2015. január 2., péntek

Életem első zserbója

Karácsonykor a zserbó sütése mindig a Nagyi feladata volt, de néhány éve már nem találja az arányokat, lévén 92 éves. Az utolsó próbálkozása 2 éve volt, amikor egy tömbként emeltük ki a sütit a tepsiből... :) Így hát Édesanyámmal eljött a mi időnk, kellően meg is voltunk ijedve. A zserbó mindig nagyon bonyolultnak tűnt, de az Ünnep elképzelhetetlen nélküle - egy kis drukk csak jót tehet az eredmény tekintetében. 


Saját készítésű, rögtönzött adventi koszorúm


A céges karácsonyi ünnepségen az asztal közepén megakadt a szemem egy nagy tál zserbón. Annyira hívogatóan néztek ki a szeletek, hogy a többit megkóstolva nyugtáztam, működnek az érzékeim, mert rögtön a legfinomabbat választottam. A receptet persze rögtön elkértem, ebből sütöttük a sajátunkat Karácsonykor. 
Első próbálkozásra is jól sikerült, ügyesek voltunk Anyuval. A három lap helyett négyet szerettem volna, ezért az alsó lap a legvékonyabb. Végül mégsem mertem változtatni - utólag ezt sajnáltam, mert így a tészta szerintem vastag lett, de az a szerencse, hogy legközelebb is lesz alkalom :)

A recept: 

A tésztához:

50 dkg liszt
25 dkg vaj
1 tojássárgája
1 mk szódabikarbóna
4 ek cukor
1 kk vaníliakivonat/ 1 csomag vaníliáscukor
1 dl tejföl
1 dkg élesztő
kevés tej, kb. 1 dl

A töltelékhez:

baracklekvár - 
30 dkg darált dió (a recept 25 dkg-ot ír, nekem az kevésnek tűnt)
25 dkg cukor
1 kk vaníliakivonat/ 1 csomag vaníliáscukor
1 citrom héja reszelve

Csokoládébevonat: 

300 gr étcsokoládé
30 gr vaj
3 ek víz
3 dl tejszín
1 ek méz vagy barnacukor
1 kk vaníliakivonat




A tejet meglangyosítom, belerakok egy evőkanál cukrot és belemorzsolom az élesztőt. Lefedem, folytatom az előkészületet. A diót összekeverem a cukorral, a reszelt citromhéjjal, vaníliával.
A lisztet elmorzsolom a szobameleg vajjal, cukorral, szódabikarbónával, vaníliával, majd amikor már morzsás állagú, a tojássárgáját, a tejfölt és a habosra emelkedett élesztős tejet. Elképesztő, milyen érzést vált ki bennem, amikor felfut az élesztő! Legelső alkalommal (3 éve) a tejjel együtt melegítettem az élesztőt, csak néhány buborék keletkezett benne, a süti pedig egy kőtömb lett. Emlékszem, szilvás pitét sütöttem, förtelmesre sikerült! De van, akinek így is ízlett, kedves gesztus volt :)
Szóval összegyúrom a hozzávalókat, szép rugalmas tészta lesz. Négy felé osztom, majd téglalapokat nyújtok, lisztezett felületen. 
Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem az első lapot, megkenem lekvárral. Azt nem tudom, hogy mennyivel, ez tipikusan az a rész, amit érzéssel kell csinálni. A tészta ne látszódjon át, ez a lényeg :) Rászórom a dió negyedét, nyújtom a következő tésztalapot, és megint baracklekvár, megint dió. Nagyinak van erre egy jó mondókája, de az sajnos nem ide való. Majd személyesen elmesélem :)
Az utolsó réteg tészta lesz, megszurkálom villával, vagy hústűvel és hagyom pihenni fél órát meleg helyen. A sütőt közben előmelegítem.
180 fokon aranybarnára sütöm. Nem emlékszem, mennyi idő volt, talán 40-45 perc. 
Amikor kihűlt, rárakom a csokimázat, amit a következő módon készítek:
Vízgőz fölött az összetördelt csokoládét a vajjal és a vízzel, vaníliával felolvasztom, amikor egynemű, a tejszínt is hozzáadom. Aki kicsit édesebbre szeretné, tehet bele cukrot. Szerintem elég édes a zserbó, hogy az étcsokoládé kesernyéssége ellensúlyozza azt. 
A megadott mennyiségből elég vastag csokimáz lesz, ez Apu kérése, ti. neki a csokimáz a kedvenc része a zserbóból. Szerintem 20 dkg csoki is elég lenne rá, ekkor az arányok: 20 gr vaj, 2 ek víz, 2 dl tejszín. 
A tepsi zserbó 3 nap alatt elfogyott, ez jó visszajelzés! :)