Crinkles, a Karácsony legnépszerűbb sütije

A december sok munkával és mindennapos éjjeli sütéssel telt. A sütés is munka, mégis annyira kikapcsol, egy másik dimenzióba repít. Fáradhatatlan leszek, az alkotás öröme visz, a sütőben életre kelő nyers tészta változása csodálattal tölt el. Még mindig és egyre jobban.
Nem vagyok beigli rajongó, a zserbót is csak a Mami kezei közül imádtam, de ő 91 évesen sajnos már nem találja az arányokat. Maradnak az aprósütik, a telet idéző, "karácsonyos" finomságok, az olvadó csoki, a vörösáfonya, a narancs, a fahéj... nekem ezek adják az Ünnep zamatát.Ha a süti igényli, órákon át pepecselek vele, persze a gyorsan összedobható, egyszerű receptek nekem is a sütis füzetem első lapjain szerepelnek.

A most következő Crinkles nevű sütike egy csoda. Egyszerű, a pihentetést be kell tartani, aztán gömböcöket gyártani és a repedezett, porcukros tető a hófödte hegycsúcsokat idézi.
Készült ajándékba, szép kekszes dobozba téve, és kis csomagban sokak reggelét bearanyozta, persze a Családi délutánon is szerepet kapott... aztán csajos összejövetelre, és amikor még belefért, csak úgy... mert adni jó.
 

A süticsomag

A recept:

100 gr nagyon jó minőségű étcsokoládé
2 dkg vaj
1 tojás
3 dkg cukor - nádcukor is jó hozzá
1 ek. rum
6 dkg darált mogyoró/ dió
3,5 dkg liszt
1 kávéskanál sütőpor
1 kk vaníliakivonat
1 kk csokoládé kivonat
negyed kk. só
kristálycukor és porcukor a hempergetéshez

A csokit a vajjal vízgőz fölött összeolvasztom, közben a tojást a cukorral fehéredésig habosra keverem. Hozzáadom a rumot, a sót, a kivonatokat, majd a vajas csokival is összekeverem.
A lisztet, a darált diót és a sütőport a masszához keverem, ezt már fakanállal egyszerűbb elvégezni, de ha nem akarsz plusz eszközt mosogatni, akkor maradjon a robotgép habverője.
Lágy masszát kapok, amit a hűtőben pihentetek 2 órán át, vagy egész éjszaka, bár utóbbi esetben a felhasználás előtt szobahőmérsékleten kicsit vissza kell olvasztani - különben nem formázható.

Amikor letelt a két óra, vizes kézzel diónyi gombócokat gyártok, majd kristálycukorba és porcukorba mártom. A porcukor vastagon fedje be. Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem, egymástól kb. 2 cm távolságra. Megnőnek, legyen helyük pöffeszkedni... úgyis pöfetegsüti a civil neve.
Csodával határos módon a porcukor nem olvad rá a sütőben (ennek fizikai hátterét még nem fejtettem meg), és előmelegített sütőben 180 fokon 12 perc elég neki! Az első adagokat tovább sütöttem, puhának találtam, ezért felülírva a receptet, a sütőben hagytam... nem szabad, kemény lesz. Zárható dobozban persze visszapuhul, de ez alapvetően egy omlós, olvadós sütike, mintha brownie gombócokat ennénk. A tésztába a 3 dkg cukor is pont elég, ugyanis a külső cukorréteg igen édessé teszi.

Egyszerű, látványos, és nagyon cukiii.

 Ajándékként, hókiflivel párban...

 Csajos estén, nasiként a film fényében

Gasztrotúrán a három grácia - Csalogány 26

Talán snassz a jelző... mégsem tudok mást mondani rá, mint mennyország. Egyszerű berendezés, talán kicsit feszes, de nevezhetném visszafogottnak is, hiszen az ételeken van a hangsúly. Minden a helyén: a fogások, bármit választunk, szépen követik egymást, a borok lenyűgöző harmóniával kísérik az ételeket. Az "isteni" mindenféle szinonimáját tudnám most felsorolni.

 Tengeri sós vaj (házi kenyérrel)

Nagyon tetszik, hogy a tányérok nemesen egyszerűek, az evőeszközök színtiszta ezüstös csillogása és a borospoharak sokfélesége elvisz a hétköznapokból. Apróság, tudom, és az ember lánya otthon is ragyogóra törli a kést meg a villát (biztos?), sőt, borospohár is található a szekrényben (biztos!), na de ez az odafigyelés lenyűgöző. És, persze ilyen színvonalon ez a természetes. A Csali belopta magát a szívembe. A sommelier átfogó képet adott a borokról, érthető és érdekes volt. Az egy dolog, hogy nem tudtam megjegyezni a nevüket, de az érzés megmaradt. Illetve, az első borra, amit az üdvözlő falat mellé kaptunk, emlékszem: Maurer Oszkár Siller. Kérek szépen, most! Mély magenta színű, itt kezdődött a szerelem. Nem is a gyomromba, hanem a lelkembe került. A sommelier stílusa, hozzáértése is rátett, hogy elolvadjanak a jéghegyeim. 

Lelassultam. Itt nem az a lényeg, hogy jól lakj, nem a gyomrod van az első helyen. Az érzékelésedet veszi célba, az ízlelőbimbóidat, a lelkedet, a képzeletedet. Engeded-e, hogy a bor napsütötte rétekre repítsen, ahol egy fűszálat tekergetsz a pléden heverve... hagyod-e, hogy a harcsa füstölt íze megálljt parancsoljon, és bár az étel fenomenális, nagyon ízlik, mégsem egyre gyorsabban eszed, inkább egyre lassabban, az élvezetre koncentrálva.

 Füstölt harcsa csicsóka veloutéval, fokhagyma chipssel

Lelassultam, ezért mondtam. Több órát töltöttünk az étteremben, az idő teljesen megszűnt. Belemerültünk az ízekbe, a kompozíciókba, és persze egymás társaságába, jó kis csajos este volt.

Szopós malac, zöldlencsével, ami sehogysem nyerte el a tetszésemet

 Jucus főétele. Azt mondta, hogy az őszt érzi a szájában :)

Itt lélek van az ételekben, a séf fantáziája és sokszínűsége teljesen kiérezhető mindegyik ételből. Emellett a szerénység is benne van mindenben, nagyon érdekes egyveleg. A szerénység adja a biztonságot, ez jó alap, arra is, hogy garantáltan finom legyen az étel... a díszítés, az ízek találkozása, a rétegek és minden, ami a következő lépcső, felpezsdíti a véremet. Visszatérünk!

A nagyon finom máktorta, cigánymeggyel. Ehhez ittuk a napfény-bort (én neveztem el így)

 

Sütőtökleves almával, kakukkfűvel

Idén elmaradt a tökfaragás, nem bújtunk rémisztő jelmezbe sem. Őszintén szólva nem érzem magaménak a Halloweent... kifejezetten kiborít, hogy zombiként, véres fejjel buliznak az emberek. Az persze már tetszik, hogy ilyenkor milyen finomságokat készíthetünk a szezon zöldségeiből.
A sütőtökkel három éve találkoztam először, és rögtön megszerettem. Tetszik az édeskés íze és változatos felhasználási módjai. Levesként hetente kerül az asztalra ősszel, feltöltöm a raktárainkat. Tele van vitaminokkal, mint kalcium, cink, C-vitamin, vas, foszfor, B1, B2, B6, folsav. Szebbé teszi a bőrt, a pattanások kezelésében nagy segítséget jelenthet. Béltisztító hatású, ezért az emésztési zavarokat is gyógyítja. Serkenti a máj működését, segít a szív és koszorúér problémák megelőzésében. A férfiaknak is erősen ajánlott, ugyanis a prosztata működésére is kedvezően hat. Gyulladáscsökkentő, a meghűléses megbetegedések kezelésében is segít. Mindezek mellett elérhető áron kapható, sütve a legfinomabb.

 Takaróba kucorodtam, gyertyát gyújtottam, filmet nézve ettem... és emlékeztem. Nálam így telt a Mindenszentek.

A recept:

1 db közepes sütőtök
1 fej hagyma
1 sárgarépa
1 alma
1 ek méz
1 dl tejszín, vagy 2 dl kókusztej
víz
2 tk kakukkfű
só, bors, olívaolaj
1 narancs leve
bio leveskocka

A tököt megmosom, magját kanállal kikaparom, majd ujjnyi szeletekre vágom,és 150 fokon puhára sütöm. Fontos a közepes-alacsony fokozat, különben megég, a belseje pedig nyers marad.
Közben a hagymát felszeletelem. Nem fontos apróra vágni, nagy mozdulatokkal, "ahogy jön" alapon, úgyis turmixolni fogjuk. Kíméljük magunkat a fölösleges mozzanatoktól. Egy kanál olajon üvegesre dinsztelem, időközben a kakukkfüvet is rászórom, így az aromája jobban érezhető lesz. A vékony szeletekre vágott répát és cikkekre vágott almát is beleteszem, a hagymával átforgatom, majd vizet öntök rá és puhára főzöm. A bio leveskockát is most adom hozzá.
Amikor a tök megsült, hagyom hűlni, majd a héját lefejtem róla és a puha zöldségekhez adom. Belefacsarom a narancs levét, beleöntöm a kókusztejet is, mostanában ezzel higítom a krémleveseket. A kókusz plusz íze nekem már alap.
Merülő mixerrel pépesítem az egészet, annyi vízzel felengedem, amilyen sűrűségű levest szeretnék. Én a híg krémleveseket nem szeretem, inkább tejszín sűrűségű legyen. Folyjon, persze ne álljon meg benne a kanál, és olvadjon szét a számban. Jó, mi? :)
Pirított tökmaggal tálalom.

Karamellás-csokoládés pohárkrém

Ajándék ez az időjárás, nagyon élvezem! Szinte nyári meleg, november közeledtével, ilyenkor elkap az időtlenség érzése. Sokszor azt sem tudom, milyen nap van, a dátumról ne is beszéljünk... a napsütés felülír mindent, szárnyal a lelkem. Ilyenkor mindig édességeken gondolkodom (a felhők közt vajon ki álmodozik félig átsütött steakekről??), ezúttal azonban ez a gondtalan, felhőtlen könnyedség nem igazán köszön vissza... Olyan desszertet szerettem volna, amit megjegyzünk, aminek ha első falatját megízleled, tuti nem bírod abbahagyni a felénél. Kissé súlyos darab, ízében tömény, kalóriában mindenképpen viszi a prímet, szó mi szó, az összhatás is ütős.

 A rétegek: karamellkrém, vajas darált keksz, csokoládékrém.

A recept:

Karamellkrém:

15 dkg nádcukor
3 ek víz
5 dkg vaj
10 dkg mascarpone

A cukrot a vízzel vastag falú lábasban karamellizálom. Amikor sötétbarna, leveszem a tűzről, hozzákeverem a vajat, ami persze rögtön elolvad benne. A mascarponét is elkeverem benne, kézi habverővel a legegyszerűbb. Ekkor még híg a krém állaga, de a hűtőben rövid idő alatt megdermed - a pohárba azonban érdemes hígabban beletölteni, és majd együtt, az összes réteget hidegre tenni.

Csokoládé krém:

1 zacskó jófajta csokis pudingpor (bio változat a mániásoknak)
10 dkg étcsoki
cukor, ízlés szerint 
fél liter tej
vaníliakivonat, csokoládékivonat
2 dl tejszín

A pudingport a zacskón található leírás szerint megfőzöm, ez kb 10 perc. Közben az étcsokit gőz fölött megolvasztom, majd kézi habverővel a már kész pudinghoz keverem. A vaníliakivonat és a csokoládé kivonat nagyot dob az ízén, érdemes velük egy próbát tenni.
A tejszínt habbá verem, előtte hűtőben tárolom, különben nem verődik fel. A csokikrémhez adom, ezzel lazítok az állagán.

Darált keksz réteg:

1 zacskó digestive vagy zabkeksz
2 csapott ek barnacukor
1 tk fahéj
3 dkg vaj, olvasztva
vaníliakivonat

A kekszet darálóban, vagy (hivatalos nevén) késes robotgépben  durvára őrlöm. A vajat megolvasztom a cukorral, hozzáadom a fahéjat és a vaníliakivonatot, utóbbi nem maradhat el. A megolvadt vajat összekeverem a darált keksszel.

Jöhet a rétegezés.

A pohár aljára karamellkrémet csurgatok, rászórom a kekszet, majd a sűrű csokoládékrémet. Itt meg is állhatna a történet, ugyanis 3 réteggel is bőven jól lakunk. Bár, a desszert akkor is belénk fér, ha már dugig vagyunk. Én persze tovább mentem, mert nekem az elég sem elég, ezért még egyszer megismételtem a rétegeket.
Fogyasztásig a hűtőben landoltak.
Hát, emlékezetes élmény maradt!

Habkönnyű túrós pite

Mennyien búgják, amikor túrós ételekről van szó, hogy "a habkönnyűt szeretem", és máris nyelnek egy nagyot. Túrógombóc, túrós pite, bármilyen túrós süti isteni... ha nem száraz, a töltelék nem morzsálódik, a gombóc nem teniszlabda keménységű, ha a túró krémes állagú.

A hétvégi összejövetelen a paprikás krumplit egy barátnőmmel készítettük, a túrós pitét előző este otthon sütöttem. Amint betettem a sütőbe a pitét, elaludt a sütő lángja, amit tizenperc után sikerült csak újra meggyújtani. Aggódtam, hogy ne áztassa el a tésztát a túrótöltelék, de egy kis türelem befektetésével minden tökéletes lett.
Sok vaníliával, nádcukorral és tönkölyliszttel készült. A nagy tepsihez mérve másfélszeres adagot készítettem, és nagy örömömre sikere volt. Két tányér paprikás krumpli után még mindenkinek lecsúszott legalább egy kocka. Ezt most úgy mondtam, mint egy ötgyerekes családanya... :)
A megadott recept az eredeti adag. A recept sajnos nem az enyém, de maximálisan elégedett vagyok vele.

A recept:

A tészta: 

30 dkg liszt
10 dkg cukor
12 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 ek tejföl
fél csomag-6 gr sütőpor
reszelt citromhéj

A töltelék:

50-75 dkg túró
10-12 dkg cukor
vaníliakivonat/ 2 csomag vaníliás cukor
2 tojás sárgája
4 tojásfehérje felvert habja
reszelt citromhéj
zsemlemorzsa a tészta szórásához

A liszthez adom a sütőport és elmorzsolom benne a vajat. Hozzászórom a cukrot, a tojás sárgáit, esetleg a citromhéjat és rugalmas tésztává gyúrom. Amíg a túrótölteléket összeállítom és a sütőt előmelegítem, a tészta megy pihenni a hűtőbe.
A túrót villával vagy szitán áttöröm... na nekem ez kardinális pont, ugyanis sosem csináltam még szitával, az igencsak macerásnak tűnik, de a házitündérek csak így csinálják. Tény, hogy így lesz igazán krémes a túró. Villával még csak-csak nekifutok, de a robotgép karja ugyanúgy simává dolgozza.
A cukrot a sárgájával először összedolgozom, hogy kicsit habos legyen, majd a citromhéjat és a vaníliát is hozzáadom. A robotgép karját lemosom, majd a fehérjét is felverem és a túróhoz forgatom. Ettől lesz habkönnyű.
A hűtőből kiveszem a tésztát, ketté választom. Az alsó tésztához való labdacs legyen nagyobb. Lisztezett felületen kinyújtom, és a vajazott tepsibe fektetem. Egyenletesen megszórom egy marék zsemlemorzsával, majd rásimítom a túrótölteléket. A felső tésztaréteghez ugyanúgy kinyújtom a tésztát, feltekerem a sodrófára és a tepsi szélén végiggörgetve a túróra helyezem a tésztalapot. Tojással megkenem és villával megszurkálom néhány helyen. Ha maradt tészta, különböző formákat szaggatva a pite tetejére helyezem, és azokat is megkenem tojással. Én mindig a szív formához nyúlok... mert a szer-etet.
180 fokon, 30 perc alatt sül aranybarnára.

Színes süti születésnapra

Na ki az, aki nekiáll 40 fokban sütni? Természetesen én (is). Két hónapja készülök erre az alkalomra, és a munkáim annyira besűrűsödtek, hogy nem vállaltam az éjjeli sütést. Azonban a közelgő szabadságom tudata már nem tarthatott vissza e nemes feladattól. Kedves Kollegina, Császári Zita ajándékaként készültek a színes sütikék. Június közepén volt a születésnapja, így a 8 napból már kicsúsztam...
Utólag is boldog születésnapot, Zita!

Színes linzer betűk és formák

Zitával tavaly találkoztunk egy fotózáson, azóta párszor már dolgoztunk együtt. Nagyon szeretem a stílusát, a ruhák, a szettek mindig egytől-egyig telitalálat, a munkabírása kivételes és rendkívül kedves, készséges és jókedvű. Kivéve, amikor este 10 órakor kezdjük el az 5 szettes fotózást... :) de utána ugyanúgy mosolyogva kívánunk egymásnak jó éjszakát. Szeretem, hogy szeretjük a munkánkat! Jó érzés, hogy azzal tölthetjük a mindennapjainkat, ami inspirál, ami feltölt, vagyis ami a szívünkből jön.

"Zipy rules the world!"

 

 A sima és a zöld festékkel színezett tésztát összegyúrtam, kinyújtottam és kerek formával kiszúrtam. Ruhán gombokként el tudnám képzelni őket :)

Ez esetben nem a ruhák inspiráltak, hanem a színek. Zita bátor a színek tekintetében, egy-egy élénk kiegészítő, ruhadarab "viszi" az egész szettjét. Sokszor úgy érzem magamat Vele, mintha New Yorkban lennénk, de ma már nem is kell ilyen hasonlatokat mondani, mivel Budapestet is átlengi a legutolsó divat. Na jó, ehhez nem értek igazán, ellenben a linzer receptjét már kívülről fújom.

A kék szívet ezüst gyöngyökkel Zita szegecses szettjei inspirálták

A recept

30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás sárgája
csipet sütőpor

A liszthez adom a száraz hozzávalókat, ami a porcukor és a sütőpor. A hideg vajjal elmorzsolom, majd a sárgájával összeállítom. Én 2 evőkanál hideg vizet is adtam hozzá, így lett gyúrható a tészta. A melegre való tekintettel azonnal a hűtőbe tettem, és negyed óra múlva az ételfestékekkel is összegyúrtam, illetve nyomkodtam, mert a kis adag tésztákat csak a tenyeremben forgattam. A színes labdacsok a hűtőben dermedtek, amíg egy másik süteményt összeállítottam, és megsütöttem, azt is Zipynek ajánlva. Egészséges, alig van benne cukor, rosttartalma magas, alakbarát. Következő bejegyzésemben kiderül, mi ez a finomság!

Nézd meg az első próbálkozásomat az ételfestékkel. Ebben a bejegyzésben olvashatod a pontos leírást, mire figyelj, amikor ételfestékkel dolgozol.

 Zita szereti a piros rúzst

Tojásos nokedli fejes salátával - klasszikusok

Van olyan ember Magyarországon, aki nem szereti a tojásos nokedlit? Szerintem nincs. Ja, de van! Az Apukám. Neki van egy sajátos ízlése, amit én sehogy sem tudok felfedezni, megérteni. A rántott hús és a zabpelyhes csokis keksz viszont mindig közös pontunk.

A klasszikus ételek készítésére meg kellett érnem. Huszas éveimben (egy hete a 30-ba léptem) mindent ettem, ami nem szokványos, nem magyaros, a hagyományos ízeket a legritkább esetben kívántam. Anyukám alig győzte követni az irányaimat... egyszer a húst mellőztem, egyszer a szénhidrát mindenféle formáját. Válogatós, különcködős voltam. Figyelemfelhívás volt ez részemről, most már tudom. Merthogy az étkezésben is ott van a teljes személyiségünk, aktuális állapotunk, érzéseink... ezt egyszer összeszedem és leírom.

Szóval tojásos nokedli. Anyukám kedvence, és az enyém is. Sok tojással, friss salátával. Ő a nokedlit deszkáról szaggatja. Én is így kezdtem a nokedli pályafutásomat, de szeretem a hatékony megoldásokat, ezért az edényre helyezhető eszköz mellett döntöttem. Ezzel kisebbek is lesznek a nokik és 3 perc alatt a vízbe csurognak. A legjobb nokedli poszt itt. Én innen tanultam meg, és mindig tökéletes a nokedlim.

A recept:

40 dkg liszt
2 tojás
1 ek só
csipet fehérbors
3 - 3,3 dél víz
3-4 tojás


A vizet felteszem forrni. A vége felé adom hozzá a sót, mert a só nélkül könnyebben felforr a víz. Ha tudományos magyarázatra vágysz ennek alátámasztására, itt olvashatsz róla részletesen.
A lisztet kimérem, hozzászórom a sót, fehérborsot. A két tojást hozzáütöm, majd 3 dl vízzel higítom. Fakanállal, nagy és gyors mozdulatokkal összekeverem a tésztát. Nem baj, ha kissé csomós, az a szaggatás során eltűnik. A nokedli tésztát a szaggatás előtt szabad összeállítani, sokkal előbb nem, mert akkor nyúlós lesz a tészta. Én a lágy nokedli tésztát szeretem. A tésztát a szaggatóra öntöm és a spatulával néhány perc alatt lehúzom.
Nagyi kérdezte mindig, hogy melyik nokedli fő meg legelőször? Mire mondtam, hogy az első. De nem így van ám, hanem az utolsó, hiszen az van legkevesebb ideig a főzővízben.  Mert a nokedlit nem főzzük sokáig, csak amíg beleszaggatjuk. Ezen egy kicsit én változtattam, 2 percig még hagyom őket a vízben.
Hideg folyó víz alatt átöblítem, és mehetnek is a serpenyőbe, amiben ráütöm a tojásokat. Olívaolajat vagy engedékenyebb napon libazsírt rakok alá... fejenként 1 tojást számoljunk, és ne süssük keményre a tojást, ne legyen rántottás. De ugye ízlések és pofonok.
Friss fejes salátával az igazi, ami néhány órát ázik az ecetes lében. Ehhez még nem írtam le a saját arányaimat, úgyhogy nem tudok recepttel szolgálni. 

Vaníliás-maracujás sült krém tésztakosárban

Az alap még mindig az epertenger fantázianevű sütim, aminek újraértelmezéseként született ez a finomság. A tésztáját lecseréltem, a krém ízvilágát felturbóztam és krémesebbé tettem. A véletlenek szülik ezeket a változtatásokat, ami épp a kattanásom, azt gyakran használom. Minél közelebbről megnézem, kibontom az ízét és tobzódom benne, vele, általa.
A maracuja, azaz passiógyümölcs fantasztikus ízű gyümölcs! Frissítő, enyhén fanyar és mégis édes. Az ilyen ízeket szeretem, amiben megvan minden. Élettani hatása miatt is ajánlatos fogyasztani, ugyanis C-vitamin tartalma jelentős, ezáltal erősíti az immunrendszert, növeli a szervezet ellenállóképességét, csökkenti a rákos sejtek növekedését és a nyugodt alváshoz is hozzájárul. Itthon igencsak drága mulatság, egy darab gyümölcs 300 Forint körül van. Ezúttal nem gyümölcsöt használtam, hanem egy zselét, hivatalos nevén curd. Ha ezt egyszer megkóstolod, nincs visszaút!

 

A recept:

A tészta:

38 dkg liszt

15 dkg vaj

1,6 dl víz

3 ek cukor

csipet só 

A töltelék:

3 tojás

4 dl tejszín vagy főzőtejszín

1 ek keményítő

150 gr maracuja zselé

2 tk vanília kivonat/ 1 vaníliarúd kikapart magjai/ 2 zacskó vaníliás cukor

1 tk lime lé

1-2 ek cukor, ha igényled

A vajat a vízzel takarék lángon összeolvasztom. Hozzáadom a cukrot, sót is, hogy olvadjanak el benne. Amikor egynemű a folyadék, leveszem a tűzről, hűlni hagyom. Ez az idő elég ahhoz, hogy a krémet elkészítsem. Az összes hozzávalót kézi habverővel elkeverem. Ha kóstolni szeretnéd, a tojást a legvégén add hozzá, így nem eszel nyers tojást. A keményítő segít összehúzni a tojást és a tejszínt, lágy pudingos belsőt kapunk.

A vajas egyveleghez még a lábasban hozzászórom a lisztet és fakanállal összekeverem őket. A tészta hamar összeáll és el fog válni az edény falától. Rugalmas és könnyed lesz. Arra vigyázz, nehogy megégesd a kezedet.

Lisztezett felületen néhány perc alatt átgyúrom, hajtogatva egyik oldalát a másikra, a hogyanra nincs szabály. A tészta állaga nagyon "aranyos", ugyanis puha, langyos, kellemes érzés a kéznek. Sodrófával kinyújtom 3-5 mm vastagságúra, persze a tészta tetejét is lisztezni kell, ne ragadjon. 8-10 cm átmérőjű kiszúróval köröket gyártok. Én poharat használtam. Ezt a kört még egy kicsit megnyújtom, kb 12 cm átmérőjű legyen a végén. Nem mérem én sem közben, csak a muffinforma mélyedéseit alapul véve alakítottam ki ezt a méretet. A lényeg, hogy érjen fel a mélyedés pereméig, kicsit túl is lóghat. 

Amikor mind a 12 kosár elkészült, a krémet mindegyikbe beleöntöm. Kis merőkanál segítségével, vagy ha van tuti mérőedényed, akkor abból is jó. A folyadék ne csorduljon túl a tésztán, fél centis üres részt hagyj a tészta és a krém között.

Óvatosan, hogy a krém a kosarakban maradjon, a sütőbe tolom és fél órán át sütöm, amíg a tészta széle enyhén megbarnul. Sülés közben a krém felemelkedik, mint egy szuflé. Innen is látod, hogy kész van: a folyékony állagból rezgős puding lesz.

A sütőből kivéve hagyom hűlni. Hűlés közben a puding visszaereszkedik és ha szerencséd van, enyhén homorú mélyedés lesz a tészta belsejében. Friss, negyedelt eperrel tálalom. 

Üdv a mennyországban!

Spenótos quiche, avagy tavaszi ébredés

Elkapott engem is a téli álom. A bloggal, amit oly nagy szeretettel létrehoztam és csinosítgattam, nem foglalkoztam, persze ez azt is jelentette, hogy magamat, a jó érzést adó dolgaimat is elhanyagoltam. Elkapott a rutin, elfáradtam. Sok volt már a hidegből, a sötétből, hiányzott a napsütés. De végre újra madárcsicsergésre ébredhetünk, a rövid szoknya és a lenge ruhák korszaka újra eljött. Ehhez pötit formálódni kell. Télen mindig felcsúszik rám néhány kiló felesleg, de már a versenysúlyomtól is messze vagyok. Ez kb. 2 év eredménye, amióta nem mozgok rendszeresen. Amennyire a testemet nem edzettem az elmúlt időben, a lelki fejlődésemre terelődött a hangsúly. Minden héten rájövök, hogy a végletek embere vagyok, vagy csak ezt, vagy csak azt  csinálom. Azonban három hét múlva átlépem a harmadik X-et, vagyis, kimondom, 30 éves leszek. A felnövés pedig azzal is jár, hogy megtalálom a középutamat, vagy finoman mondjam inkább úgy, közelítek hozzá a végleteim kilengéseiből?

 

A középpontomhoz már eljutottam, megvan az érzés, és módszerek, tevékenységek is, amik segítenek oda eljutni. A középutamat pedig abban látom, hogy megtanulom, megtanítom magamat jól élni. Számomra ez azt jelenti, hogy, elsősorban tisztelem magamat, tudatosítom, hogy igenis erő kell az élethez, a jól-léthez és a testemet és lelkemet egyszerre edzem. Csak a befektetett energia térül meg. A dolgok maguktól működnek, de nekem a folyamba kell lépnem, hogy érezhessem az áramlást.
Egy szó mint száz, felülbíráltam az étkezési szokásaimat és a sporthoz fűződő viszonyomat javítani szeretném. A tegnap reggelt a Margitszigeten kezdtem, kedves barátnőm támogatott a futásban és mutatta meg, hogyan lehet jó élménnyé tenni a testedzést. A szenvedésnek vége.

Ez az étel még tavasszal készült, de a képek annyira tetszenek, hogy ezzel kezdem a visszatérést a blogíráshoz. Az étel neve quiche, francia pite. Omlós tésztán hús és/vagy zöldségek, esetenként édesen is készítik. Én bébispenótot, koktélparadicsomot és füstölt sonkát tettem bele.

A recept

A tészta:

30 dkg liszt
15 dkg hideg vaj
néhány evőkanál hideg víz, amennyitől összeáll a tészta

A töltelék:

5-10 dkg füstölt, fekete erdei sonka
fél doboz bébispenót
2 fürt koktélparadicsom
3 tojás
3 dl tejszín
5 dkg reszelt sajt, parmezán vagy cheddar
só, bors, csipet szerecsendió

A lisztet a hideg, kockára vágott vajjal, sóval összemorzsolom, leleményesebbek az aprítógépben seperc alatt ugyanígy járjanak el. Ha két tenyerünk között élvezzük a kis morzsák kialakulását, akkor gyorsan dolgozzunk, mert a kezünk melege hamar felmelegíti a tésztát. Tehát jobb az aprítógép... Három evőkanál jéghideg vízzel kezdjük el összegyúrni, ha még morzsás marad, 1-2 evőkanállal a megfelelő rugalmasságú tésztát kapjuk. Irány a hűtő, amíg összeállítjuk a tölteléket.
A sonkát kockára vágjuk, kevergetve átpirítjuk. Elég hozzá a saját zsírja. A spenótot és a koktélparadicsomot megmossuk. A spenótot szűrőben csepegni hagyjuk. A paradicsomokat félbevágjuk.
A tojásokat a tejszínbe ütjük, és a sóval, borssal, icipici szerecsendióval kézi habverővel elkeverjük. Tehetjük ebbe is a reszelt sajtot, vagy majd az egyveleg tetejére.
A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, ideális esetben kör alakú legyen, mint a cakkos szélű forma, amiben megsütjük a pitét. Ha ez nincs, csatos tortaforma is jó, így magasabb lesz. A formát előtte kevés vajjal átkenhetjük, bár a tészta vajtartalma miatt várhatóan nem fog leragadni. A tésztát a piteformába egyengetjük, és 190 fokon vasütéssel 15 percig sütjük. A vaksütéshez tegyünk a tésztára sütőpapírt, szórhatunk rá száraz rizst, babot, hogy a tészta sütés közben ne emelkedjen meg. En ezt nem mindig tartom be. A vaksütéssel elkerülhető, hogy a tésztára helyezett alapanyagok és tejszín ne áztassák azt el. Amint letelt az idő, a tésztára szórjuk a sonkát, a spenótleveleket, felöntjük a tejszínes-tojásos keverékkel, a sajtot is egyenletesen elosztjuk rajta. Legvégül a tetejére helyezzük a koktélparadicsomokat, félbevágott felükkel fölfelé. A paradicsomot azért jó utoljára hagyni, mert így azok is megsülnek, és az édeskés ízük előjön.
190 fokon 30 percig sütjük, illetve amíg a töltelék átsül, összeáll. Langyosan finom.

Sültpaprika krémleves

Konyhai ténykedéseim hajnalán készült először sültpaprika leves. Az első komolyabb szárnybontogatásom volt, előtte talán nem is készítettem krémlevest. Sült paprikát pedig kb. tíz éve ettem először a nagynénémnél, saláta formájában, olívaolajjal locsolva. Néném Szicíliában lakik, olasz férjével és két fiával. Náluk töltöttem három hetet nyaralás címén, 17 évesen, ahonnan persze NEM akartam hazajönni, tervezgettem, hogyan és mikor fogok visszatérni. Aztán sosem tanultam meg olaszul, nem költöztem ki, viszont sok mindent magammal hoztam Olaszországból. Lenyűgöző, ahogyan az emberek élnek, ahogyan éreznek az élet és az étel iránt és milyen kecses könnyedséggel művelik az egészet.
A krémleveseket az egyszerűségük és lazaságuk miatt szeretem. A hagymát nem kell finoman apróra vágni, a zöldségeket is hozzáadhatom nagy darabokban. Lehetek hanyag, és mégis finom és szép a végeredmény. Egy kis előkészületet igényel a paprika sütésével, de ez igazán betervezhető művelet. Megéri ez a kevés fáradozás!

A recept:

1 kg kaliforniai paprika (szezonjában kápia paprikából lesz az igazi)
1 nagy fej hagyma
1 tk kakukkfű
csipet őrölt koriander
só, bors, ízlés szerint csilipaprika
olívaolaj
1 dl tejszín
néhány csepp frissen facsart citromlé
tökmag, pirítva

A paprikákat megmossuk, és sütőpapírral vagy alufóliával bélelt tepsire helyezzük. A 200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és 40-60 perc alatt megsütjük.
Közben a hagymát megpucoljuk, pár evőkanál olajon aranybarnára pirítjuk. A leégés elkerülése érdekében sózzuk. Rászórjuk a kakukkfüvet és a koriandert, nagy lángon átforgatjuk. A paprika eddig a pontig valószínűleg nem készült el, úgyhogy a hagymát lehúzzuk a tűzről.
Amikor a paprika héja feketére perzselődött, kivesszük a sütőből és lefedjük még egy alufóliával, vagy egy tányérral. Sok recept írja, hogy zacskóba ejtsük bele a paprikákat és itt hagyjuk 10 percig a gőzben. Az fontos, hogy nejlonzacskót ne használjunk erre a célra, a forró paprika ugyanis elolvasztja... sütőzacskó megfelelő, de pazarlásnak gondolom, amikor egy tányérral is megoldhatjuk, amit pedig egy mozdulattal el tudunk öblíteni. Amikor a paprika langyosra hűlt, kihúzzuk a csumáját, a levét a hagymára eresztjük (az íze miatt értékes cseppek!), és persze lehúzzuk a héját. A paprikahúst a hagymára dobjuk, felengedjük vízzel, vagy alaplével, a szokásos módon: ameddig ellepi. Forrásig hevítjük, összeturmixoljuk, a tejszínt és a citromlevet is hozzáadjuk. Közben kóstolgatjuk, ha bármi hiányozna belőle, kiegészítjük az ízét.
A tökmagot megpirítjuk, és a levesre szórva tálaljuk. Jó étvágyat!

Pogiszerelem

Minden háztartásban kallódik egy cetlire írt pogácsa recept... kivéve a mi családunkban. Anyukám krumplis pogácsa receptjét a fejében őrzi, eddig még nem éreztem affinitást, hogy nekiálljak.
Szeretek az étellel szöszölni, nem bánom, ha összetettebb a recept. De! Egy gyors, 30 perces pogácsa, 10 perces előkészülettel rabul ejt. Valamelyik GoodFood adta az ötletet, angol sajtos pogácsa néven futott a recept. Én azonnal ráharaptam. Maradék sajt felhasználásának kiváló módja. Szerintem használható alapreceptként, tehát tökmag, mák, rozmaring, bármi, ami eszünkbe jut és kezünk ügyébe akad a konyhában, landolhat a tésztájában. Ajánlom kezdőknek, kétbalkezeseknek, konyhatündéreknek és házisárkányoknak is, úgyis ellágyulnak a kis pogiktól. Mert ez szerelem, első sütésre!

A recept

225 gr sütőporos liszt
2 tk őrölt mustármag, vagy mustár
50 gr hideg vaj
40 gr reszelt cheddar, illetve más sajt
125-130 ml tej
só

A sütőporos liszt nálam annyit tesz, hogy 225 gr liszthez adok kb 5-6 gr sütőport. Azt nem tudom, hogy ez a nagykönyvben milyen arányban szerepel. A hideg vajat kockázom, egyébként van, hogy szobahőmérsékletű a vaj. A lisztet a vajjal és a sóval összemorzsolom, majd hozzáadom a mustármagot (vagy a mustárt), a sajtot, és a tejet egy mozdulattal beleöntöm, majd elkezdem összeállítani, gyúrni a tésztát. Tejből sima liszthez 120 ml elég szokott lenni, ha graham, vagy teljes őrlésű lisztből készítem, akkor 130 ml-rel lesz gyúrható a tészta. A tej vízzel nem helyettesíthető, de növényi tej, vagy tejföl már jó.
A megfelelő állag az, amikor a tészta elválik az edényem falától. Ekkor lisztezett felületen 2-3 percen át hajtogatva tovább gyúrom. Kettő centi vastagra nyújtom a tésztát, majd tetszőleges méretű szaggatóval pogácsákat készítek. Vajazott vagy sütőpapírral fedett tepsire helyezem őket, egymástól két ujjnyi távolságra. Megkenem a tetejüket tejjel és már tolom is az előmelegített sütőbe.
220 fokon 10-12 perc alatt megsülnek. Persze langyosan a legfinomabb. És alap a dupla adag.

...a pogácsa cetlim.

Édes bűnbeesés

Vajon miért kapcsol be a legtöbb emberben a csoki (és amúgy az édesség) hallatán a bűn érzése? Bűnözünk egy kicsit? - kacsintunk össze a barátnőkkel traccsparti közben és már zörög is a csokipapír, majd hümmögések és hammogások közepette tovább kuncogunk. Lopott pillanatok ezek, amikor a külvilág nem lát és az élvezet utáni vágyódásunkat ilyen intim közegben ki merjük fejezni. Vajon hány nő fél enni a társai előtt? Anno nekem is voltak ilyen gyötrő gondolataim... mára nagyrészt feloldottam ezeket, de amikor ilyen durva édességgel találom szemben magamat, rögtön úgy érzem, vétkeztem.
Vajon mi ellen? A kor ideálja ellen? A skinny trend engem elrettent (de volt idő, amikor arra is vágytam). Vagy, vétkezem a fogadalmaim ellen, és az agyamban villódzó nem szabad felirat alatt, lelkifurdalással megeszem? Hát, ennek a kornak leáldozott. A kontroll mániám gyeplőjét napról napra igyekszem letenni és megengedő kezdek lenni magammal. Ezt csak azt jelenti, hogy rájövök, mi a jó nekem, mi esik jól, akár tenni, akár enni.
Például a következő csokis sütit készíteni jobban esett, mint enni, de a fotó kedvéért bele "kellett" harapnom. Kíváncsi is voltam az ízére, a hatásra, miközben végig egy érzés járt bennem.
A süti telitalálat. Enyhén roppanós leveles tésztában, krémes Nutella, pirított törökmogyoró, datolya és jó minőségű tejcsoki apróra vágva. Mindez aranybarnára sülve, langyosan maga a mennyország. És persze, együtt a pokol, mert eteti magát.

A recept:

25 dkg leveles tészta
12 dkg Nutella (a Dm-ben kapható, bio, nádcukorral készült változatot használtam)
8 dkg törökmogyoró
8 dkg datolya, magozva
6 dkg tejcsoki
1 tojás kevés vízzel elkeverve
vaj, kevés liszt

A leveles tésztát lisztezett felületen kinyújtom, persze meghagyom a téglalap formáját. Éles késsel, vagy derelye vágóval négyzeteket vágok belőle. Mindegyik lap közepére kenek egy evőkanál mogyoró krémet, ügyelve hogy a szélén hagyjak üres peremet. Rászórom az apróra vágott mogyorót, datolyát, végén a tejcsoki darabokat is. A vízzel elkevert tojással megkenem a tésztalapok szélét, majd háromszögbe hajtom és a két tésztalapot hullámszerűen felhajtogatom. Villával is próbáltam összenyomni, de az eredmény nem olyan tartós, mint az elsőként említettnél. A batyukat sütőpapíros vagy vékonyan vajazott tepsibe emelem, megkenem a maradék tojással és villával megszurkálom a tetejüket, hogy a gőz távozhasson.
Előmelegített 200 fokos (nem légkeverés) sütőben 15 perc alatt sülnek tökéletesen szépre.

Vaníliás piskóta vérnaranccsal, dióval

Volt itthon maradék tejföl. Én ilyenkor nem  kiflit veszek hozzá, hanem rögtön azon kezdek morfondírozni, milyen sütit készítsek belőle. Azt is tudtam, hogy vérnarancsot és diót mindenképpen teszek bele, ezek most az aktuális kedvenceim. Nem beledobálós módon, annál egy kicsit kifinomultabban... végül a tetejére pakoltam a narancsot és a nyers tésztába nyomkodtam a fél dióbelet. Az alaptészta az elmaradhatatlan vaníliakivonattal készült, elég nagy löttyintésnyi került bele. Ezt sosem sajnálom. Fahéj és kardamom voltak a fűszerek, e kettő párosa szerintem maga a mennyország.

 Ez a süti szerintem nagyon buja lett. Amikor az ételeket jelzőkkel illetjük, szinte megszemélyesítjük, ahogy Jamie szexinek nevezi a csokoládét, egyrészt mosolygok magamban, másrészt annyira igaza van! A körülöttünk lévő világ minden résztvevője érzéseket közvetít számunkra, általuk sok sok felismeréshez eljuthatunk. Hogy miért buja ez a süti? A vérnarancs lédús, a dió finoman roppan, a fűszerek afrodiziákumok. A többit rátok bízom!

 Jelen sütit fél óra alatt dobtam össze, már hazafelé motoszkált bennem, mit, hogy fogok csinálni... ahogy beléptem a lakásba, az utam a konyhába vezetett. Az már más kérdés, hogy liszt épphogy volt itthon, úgyhogy zabpehely és kevés kukoricaliszt tette ki a teljes mennyiséget. Az arányokat mindenki maga ízlése szerint határozza meg.


A recept:

2 db tojás
150 gr cukor/méz/nyírfacukor
20 dkg tejföl
20 dkg liszt
10 dkg vaj, olvasztva
8 gr sütőpor
1 ek vaníliakivonat
csipet só
fahéj, kardamom, reszelt narancshéj
1 marék dió 
1 vagy 2 db vérnarancs 

A tojásokat habosra keverem a cukorral, hozzáadom a vaníliakivonatot is. Belekanalazom a tejfölt, ezzel is elkeverem. A vajat csak akkor adom hozzá, amikor langyosra hűlt, nehogy összeugrassza a tojásokat. Beleteszem a sütőporral, sóval és a fűszerekkel elkevert lisztet, ekkor adom hozzá a reszelt narancshéjat is.
Vajazott formába öntöm, tetejét elsimítom, majd ráhelyezem a diófeleket és a narancsszeleteket.
Előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütöm, ami kb. 20-30 percet vesz igénybe.

fotó: Internet

Borsófőzelék zöldfűszerekkel

A kedvencem. Bármennyit meg tudnék enni belőle, ha a gyomrom befogadóképessége nem lenne véges. A borsó íze nekem a mennyország. Klasszikus változatban, petrezselyemmel is, de ahogy az utóbbi években kialakítottam ezt az ízt, ehhez fogható nincs számomra. Na jó, még az aranygaluskával vetekszik. Meg Anyum céklasalátájával.
Ez a recept is ott kezdődött, hogy elköltöztem otthonról. A menta-borsó páros abban az időben kezdte hódító útját, ahhoz képest elég sokára szerettem beléjük. Először is az a feltevésem, hogy minden, ami azonos színű zöldség, ízben is megy egymáshoz. Ezért a borsó-bazsalikom páros nem volt kérdés, a petrezselyem, mint örök darab, maradt, a mentát pedig "lesz, ami lesz" alapon tettem bele az első ilyen főzelékembe. Emlékszem, épp kísérletezgettem egyedül otthon és egy pillanatig tétován álltam a felaprított menta és a borsó között. Aztán persze beleszórtam. Majd megkóstoltam. Na, velem akkor fordult egyet a világ! Annyira finom, hogy nincsenek rá szavak! Örömtáncot tudnék járni, úgy mozgatnak ezek a fűszerek, annyira felüdítenek.
Amit még újítottam a zöldborsófőzeléken, hogy a rántást és bárminemű lisztes sűrítést kihagyom. Önmagával sűrítem, végül egy kis tejszínnel, vagy tejszínes krémsajttal.

A recept:

1 fej fehér hagyma
egy kg zöldborsó
2 ek olaj
friss bazsalikom, 1 csokor petrezselyem, 6-10 levél friss menta
1 dl tejszín, vagy 2 ek tejszínes krémsajt
só, fehérbors
esetleg 1 bio zöldségleves kocka

A hagymát apróra vágom, az olajon elkezdem dinsztelni. Hozzáadom a zöldborsót, felöntöm annyi hideg vízzel, amennyi épp ellepi, sózom, fehérborsot adok hozzá, majd fedő alatt puhára főzöm.

A harmadát egy másik edénybe merem, ezt összeturmixolom és a pépet visszateszem a borsószemekhez. A víz mennyiségével vigyázni kell, mert folyós lehet, bár részemről mindegy, én mindenhogyan szeretem. A főzőtejszínt vagy tejszínes krémsajtot belekeverem, amitől megkapja üde zöld színét. Legvégül az aprított zöldfűszereket adom hozzá. Bátran a mennyiséggel, ezekből a fűszerekből szerintem nincsen sok... már csak azért sem, mert a petrus (ahogy Nagyi mondja), a bazsi (ahogy én mondom), és a menta is (ahogy mindenki mondja) emésztésjavító hatású. Gyógyítják a gyomrot, sok bennük a C-vitamin, illóolajaik frissítenek. A borsószemek pedig egyszerűen imádnivalóak!

Mindezeken kívül pedig a legjobb, hogy gyorsan elkészül, mivel a hagyma 5 perc alatt üveges lesz, a borsó 10 perc alatt megfő (közben a zöldfűszereket apríthatjuk), a turmixgép 2 percig dolgozik, mi pedig a szorgos kezünkkel másodpercek alatt készre kavarjuk.
Kötelező darab!

Currys cukkinileves

A tél folyamán mindig eljön az idő, amikor elemi erővel tör rám, hogy kívánom a fűszeres ételeket. Amikor már nagyon fázom, amikor már nagyon hiányzik a napfény, amikor már a belső hő kezd apadni, a fűszereken a sor, hogy újra fellobbantsák bennem az élet tüzét.
Ha mélyen kutatok az emlékeim között, már tinikoromban is az akkori egyik legjobb kínai étterembe vittek a szüleim névnapi ebédre. Fogalmam sincs, honnan vették az ötletet, hogy nekem a mogyorós csirke, majd desszertként a licsi ízleni fog. És ízlett! Meg is adta az alapot, hogy az íz-tudatosságom táguláshoz kezdjen (olyan vicces szavakat alkotni!). Huszas éveim elején eljutottam Thaifölre, ahol megismerkedtem a csili, a galangal gyökér ízével, messziről pedig a rovaroknak is köszöntem. Persze, isten ments, hogy a számba vegyem ízlelt lábukat... a gondolattól is kiráz a hideg. Aztán jöttek új barátok, velük új ízek is, hiszen az ő konyhájuk mást rejtett. Majd a nagy bumm, a sokat emlegetett költözés. A fehérvári piactól mindössze nyolc percre béreltem az első lakásomat, ahol egy indiai fűszerbolt gyakori látogatója voltam. Felfedeztem a Culinarist is, és kezdetét vette az önmegvalósító főzőcske.
Mindig is közel állt hozzám, hogy keressem az összefüggéseket. A keleti vallások, filozófiák tanításai eljuttattak ahhoz az érzéshez, ami gyermekkorom óta motoszkál bennem: nem elég a látható világ. Valaminek lennie kell még! Nem lehet, hogy csak asztal, szék és ágy vesz körbe minket, ez annyira élettelennek tűnik így. Ez hogy jön a currys cukkinileveshez? Úgy, hogy elkezdtem érezni magamon, hogy bizonyos fűszerek milyen hatással vannak rám. Vagyis, milyen összefüggés van a fűszerek és a kedvünk között. Ezt is egyénre szabják, a fűszerekkel lehet gyógyítani, kedélyt javítani, szerelmes érzéseket ébreszteni, és a hideg napokon fokozni a meleg-érzetet.

 fotó: Pinterest

A recept:

2-3 cukkini (mérettől függően)
1 kis fej hagyma
1 dl kókusztej
2-3 ek olaj - esetleg kókuszzsír
1 ek currypor
só
kesudió 
lime

A hagymát  felaprítjuk. Krémlevesnél nem szoktam ügyelni a méretére, mivel a végén úgyis összeturmixolom. Így időt spórolok. Amíg a hagymát az olajon dinsztelem, a cukkinit megmosom, majd félkarikára vágom. A hagymához teszem, átforgatom, kicsit meg is pirítom. A curryport hozzáteszem. A fűszert az indiaiak mindig megpirítják, így jön ki igazán a zamat. Felöntöm annyi vízzel, hogy éppen ellepje, sózom, majd alacsony lángon elkezdem főzni.
Amikor a cukkini megpuhult, összeturmixolom és a kókusztejjel selymes állagúra keverem.
Kesudiót pirítok hozzá száraz serpenyőben. Az indiai ízesítésű levesekhez általában ezt adom.
Opcionális: frissen facsart, néhány csepp lime lével pikánssá lehet tenni, illetve a csípősségét ellensúlyozni.
15 perces vacsora, vagy könnyű leves egy tartalmasabb főétel előtt.

A curry elősegíti az emésztést, a gyomornedvek és az epe kiválasztását. Antiszeptikus hatású is, vagyis vírusölő, az immunrendszer működését segíti, ez a náthás időszakban igazán segítségünkre van.

Ha sokat morog, depis a párod, netán te magad elégedetlenkedsz, használj curryt, máris átfordíthatod szervezeted működését.

Zöldséges és sonkás kosárka

Mostanában azon kapom magamat, hogy igénylem magam körül a rendet. Rájöttem, hogy beágyazni mindössze 1 percet vesz igénybe, bár a háló csukott ajtaja eltakarhatná a rendetlenséget. Mégis jobb érzés így elindulni reggelente, nem felfordulást hagyni magam után. Megfordul bennem is, hogy hisz' nem látja senki, este úgyis visszabújok... csak épp így megadom a lehetőséget a körforgásnak, az ágy is megpihen, amíg én dolgozom, hogy aztán nekem nyújthasson kényelmes fekhelyet.
És hogy kapcsolódik mindez a kosárkáimhoz? Úgy, kérem szépen, hogy szeretek ágyazni. Nyitott ablaknál kirázni az éjszaka elhullajtott darabkáinkat, lesimítani a lepedőn hagyott álomfoszlányokat és pár perces szellőztetéssel lélegezni hagyni a takarót. Mivel ez az érzés új számomra, elevenen él bennem. Épp ezért szerettem volna az ételkészítésben is megjeleníteni. Kerestem a módját, kis tésztakosárkák formájában meg is találtam. Készen kapható, leveles tészta kizárt volt, az "túl egyszerű". Ez csak annyit tesz ám, hogy szeretem magam elkészíteni a hozzávalókat. Így bízom a minőségben, E számoktól, fölösleges zsírtól mentes.
A Paprika magazin valamelyik őszi számában akadtam rá, ott egy darált húsos pite takarója volt ez a tészta. Én kosárkát készítettem belőle, ezzel ágyaztam meg a zöldségeknek.

A recept:

A tészta:

15 dkg vaj
1,6 dl víz
38 dkg liszt
1 kk só (én egy evőkanállal tettem bele)
opcionális: fűszerek

A vajat a vízzel lassú lángon felmelegítem. Amikor a vaj felolvadt, lehúzom a tűzről és a sóval elkevert lisztet fakanál segítségével beleforgatom, egynemű masszát keverek belőle. Lisztezett deszkára, munkalapra borítom, egy kicsit várok, hogy hűljön, aztán rugalmas tésztává gyúrom. Vékony lappá nyújtom, majd korongokat szúrok belőle egy forma vagy pohár segítségével. Kiolajozott muffintepsi mélyedéseibe teszem a tésztát, enyhén lógjon ki, így ez a rész finoman meg fog pirulni.
Fantasztikus állagú ez a tészta, egyszerű, így a recept már a fejemben van, úgyhogy bárhol, bármikor neki is tudok állni. Édesen is kipróbálom, már száguldoznak az ötletek a fejemben...

A töltelék:

- Sonka, borsó, kelkáposzta, só
- sütőtök, gomba, kakukkfű, rozmaring, só, bors 
- tejszín, tojás, parmezán, só

A kosárkákat kétféleképpen töltöttem, nagyrészt a hűtőből a maradékokat használtam fel.
A sütőtököt meghámoztam és nagyon apró kockára vágtam. Olajozott tepsibe öntöttem, enyhén sóztam, összeforgattam az olajjal és 180-200 fokra a sütőbe toltam 20-30 percre. A kockák szerencsére nem estek szét, mondjuk hozzájuk sem értem ezen idő alatt. Közben a gombát megmostam, szeleteltem. Teflonserpenyőben kevés olajon elkezdtem pirítani, amiből párolódás lett, hiszen a gomba kiereszti a levét. Só, bors, kakukkfű, rozmaring került rá, majd feljebb vettem a lángot és hagytam, hogy a víz elpárologjon. Enyhén megpirítottam a gombát, majd összeforgattam a sült tökkel.

A húsos töltelékhez a borsót kevés sós vízben pár perc alatt megfőztem. Közben a feketeerdei sonkát kockára vágtam és a serpenyőbe dobtam, nagyon kevés olajat szórtam rá. Kavargatva átpirítottam, majd egy keverőtálba tettem.
Találtam a hűtőben maradék kelkáposztát is. Csíkokra vágtam, és persze, pirítottam ezt is. Ez annyira finom, hogy mostanában minden nap tudnám enni. A legegyszerűbb és legízletesebb köret idén télen: hevített olívaolajra dobom a szeletelt kelkáposztát, várok, amíg sercegni kezd, majd elkezdem forgatni. Sózni sem szükséges, önmagában isteni. Maradhat nagy lángon, bár ha égeti a káposztát, vegyük lejjebb. Akkor jó, ha a káposzta enyhén megbarnul, vagyis karamellizálódik. Ezt a finomságot a borsós-sonkás keverékhez öntöttem. Fűszereket nem adtam hozzá, a sonka és a kelkáposzta épp elég markáns.

Mindkét töltelékből bőven tettem a kosárkákba. Tejszínt és tojást kézi habverő segítségével összekevertem, ízlés szerint reszelt parmezánsajt is lehet az egyveleg része. Figyelve, hogy ne fusson túl a kosárkákon, a zöldségek közé öntöttem. A zöldségek tetejére maradék sajtot szórtam.
180 fokon pirulásig sütöttem. 

Mennyei ebéd volt! Nagy tál nyers salátával ettük.