Életem első zserbója

Karácsonykor a zserbó sütése mindig a Nagyi feladata volt, de néhány éve már nem találja az arányokat, lévén 92 éves. Az utolsó próbálkozása 2 éve volt, amikor egy tömbként emeltük ki a sütit a tepsiből... :) Így hát Édesanyámmal eljött a mi időnk, kellően meg is voltunk ijedve. A zserbó mindig nagyon bonyolultnak tűnt, de az Ünnep elképzelhetetlen nélküle - egy kis drukk csak jót tehet az eredmény tekintetében. 

Saját készítésű, rögtönzött adventi koszorúm

A céges karácsonyi ünnepségen az asztal közepén megakadt a szemem egy nagy tál zserbón. Annyira hívogatóan néztek ki a szeletek, hogy a többit megkóstolva nyugtáztam, működnek az érzékeim, mert rögtön a legfinomabbat választottam. A receptet persze rögtön elkértem, ebből sütöttük a sajátunkat Karácsonykor. 

Első próbálkozásra is jól sikerült, ügyesek voltunk Anyuval. A három lap helyett négyet szerettem volna, ezért az alsó lap a legvékonyabb. Végül mégsem mertem változtatni - utólag ezt sajnáltam, mert így a tészta szerintem vastag lett, de az a szerencse, hogy legközelebb is lesz alkalom :)

A recept: 

A tésztához:

50 dkg liszt

25 dkg vaj

1 tojássárgája

1 mk szódabikarbóna

4 ek cukor

1 kk vaníliakivonat/ 1 csomag vaníliáscukor

1 dl tejföl

1 dkg élesztő

kevés tej, kb. 1 dl

A töltelékhez:

baracklekvár - 

30 dkg darált dió (a recept 25 dkg-ot ír, nekem az kevésnek tűnt)

25 dkg cukor

1 kk vaníliakivonat/ 1 csomag vaníliáscukor

1 citrom héja reszelve

Csokoládébevonat: 

300 gr étcsokoládé

30 gr vaj

3 ek víz

3 dl tejszín

1 ek méz vagy barnacukor

1 kk vaníliakivonat

A tejet meglangyosítom, belerakok egy evőkanál cukrot és belemorzsolom az élesztőt. Lefedem, folytatom az előkészületet. A diót összekeverem a cukorral, a reszelt citromhéjjal, vaníliával.

A lisztet elmorzsolom a szobameleg vajjal, cukorral, szódabikarbónával, vaníliával, majd amikor már morzsás állagú, a tojássárgáját, a tejfölt és a habosra emelkedett élesztős tejet. Elképesztő, milyen érzést vált ki bennem, amikor felfut az élesztő! Legelső alkalommal (3 éve) a tejjel együtt melegítettem az élesztőt, csak néhány buborék keletkezett benne, a süti pedig egy kőtömb lett. Emlékszem, szilvás pitét sütöttem, förtelmesre sikerült! De van, akinek így is ízlett, kedves gesztus volt :)

Szóval összegyúrom a hozzávalókat, szép rugalmas tészta lesz. Négy felé osztom, majd téglalapokat nyújtok, lisztezett felületen. 

Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem az első lapot, megkenem lekvárral. Azt nem tudom, hogy mennyivel, ez tipikusan az a rész, amit érzéssel kell csinálni. A tészta ne látszódjon át, ez a lényeg :) Rászórom a dió negyedét, nyújtom a következő tésztalapot, és megint baracklekvár, megint dió. Nagyinak van erre egy jó mondókája, de az sajnos nem ide való. Majd személyesen elmesélem :)

Az utolsó réteg tészta lesz, megszurkálom villával, vagy hústűvel és hagyom pihenni fél órát meleg helyen. A sütőt közben előmelegítem.

180 fokon aranybarnára sütöm. Nem emlékszem, mennyi idő volt, talán 40-45 perc. 

Amikor kihűlt, rárakom a csokimázat, amit a következő módon készítek:

Vízgőz fölött az összetördelt csokoládét a vajjal és a vízzel, vaníliával felolvasztom, amikor egynemű, a tejszínt is hozzáadom. Aki kicsit édesebbre szeretné, tehet bele cukrot. Szerintem elég édes a zserbó, hogy az étcsokoládé kesernyéssége ellensúlyozza azt. 

A megadott mennyiségből elég vastag csokimáz lesz, ez Apu kérése, ti. neki a csokimáz a kedvenc része a zserbóból. Szerintem 20 dkg csoki is elég lenne rá, ekkor az arányok: 20 gr vaj, 2 ek víz, 2 dl tejszín. 

A tepsi zserbó 3 nap alatt elfogyott, ez jó visszajelzés! :) 

Hókifli - a szezon legkelendőbb darabja

Beköszönt a tél, máris tekergőznek a szemem előtt a kis kiflikék. Nagymamám jut eszembe, akit pár hete köszöntöttünk fel 92. születésnapján. Ő "cukorbamártogatósnak" hívta, és nem csak kifli formában készítette. Emlékszem, ahogy a meleg sütit a cukorba tette, az ráolvadt, kislányként imádtam. Mindeközben az ebédlőasztalnál ültünk, Mama sokat viccelődött, vidéki lány lévén rengeteg anekdotát, történetet mesélt a falubeliekről. Például Leáról, aki olyan ügyes volt, hogy kétszer habart a kávéba... ebben az a poén, hogy a kávét nem habarják... Mama mindig mondta nekem: "egyél kislányom, szép a vetőgép" - ezt sokáig nem értettem, aztán elmondták, ha a vetőgép szép, attól a vetés még nem biztos, hogy az. Mama jó fej, huncut a mai napig! 

Hogy igazán "nagymama íze" legyen a hókiflinek, zsírt is használok a vaj mellett, valamint szigorúan fehér lisztet, porcukrot. Tök egészségtelennek hangzik, de olyan nagy szeretettel készítem és annyira jól esik megenni, hogy csak a javunkra válhat! 

A recept: 

25 dkg liszt

10 dkg zsír - általában liba-, vagy mangalicazsírt használok, a sertészsír ízét nem szeretem

10 dkg vaj

10 dkg darált dió vagy mandula

vaníliakivonat / vaníliáscukor / vaníliarúd kikapart magja

8 dkg cukor

3 gr só - egy csipet :)

1-2 ek tejföl

A lisztet összekeverem a dióval, a sóval, a cukorral, vaníliával és a zsiradékokkal elmorzsolom. Valószínűleg nem lesz egynemű, ezért kell a tejföl a tésztába. Ha nincs tejföl, tej is jó, azzal figyelni kell az állagot. Múltkor csak kókusztej volt itthon, azt löttyintettem bele - sima ügy! (Ekkor kezdtek el a különböző ízkombinációk megjelenni lelki szemeim előtt, erről majd később.)
Ha van időm, egy éjszakára beteszem a hűtőbe, ha azonnal akarom, akkor előveszem a türelmemet, mindenképpen hagyni kell dermedni hideg helyen. Addig a sütőt előmelegítem 180 fokra.

Diónyi gombócokat tépkedek, 5 centis hengereket formázok, közepén meghajlítom kifli formára. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, hagyok köztük helyet, nőni és terülni fognak, még úgy is, hogy se tojás, se szódabikarbóna nincs a tésztában. 

180 fokon 8-12 perc alatt megsülnek. Nálam akkor van kész, amikor az aljuk aranybarna. A sütőből kivéve nyersnek tűnhet, de levegőn megkeményedik. Forrón vaníliás porcukorba mártogatom őket és a gyönyörű karácsonyi dobozomba pakolom a kifliket. Amelyik törik, azt megeszem!

Csodás ajándék Szeretteinknek! Vagy magunknak :)

Az áldásos citromos víz

Amióta Szüleimtől kaptam egy csodálatos kapszulás kávéfőzőt, még inkább szerelmes vagyok a kávéba. Szeretem az ízét, a hatásáról nem is beszélve... feldob, kicsit talán addiktív is tud lenni számomra. Isteni reggel kávéillatra ébredni, és álmosan szürcsölve készülni az aznapi teendőkre. 

De! Mert van egy nagy de. Vannak olyan napok, amikor nem kívánom a kávét. Éhgyomorra fogyasztva már nem bírom, és van, hogy inkább rosszul leszek tőle, áldásos hatásaiból semmit nem érzek. Szívdobogás, furcsa gondolatok, zakatolás.. kinek kell ez? Így hát új alternatívák után kutattam, és szerencsére nem kellett messze mennem. Nagyjából a konyhaasztalig, ahol találtam citromot és kicsit kutattam az emlékeim között is. 

Amikor néhány évvel ezelőtt az egészséges életmód 100%-os híve voltam (most is az vagyok, de már nem csak az étel oldaláról közelítem), mindent kipróbáltam, ami bio, ami fogyaszt, ami... ami furcsa :)

A következő tippem nem olyan furcsa, egyszerű citromos víz, csak éppen melegen. Sokat olvasgattam mostanság, hogyan lehetne gyengéden indítani a napot, amivel meghagyom a szervezetem természetes ébredését, de valamennyire észhez is térek. A gyomor ébredés után szereti a langyos, ill. meleget, ez egyébként az egész szervezetet felébreszti. Ha egy kicsit tudományos oldalról nézzük, akkor a meleg víz átnedvesít, tisztítja a szöveteket, valamint fellazítja és kiöblíti a pangó testnedveket. A citrom pedig, bár savanyú, a szervezetbe kerülve lúgosít, zsírégető, erősíti az immunrendszert, segíti a méregtelenítést. 

Fontos, hogy ne egyszerre húzzuk le, kortyoljuk és érezzük, ahogy a gyomorba érkezik a víz, és átmelegszünk. Ez nem egy szeánsz, simán belefér a reggeli teendőkbe. Hihetetlen, de annyira felébreszt, mint a kávé, istenien érzem magamat tőle. 

A "recept":

3 dl víz

negyed citrom, vagy lime frissen facsarva - bolti citromlé kizárt! 

Csaphideg és forralt vizet olyan arányban öntök össze, hogy iható meleg víz legyen. Semmiképp se forró, kellemes érzés legyen belekortyolni. Ebbe facsarom a citrus levét, megkavarom és már iszom is. Van, hogy a citromot erősnek érzem, ilyenkor  a lime a befutó. 

Aki ezt nem bírja, tegyen bele 1 kávéskanál mézet (én reggel nem ehetek cukrot). 

Nem kell ám a kávéról lemondani, a meleg citromos víz után jöhet a napi koffeinadag! Épp csak jobbat teszel magaddal és a gyomroddal, ha nem éhgyomorra iszod a fekete nedűt, hanem előtte felkészíted a gyomrodat. 

Nagyjából egy hónapja iszom reggelente a meleg citromos vizet, jól érzem magamat tőle. Próbáljátok ki Ti is! 

Sárgarépafőzelék... megőrültem tán?

Nem, nem őrültem meg, csak új kapukat nyitogatok. 

Múlt héten baráti vacsorán krumplifőzelék volt a menü, amit a Férj készített (nem az enyém!), és a gurmé társaság sosem tűr holmi egyszerű babérleveles változatot. Akkor az kókusztejjel készült, a tejtermék kerülése végett, valamint volt otthon egy kis curry, hát került bele az is. Úgy belaktunk este kilenckor, hogy utána dőltünk, és a nevetéstől is - nem a fűszertől, csak a sztorik miatt. 

A hűtőmben várakozott jó sok répa, amit hol nyersen ropogtattam, hol borsófőzelékbe főztem, de csak nem akart fogyni. Gondoltam, megsütöm, de azt mostanság uncsinak érzem. Tél lévén szeretem a szószos ételeket, legyen szó mártásról, sűrű levesről és ugye itt van nekünk a főzelék. Kattantak is agyamba a fent említett hozzávalók. Kókusztej általában van itthon (mint egy jó magyar konyhában, ugye?!), és curry is... Sütöttem hozzá bacon szeleteket, ami chips szerű lett, ugyanis a sütőből kivéve keményre hűl a levegőn. 

A recept: 

1 fej vöröshagyma
60 dkg sárgarépa
1 tk curry fűszer 
fél tk kurkuma
1 tk só
frissen őrölt bors
víz, amivel a répát felengedem
liszt, amivel a végén enyhén besűrítem
1 dl kókusztej, illetve ízlés, vagy érzés szerint
1 ek olívaolaj, vagy 1 tk vaj

opcionális: baconszeletek feltétnek, vagy pirított kesudió

A hagymát a zsiradékon, kis lángon üvegesre sütöm, ne barnuljon meg! A répát meghámozom, majd csíkokra vágom, ha jobban tetszik karikákra, akkor természetesen az is jó. Nálunk otthon Anyukám mindig megkérdezte Apukámat, milyenre vágja éppen a krumplit... volt is belőle vita, ha a kérdés néhanapján elmaradt. Mert persze mindig a másik forma kellett.

Amikor a hagyma elkészült, rárakom a sót, a curryt és a kurkumát, 1-2 perc alatt átforgatom, így a fűszerek aromája jobban érezhető lesz. A répaszeleteket is rárakom és most nagy lángon néhány percig újra sütöm. A répa szerintem nagyon finom, ha kicsit odakap, nem lesz keserű, hanem édes. Persze, nem kell leégetni :) 

Felöntöm annyi vízzel, éppenhogy ellepje, és fedő alatt 10-15 perc alatt puhára főzöm. Lehet vajpuha, vagy maradhat roppanósabb, kedvünk szerint. 

A kókusztejet a liszttel és egy habverővel elkeverem, a levesből egy kicsit kiveszek és a forró lével felöntöm, ezzel is elkeverem - fontos, hogy a liszt ne legyen csomós. Elhivatottak a főzeléket önmagával is sűríthetik, amikor is harmadát összeturmixoljuk, ebbe tesszük a kókusztejet, lisztet nem használunk és visszaöntjük a répaszeletekre a sűrű masszát. 

Visszatérve az én változatomhoz: a kókusztejes-lisztes levet visszaöntöm és fakanállal kevergetem, amíg besűrűsödik. Frissen őrlök rá borsot, az én ízlésem szerint nem sokat. 

A baconszeleteket tepsibe raktam és 180 fokon megsütöttem a sütőben. Ugyanígy a tűzhelyen, serpenyőben is megsüthetjük, nagyon kevés zsiradékon. A bacon mellett pirított szezámmaggal tálaltam. 

Különleges, és visszaadja a "főzelék-fílinget". A színétől teljesen extázisba esem. 

Egyszerű és gyors vacsora, pasiknak szelet húst is süthetünk mellé. 

Rozmaringos kacsacomb

Visszatérek. Hiányzik a blog írás és több helyről is megkaptam, hogy írjak újra, mert szeretnék olvasni a blogot. Minden nap eszembe jut és mivel majd' minden nap főzök, így talán lenne is mit feltölteni... 

A héten ünnepeltem a menükkel, minden napra valami extrábbat főztem. Nem direkt, csak amikor már összeállt, mi főzök, nevettem, hogy ezek ünnepi kaják. Az egyik volt ez a fincsi kacsacomb, krumplipürével, párolt káposztával.

Amikor vasárnap leülök összeállítani a heti ételeket, az ízek repítik a fantáziámat. Sokszor aszerint válogatom össze, mi legyen a tányéron, hogy már a végeredményt látom, pl. csak a színeket és megkeresem hozzá a megfelelő alapanyagokat, zöldségeket. Előfordul, hogy 2-3 hozzávaló jut eszembe, a többit rögtönzöm. 

És hogy mit ünnepeltünk? Az Életet, azt, hogy élünk! Ez persze eléggé sablon szöveg, és nem arra a "full optimizmusra" gondolok, amikor minden jó és szép, talán át is siklik a nehéz időszakokon és hirdeti az igét. Arra gondolok, hogy emberek vagyunk, érző lények, akiknek a lelkében dal van... és amit oly gyakran nem hallunk meg, mert bedarálnak a hétköznapok. Futunk a mókuskerékben, a vágyaink után, a félelmeink elől és alig nézünk körbe. Én is sokszor így élek... elkap a létfenntartás ösztöne, örömködöm a felhőimön és előfordul, hogy az élet apró szépségeit, az igazi értékeket nem veszem észre. Annyira nagy szavak ezek, de tényleg ezek teszik boldoggá a mindennapokat! 

A reggel 6 órás kelés sokszor nagyon nehéz, de amikor kinyitom az ablakot és meglátom, milyen csodás, hogy köd ereszkedett a tájra, jól leszek. A zöldségesnél mindig viccelődnek a fiúk, múltkor pedig a buszmegállóból elvittem egy hölgyet, mert sokat várt a buszra és elkésett volna. Jó adni, emberségesen élni! A fájdalmakon pedig át kell égni. Ez hogy jön ide? Hát úgy, hogy a nehéz időszakokban nyílik ki igazán a szemünk.

Szóval az Élet szép! Együnk finomakat!

fotó: internet

Tehát. A kacsacomb mellé raktam citromgerezdeket is, ez a két fűszer isteni együtt. A rozmaring és a citrom is frissítő. A citromot jól ismerjük már, a rozmaringgal érdemes megbarátkozni. Ősidők óta jól ismert fűszer- és gyógynövény, javítja a memóriát és elűzi a rémálmokat - ahogy elődeink hitték. Nekem csak az éhségemet űzte el a kacsával, de azt nagyon jól! Egyébként idegerősítő, emésztésjavító és epeproblémákra kiváló. 

A recept: 

1 pecsenye kacsacomb/fő

néhány rozmaring ág

1 citrom, megmosva és gerezdekre vágva

só, bors

őrölt koriander (néhány csipet)

kacsa, vagy libazsír

A kacsacombokat megtisztítom az esetleges tollaktól, kicsit átmosom. Zsírját levágni nem érdemes, úgyis kisül és lesz mit tunkolni - mi is így tettünk :) Egymás mellé a tepsibe helyezem őket, sóval, borssal, a korianderrel átmasszírozom és közben becézgetem a combokat. Nem őrültem meg, de valahogy mindig kiszalad a számon egy-két kedves szó :) Elég a gondolat is, hiszen minden fejben dől el! Mellé rakok 2-3 evőkanál zsírt, a rozmaring ágakat, kb. 1 dl vizet, a citromgerezdeket és lezárom a tepsit alufóliával. Megy az előmelegített sütőbe, 160 fokon kezdem, így gyönyörűen megpuhul. Másfél, két órát biztosan sül és lehet, hogy a vizet is pótolhatjuk alatta. Úgyis elfő/elpárolog a víz, a végén csak a fűszeres zsír marad a tepsiben. A legvégén leveszem az alufóliát és megpirítom a bőrt. Néhány percet állni hagyom a tepsiben, mielőtt tálalom, csak hogy szokja a levegőt :)

A köretekről máskor írok. Jó étvágyat, finom napokat!

Sütés nélkül készíthető karamell-csoki finomság

Hiába nyár, az édességek szezonja sosem jár le. Persze, persze a melegben inkább gyümölcsöt eszünk, na de alkalomadtán csak megkívánunk egy kis csokit! A sütőt idén nem bírom bekapcsolni, különben felforr a fejem, ami amúgy is sokszor ezer fokon ég. Hm.
Így hát ki "kellett" találnom valamit. Igaz, nem gondolkodtam, a legegyszerűbb hozzávalókkal dolgoztam.
Mondjam, milyen? Isteni, gyors és egyszerű.

A recept: 

Keksz alap:

33 dkg natúr vagy zabpelyhes keksz
20 dkg olvasztott vaj

Csokikrém:

25 dkg mascarpone
20 dkg 70% étcsoki, olvasztva
cukor, ízlés szerint

Karamellkrém:

3.5 dl tej
5 ek cukor
1 csomag főzhető karamelles pudingpor
5 dkg vaj

opció: 

Karamellkrém extra:

15 dkg cukor
3 ek víz
5 dkg vaj
10 dkg mascarpone

tetejére szóráshoz cukrozatlan kakaópor

A csokit felteszem vízfürdő fölé olvadni, a cukrot/mézet is hozzáadom, majd a mascarponéhez adom. Robotgéppel egyenletessé keverem, és beteszem a hűtőbe.
A kekszet késes robotgépben apróra őrlöm, majd hozzácsurgatom az olvasztott vajat és kanállal, vagy spatulával összekeverem (a forró vaj nagyon tud égetni...). Beleegyengetem a tepsibe, kézzel lenyomkodom.
Néhány evőkanál tejjel elkeverem a pudingport és a cukrot, a maradékot felteszem forrni. Amikor gyöngyözően forr, hozzáadom és keverem, amíg besűrűsödik. A vajat két evőkanál cukorral habosítom és a pudingporhoz keverem.
Az extra változat karamellt azoknak ajánlom, akik nem csípik a keményítőt, eredeti dolgokra vágynak. Kérdés, a cukor mennyire az...?! Szóval a cukorból és a vízből sötét karamellt készítek, ott kell állni mellette, közepes lángon főzni, végig kavargatni. A tűzről levéve hozzáadom a vajat és további keverés mellett hagyom, hogy elolvadjon. Ezt a mascarponéhoz adom, ekkor egy kissé híg masszát fogok kapni.
A csokikrémet a kekszalapra kanalazom, elsimítom a tetejét. Erre teszem a karamellt, a pudingos és az extra változat is jó! Aki nagyon szereti magát, a két fajta karamellt keverje össze... elég jó lesz a végeredmény.
A karamell réteg tetejét kakaóporral szórom, és fóliával lefedve megy a hűtőbe, csak a karamell ne legyen tűzforró (bár a mascarponéval keverve hűlni fog).
Egy éjszaka, vagy egy nap pihenés után szeletelhető, és ahogy a fotók mutatják, elég kelendő. Még a fotó is kiment a fejemből, úgy "rácuppantunk".

Citromos-áfonyás torta

Az úgy kezdődött, hogy múlt szombaton barátnős napot tartottunk. Sütiztünk és cipőt vásároltunk. Csak a szokásos női dolgok... A süteményt a Cake Shopban ettük, ahol szebbnél szebb finomságokat találtunk. A választás kicsit nehéz volt, de sokkal könnyebb, mint a cipőboltban... Barátnőm citromkrémes habos pitét evett, nekem az áfonyás-citromos tortán akadt meg a szemem. Puha piskóta, belül áfonya szemek, amik pinkre színezték a tésztát, kívül pedig citromos krém. Eszembe sem jutott lefotózni, csak élvezkedtünk. 

Már utána tudtam, hogy ebből lesz saját verzió is. Arra, hogy az áfonyaszemek hogyan kerülnek a süti közepébe, csak utólag jöttem rá... így én a klasszikus módon készítettem, gyorsaság szempontjából is: sütöttem egy joghurtos piskótát, kihűtöttem, félbevágtam és áfonyalekvárral megkentem. A kedvenc citromos mascarpone krémemmel bevontam, tetejét áfonyaszemekkel és egy karika citrommal díszítettem. 

Azt mondták az éhes szájak, hogy rég ettek ilyen finomat. Nekem ilyen szavakra mindig pillangózik a lelkem!

A recept:

20 dkg cukor

25 dkg liszt

8 dkg vaj

2 dl tejföl/joghurt

3 tojás szétválasztva

1 kk vaníliakivonat

1 kk citromkivonat, vagy 1 citrom reszelt héja

1 cs sütőpor

1 csipet só

5 dkg szárított, őrölt narancshéj

1 kk kardamom

opció: 1 kk mangópor

A krém:

250 gr mascarpone

2 citrom leve

1 lime leve

1-2 ek tejföl/joghurt, lazítani a krémet

3 ek porcukor

1 doboz kék áfonya (nálam 12 dkg)

1 üveg áfonyalekvár

A fehérjét az egy csipet sóval felverem, amikor félkemény, hozzáadok 2 kanál cukrot és folytatom. Mosogatás-spórolás szempontjából kezdem a fehérjével, mert a fehérjés habverővel belenyúlhatok a sárgájába, fordítva viszont nem. Szeretem, ha gyorsan haladnak a dolgok és igyekszem praktikus lenni (amúgy tökre hajlamos vagyok elúszni és csak úgy lebegni, de a süti sütés más...).

A fehérje vár a sorára, közben a sárgáját a cukorral, a vaníliakivonattal fehéredésig keverem, először kis fokozaton, majd gyorsítok. Hozzáadom a tejfölt, a citromhéjat/citromkivonatot, a puha vajat és újra elkeverem. A puha vaj nálam majdnem olvasztott volt, így is minden rendben volt a tésztával. 

A recept másképp írta, én ennél a pontnál a fehérje harmadát beleforgattam, és csak ezután szitáltam a lisztet a sütőporral és a fűszerekkel. Ha a sárgája-tejföl egyvelegbe rakom a lisztet, kemény lesz és a fehérje nehezen lazítja fel. Így azonban még folyós lesz a tészta, igazi piskóta állag.
Kardamom a Cake Shopos sütiben is volt, a mangópor és a szárított őrölt narancshéj pedig aktuális kedvenceim. Ezektől lesz ízélmény ez a torta.

Sütőpapírral bélelt tortaformába teszem és 175 fokon 40-45 percig sütöm. 

Ezalatt van időm elkészíteni a krémet. A mascarponét az összes többi hozzávalóval elkeverem. A mennyiség az én ízlésemet tükrözi, ugyanis szeretem a savanyú ízeket. Esetleg több cukrot el tudok bele képzelni, de fontos, hogy pikáns legyen. A krémet felhasználásig a hűtőbe rakom, szép kenhető keményre fog dermedni.

A tortát kihűtöm, félbevágom, áfonyalekvárral megkenem. Bevonom a fehér krémmel, körberakom az áfonyaszemekkel, közepére citromkarikát helyezek, annak közepébe pedig egy szem áfonyát biggyesztek. Visszateszem a hűtőbe fél órát, vagy fogyasztásig pihenni. 

A fotókat továbbra is okostelefonnal készítem, nulla fotós tudással. A színeken (még) nem tudok alakítani, most csak a teraszra rohantam és a korlátra tettem a szeletet. Semmi extra, csak a valóság! :) Olyan, mint egy mosolygós kisegér...