Nehéz idők járnak. Nem tudok mindig erős lenni. És gyengének lenni nem is olyan veszélyes...
Azon emberek közé tartozom, akik érzelemből is esznek, így hát egy lágy, vaníliás finomság teljesen jól meg tud nyugtatni. Másszor ezért dorgálom magamat, mert nem tudom tartani az önkontrollt és bor helyett édességbe fojtom bánatom... a mai ajándékozás volt magamnak, nem volt benne fojtás, csak szeretet. Mit tegyünk, ha itt a Földön jól esik enni! Nem is értem azokat az embereket, akik nem szeretnek enni. Szerintem ők élni sem szeretnek igazán.
Hetek óta kívánom a tejberizst, valahogy sosem nyílt rá alkalom. Ma, egy laza péntek délutánon megengedtem magamnak. Sok sok vaníliás cukorral, csepp citromolajjal, kevés tejszínnel krémesítve. Elandalító az íze, kicsit a mennyországban és ölelő karokban érzem magamat tőle. A vanília amúgy is a Top kedvencem, ahogy Dagobert bácsi a pénzhalomban, én vaníliarudak és vaníliamagok között lubickolnék a legszívesebben.
Amúgy egy komoly nő vagyok... csak most ez a gyermeki állapot kell egy kicsit a lelkemnek.
A kerekszemű rizs sokkal jobb hozzá, mint a sima A rizs, ugyanis magasabb a keményítőtartalma, amitől még krémesebb lesz az állaga. Szabad döntés itt is van, ha A rizs van otthon, főzzük abból. A tej is legyen magas zsírtartalmú, az elvetemültebbek szójatejre, mandulatejre is gondoljanak, én most maradok a hagyományos összeállításnál. A vaníliakivonatom váratlanul elfogyott, így jobb híján maradt a vaníliáscukor. Cukor helyett mézzel is finom.
A recept:
250 gr kerekszemű (arborio) rizs
1 liter tej
200 ml víz
csipet só
120- 150 gr cukor
1 db citrom reszelt héja/citromolaj
vaníliakivonat
1 kk vaj
A rizst gyakran kevergetve, közepes hőfokon felfőzöm a vízben. Amikor felpuhult a rizst és elforrt a víz, illetve beitta a rizs, ráöntöm a tejet. Kevergetve főzöm, a rizs lassan felissza a tejet is és teljesen megpuhul. A kerekszemű rizs elkezdi kiengedni keményítő tartalmát, ettől még sűrűbb lesz. Amikor teljesen puha, szétolvad a szájban, hozzákeverem a cukrot, a citromhéjat, a vaníliát, egy darabka vajat és lefedve állni hagyom kb. 10 percig. Addigra ehetőre hűl.
Ha folyékonyabban szereted, tejszínnel felöntve dúsíthatod, illetve lágyabbá teheted az állagát.
Azon emberek közé tartozom, akik érzelemből is esznek, így hát egy lágy, vaníliás finomság teljesen jól meg tud nyugtatni. Másszor ezért dorgálom magamat, mert nem tudom tartani az önkontrollt és bor helyett édességbe fojtom bánatom... a mai ajándékozás volt magamnak, nem volt benne fojtás, csak szeretet. Mit tegyünk, ha itt a Földön jól esik enni! Nem is értem azokat az embereket, akik nem szeretnek enni. Szerintem ők élni sem szeretnek igazán.
Hetek óta kívánom a tejberizst, valahogy sosem nyílt rá alkalom. Ma, egy laza péntek délutánon megengedtem magamnak. Sok sok vaníliás cukorral, csepp citromolajjal, kevés tejszínnel krémesítve. Elandalító az íze, kicsit a mennyországban és ölelő karokban érzem magamat tőle. A vanília amúgy is a Top kedvencem, ahogy Dagobert bácsi a pénzhalomban, én vaníliarudak és vaníliamagok között lubickolnék a legszívesebben.
Amúgy egy komoly nő vagyok... csak most ez a gyermeki állapot kell egy kicsit a lelkemnek.
A recept:
250 gr kerekszemű (arborio) rizs
1 liter tej
200 ml víz
csipet só
120- 150 gr cukor
1 db citrom reszelt héja/citromolaj
vaníliakivonat
1 kk vaj
A rizst gyakran kevergetve, közepes hőfokon felfőzöm a vízben. Amikor felpuhult a rizst és elforrt a víz, illetve beitta a rizs, ráöntöm a tejet. Kevergetve főzöm, a rizs lassan felissza a tejet is és teljesen megpuhul. A kerekszemű rizs elkezdi kiengedni keményítő tartalmát, ettől még sűrűbb lesz. Amikor teljesen puha, szétolvad a szájban, hozzákeverem a cukrot, a citromhéjat, a vaníliát, egy darabka vajat és lefedve állni hagyom kb. 10 percig. Addigra ehetőre hűl.
Ha folyékonyabban szereted, tejszínnel felöntve dúsíthatod, illetve lágyabbá teheted az állagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése