Friss csokoládé

Elsődlegesen a jó csokoládét abszolút nem szabad becézgetni, szóval itt "csokizásnak" helye nincs.
Másodsorban a csokoládé önmagában nem friss, inkább mély, íze dús, épp ezért a bejegyzés címe oximoron. (Szeretem az irodalmat is.) Utolsóként pedig: a fogyasztás során csak milliméterről milliméterre szabad haladni, ugyanis ízbombaként hatnak a kicsikék.
Gyönyörű felvezetője volt a bonbonjaimnak, ugye!

A receptet most sem tartottam be. Az alaprecept (Hedonism): 30 dkg étcsoki, 10 dkg vaj, 1,5 dl tejszín. Fele adagot készítettem és vajból csak 3 dkg-t használtam, mert lágyan olvadóra szerettem volna a végeredményt. Megintcsak abból dolgoztam, ami itthon volt és ami a kezem ügyébe akadt. Egyébként azért voltak kéznél, mert az aktuális kedvenceimről van szó.
Szexi csokoládé, ahogy Jamie mondaná, amit a harsogó friss zöldek, vagyis lime, bazsalikom emelnek fel... és a - részemről - elmaradhatatlan vanília, kedvenc kis fekete csodapöttyök.

 Recept:


15 dkg étcsoki, 72% és 85 %-os
3 dkg vaj
7 dl tejszín
egy lime reszelt héja, negyed vagy fél lime leve
fél rúd vanília kikapart magja
marék bazsalikom aprítva

Vízgőz fölött megolvasztom az apróra tördelt csokoládét, hozzáadom a kis kockákra vágott vajat. A víz ne zubogjon, de mindenképp forrjon. Amikor homogén eleggyé keverednek, jön a tejszín, ami egyik pillanatról a másikra besűríti az egészet. Folyamatosan kevergetem, ekkor már le is húzhatjuk a tűzről.
Kis kanállal, óvatosan a bonbonforma szív alakú mélyedéseibe adagolom. Kapható erre a célra kialakított habzsák, adagoló szeleppel, mellyel igazán pontosak lehetünk. Én az egyszerű megoldások híve vagyok.

Tudomásul kell vennem, hogy elég  belőle egy... tömör és gyönyör, szóval élvezzük velük a pillanatot és a mértékletesség adta felszabadulást.