségek, esetenként édesen is készítik. Én bébispenótot, koktélparadicsomot és füstölt sonkát tettem bele.

A recept

A tészta:

30 dkg liszt
15 dkg hideg vaj
néhány evőkanál hideg víz, amennyitől összeáll a tészta

A töltelék:

5-10 dkg füstölt, fekete erdei sonka
fél doboz bébispenót
2 fürt koktélparadicsom
3 tojás
3 dl tejszín
5 dkg reszelt sajt, parmezán vagy cheddar
só, bors, csipet szerecsendió

A lisztet a hideg, kockára vágott vajjal, sóval összemorzsolom, leleményesebbek az aprítógépben seperc alatt ugyanígy járjanak el. Ha két tenyerünk között élvezzük a kis morzsák kialakulását, akkor gyorsan dolgozzunk, mert a kezünk melege hamar felmelegíti a tésztát. Tehát jobb az aprítógép... Három evőkanál jéghideg vízzel kezdjük el összegyúrni, ha még morzsás marad, 1-2 evőkanállal a megfelelő rugalmasságú tésztát kapjuk. Irány a hűtő, amíg összeállítjuk a tölteléket.
A sonkát kockára vágjuk, kevergetve átpirítjuk. Elég hozzá a saját zsírja. A spenótot és a koktélparadicsomot megmossuk. A spenótot szűrőben csepegni hagyjuk. A paradicsomokat félbevágjuk.
A tojásokat a tejszínbe ütjük, és a sóval, borssal, icipici szerecsendióval kézi habverővel elkeverjük. Tehetjük ebbe is a reszelt sajtot, vagy majd az egyveleg tetejére.
A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, ideális esetben kör alakú legyen, mint a cakkos szélű forma, amiben megsütjük a pitét. Ha ez nincs, csatos tortaforma is jó, így magasabb lesz. A formát előtte kevés vajjal átkenhetjük, bár a tészta vajtartalma miatt várhatóan nem fog leragadni. A tésztát a piteformába egyengetjük, és 190 fokon vasütéssel 15 percig sütjük. A vaksütéshez tegyünk a tésztára sütőpapírt, szórhatunk rá száraz rizst, babot, hogy a tészta sütés közben ne emelkedjen meg. En ezt nem mindig tartom be. A vaksütéssel elkerülhető, hogy a tésztára helyezett alapanyagok és tejszín ne áztassák azt el. Amint letelt az idő, a tésztára szórjuk a sonkát, a spenótleveleket, felöntjük a tejszínes-tojásos keverékkel, a sajtot is egyenletesen elosztjuk rajta. Legvégül a tetejére helyezzük a koktélparadicsomokat, félbevágott felükkel fölfelé. A paradicsomot azért jó utoljára hagyni, mert így azok is megsülnek, és az édeskés ízük előjön.
190 fokon 30 percig sütjük, illetve amíg a töltelék átsül, összeáll. Langyosan finom.

Sültpaprika krémleves

Konyhai ténykedéseim hajnalán készült először sültpaprika leves. Az első komolyabb szárnybontogatásom volt, előtte talán nem is készítettem krémlevest. Sült paprikát pedig kb. tíz éve ettem először a nagynénémnél, saláta formájában, olívaolajjal locsolva. Néném Szicíliában lakik, olasz férjével és két fiával. Náluk töltöttem három hetet nyaralás címén, 17 évesen, ahonnan persze NEM akartam hazajönni, tervezgettem, hogyan és mikor fogok visszatérni. Aztán sosem tanultam meg olaszul, nem költöztem ki, viszont sok mindent magammal hoztam Olaszországból. Lenyűgöző, ahogyan az emberek élnek, ahogyan éreznek az élet és az étel iránt és milyen kecses könnyedséggel művelik az egészet.
A krémleveseket az egyszerűségük és lazaságuk miatt szeretem. A hagymát nem kell finoman apróra vágni, a zöldségeket is hozzáadhatom nagy darabokban. Lehetek hanyag, és mégis finom és szép a végeredmény. Egy kis előkészületet igényel a paprika sütésével, de ez igazán betervezhető művelet. Megéri ez a kevés fáradozás!

A recept:

1 kg kaliforniai paprika (szezonjában kápia paprikából lesz az igazi)
1 nagy fej hagyma
1 tk kakukkfű
csipet őrölt koriander
só, bors, ízlés szerint csilipaprika
olívaolaj
1 dl tejszín
néhány csepp frissen facsart citromlé
tökmag, pirítva

A paprikákat megmossuk, és sütőpapírral vagy alufóliával bélelt tepsire helyezzük. A 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 40-60 perc alatt megsütjük.
Közben a hagymát megpucoljuk, pár evőkanál olajon aranybarnára pirítjuk. A leégés elkerülése érdekében sózzuk. Rászórjuk a kakukkfüvet és a koriandert, nagy lángon átforgatjuk. A paprika eddig a pontig valószínűleg nem készült el, úgyhogy a hagymát lehúzzuk a tűzről.
Amikor a paprika héja feketére perzselődött, kivesszük a sütőből és lefedjük még egy alufóliával, vagy egy tányérral. Sok recept írja, hogy zacskóba ejtsük bele a paprikákat és itt hagyjuk 10 percig a gőzben. Az fontos, hogy nejlonzacskót ne használjunk erre a célra, a forró paprika ugyanis elolvasztja... sütőzacskó megfelelő, de pazarlásnak gondolom, amikor egy tányérral is megoldhatjuk, amit pedig egy mozdulattal el tudunk öblíteni. Amikor a paprika langyosra hűlt, kihúzzuk a csumáját, a levét a hagymára eresztjük (az íze miatt értékes cseppek!), és persze lehúzzuk a héját. A paprikahúst a hagymára dobjuk, felengedjük vízzel, vagy alaplével, a szokásos módon: ameddig ellepi. Forrásig hevítjük, összeturmixoljuk, a tejszínt és a citromlevet is hozzáadjuk. Közben kóstolgatjuk, ha bármi hiányozna belőle, kiegészítjük az ízét.
A tökmagot megpirítjuk, és a levesre szórva tálaljuk. Jó étvágyat!

Pogiszerelem

Minden háztartásban kallódik egy cetlire írt pogácsa recept... kivéve a mi családunkban. Anyukám krumplis pogácsa receptjét a fejében őrzi, eddig még nem éreztem affinitást, hogy nekiálljak.
Szeretek az étellel szöszölni, nem bánom, ha összetettebb a recept. De! Egy gyors, 30 perces pogácsa, 10 perces előkészülettel rabul ejt. Valamelyik GoodFood adta az ötletet, angol sajtos pogácsa néven futott a recept. Én azonnal ráharaptam. Maradék sajt felhasználásának kiváló módja. Szerintem használható alapreceptként, tehát tökmag, mák, rozmaring, bármi, ami eszünkbe jut és kezünk ügyébe akad a konyhában, landolhat a tésztájában. Ajánlom kezdőknek, kétbalkezeseknek, konyhatündéreknek és házisárkányoknak is, úgyis ellágyulnak a kis pogiktól. Mert ez szerelem, első sütésre!

A recept

225 gr sütőporos liszt
2 tk őrölt mustármag, vagy mustár
50 gr hideg vaj
40 gr reszelt cheddar, illetve más sajt
125-130 ml tej
só

A sütőporos liszt nálam annyit tesz, hogy 225 gr liszthez adok kb 5-6 gr sütőport. Azt nem tudom, hogy ez a nagykönyvben milyen arányban szerepel. A hideg vajat kockázom, egyébként van, hogy szobahőmérsékletű a vaj. A lisztet a vajjal és a sóval összemorzsolom, majd hozzáadom a mustármagot (vagy a mustárt), a sajtot, és a tejet egy mozdulattal beleöntöm, majd elkezdem összeállítani, gyúrni a tésztát. Tejből sima liszthez 120 ml elég szokott lenni, ha graham, vagy teljes őrlésű lisztből készítem, akkor 130 ml-rel lesz gyúrható a tészta. A tej vízzel nem helyettesíthető, de növényi tej, vagy tejföl már jó.
A megfelelő állag az, amikor a tészta elválik az edényem falától. Ekkor lisztezett felületen 2-3 percen át hajtogatva tovább gyúrom. Kettő centi vastagra nyújtom a tésztát, majd tetszőleges méretű szaggatóval pogácsákat készítek. Vajazott vagy sütőpapírral fedett tepsire helyezem őket, egymástól két ujjnyi távolságra. Megkenem a tetejüket tejjel és már tolom is az előmelegített sütőbe.
220 fokon 10-12 perc alatt megsülnek. Persze langyosan a legfinomabb. És alap a dupla adag.

...a pogácsa cetlim.