Vaníliás baracklekvár

Az élt bennem, hogy a lekvárfőzésre nagyon rá kell készülni, ezért sosem vágtam bele, bár nagyon szerettem volna saját készítésű lekvárt tudni a hűtőmben. Történt egy nap, hogy Apukám beállított egy láda sárgabarackkal, amit a kertjükben lévő fáról szedtek. Amikor az ízek tengeréből újra előbukkanva realizáltam, hogy kipukkad a hasam a sok baracktól, de a ládából csak nem akar fogyni a mennyiség... hirtelen ötlettől vezérelve nekiálltam lekvárt főzni.

Befőzőcukor és tartósítószer híján más megoldásokhoz kellett folyamodnom. Citrom mindig van a hűtőmben, ha cukor nem is, de más édesítő általában van itthon. Ez alkalommal agavé szirup és méz volt a szekrényben, jól is jött, ugyanis a barack annyira édes volt önmagában is, hogy csak néhány evőkanállal használtam belőlük. Egy tavaszi akciós vaníliarúd vásárlásból még volt két darabom, naná, hogy a lekvárban végezte az egyik. A vanília nálam semmiből nem maradhat ki. A tartósítást pedig a citrom leve végezte, és végzi azóta is - most bontottam meg az utolsó üveggel.

Mennyiségeket nem írok, egyrészt nem mértem, másrészt a rendelkezésre álló barack, illetve gyümölcs mennyiség adja, miből mennyi kell. Az ízlésünk után!

A recept:

sárgabarack
agave szirup/méz/nádcukor
vaníliarúd kikapart magjai
citrom héja és leve

A barackokat kimagozzuk, megmossuk. Apró darabokra vágni fölösleges, úgyis szétfő. Ha nagyon akarjuk, a feleket tovább felezhetjük. Vastag aljú lábosba rakjuk a barackot, a kifacsart citrom levét hozzáöntjük, sőt citromhéjat is reszelhetünk bele. Az agavé szirupot/mézet rácsurgatjuk, vagy hozzáadjuk a cukrot, nem felejtjük a vaníliamagokat és elkezdjük főzni.
Közben másik edényben vizet forralunk és a befőttes üvegeket átfőzzük a lobogó vízben. Villa vagy egyéb eszköz segítségével kiemeljük az üvegeket, én nem mulasztottam el megégetni a kezemet. Egyszer utolérem Nagyit, aki azbesztkezű, nem fog rajta a forróság. Azt mondja, meg lehet szokni.
A forró üvegeket tiszta konyharuhára emeljük, és amíg a lekvár megfő, meg is száradnak.
A lekvárt közepes lángon főzzük, lefedve - ez lényeges, mert bugyborékolni, pöfékelni fog és néha kilő a fazékból. Na, ez sem kellemes érzés, amikor a forró lekvár a bőrünkön landol. Éljenek az egyénileg szerzett tapasztalatok... Ti már okuljatok ebből.
Kb. 30-40 percet főztem, utána merőkanál segítségével az üvegekbe töltöttem, amikre a fedelüket jól rácsavartam, és fejjel lefelé pokrócba csavartam. Fontos, hogy fémtetős üvegeid legyenek, a műanyag a nagy forróságtól eldeformálódik és nem zár rendesen. Az üvegeket a pokrócok között hagytam kihűlni, ez több, mint egy napot vett igénybe.
A kedvencem benne az íze és a fekete vaníliapöttyök... ezek mindig nyammogásra késztetnek.

 

Isteni érzés saját készítésű lekvárt tenni a reggeli néhány szem kekszre...