2013. május 20., hétfő

Tojásos nokedli fejes salátával - klasszikusok

Van olyan ember Magyarországon, aki nem szereti a tojásos nokedlit? Szerintem nincs. Ja, de van! Az Apukám. Neki van egy sajátos ízlése, amit én sehogy sem tudok felfedezni, megérteni. A rántott hús és a zabpelyhes csokis keksz viszont mindig közös pontunk.

A klasszikus ételek készítésére meg kellett érnem. Huszas éveimben (egy hete a 30-ba léptem) mindent ettem, ami nem szokványos, nem magyaros, a hagyományos ízeket a legritkább esetben kívántam. Anyukám alig győzte követni az irányaimat... egyszer a húst mellőztem, egyszer a szénhidrát mindenféle formáját. Válogatós, különcködős voltam. Figyelemfelhívás volt ez részemről, most már tudom. Merthogy az étkezésben is ott van a teljes személyiségünk, aktuális állapotunk, érzéseink... ezt egyszer összeszedem és leírom.



Szóval tojásos nokedli. Anyukám kedvence, és az enyém is. Sok tojással, friss salátával. Ő a nokedlit deszkáról szaggatja. Én is így kezdtem a nokedli pályafutásomat, de szeretem a hatékony megoldásokat, ezért az edényre helyezhető eszköz mellett döntöttem. Ezzel kisebbek is lesznek a nokik és 3 perc alatt a vízbe csurognak. A legjobb nokedli poszt itt. Én innen tanultam meg, és mindig tökéletes a nokedlim.

A recept:

40 dkg liszt
2 tojás
1 ek só
csipet fehérbors
3 - 3,3 dél víz
3-4 tojás


A vizet felteszem forrni. A vége felé adom hozzá a sót, mert a só nélkül könnyebben felforr a víz. Ha tudományos magyarázatra vágysz ennek alátámasztására, itt olvashatsz róla részletesen.
A lisztet kimérem, hozzászórom a sót, fehérborsot. A két tojást hozzáütöm, majd 3 dl vízzel higítom. Fakanállal, nagy és gyors mozdulatokkal összekeverem a tésztát. Nem baj, ha kissé csomós, az a szaggatás során eltűnik. A nokedli tésztát a szaggatás előtt szabad összeállítani, sokkal előbb nem, mert akkor nyúlós lesz a tészta. Én a lágy nokedli tésztát szeretem. A tésztát a szaggatóra öntöm és a spatulával néhány perc alatt lehúzom.
Nagyi kérdezte mindig, hogy melyik nokedli fő meg legelőször? Mire mondtam, hogy az első. De nem így van ám, hanem az utolsó, hiszen az van legkevesebb ideig a főzővízben.  Mert a nokedlit nem főzzük sokáig, csak amíg beleszaggatjuk. Ezen egy kicsit én változtattam, 2 percig még hagyom őket a vízben.
Hideg folyó víz alatt átöblítem, és mehetnek is a serpenyőbe, amiben ráütöm a tojásokat. Olívaolajat vagy engedékenyebb napon libazsírt rakok alá... fejenként 1 tojást számoljunk, és ne süssük keményre a tojást, ne legyen rántottás. De ugye ízlések és pofonok.
Friss fejes salátával az igazi, ami néhány órát ázik az ecetes lében. Ehhez még nem írtam le a saját arányaimat, úgyhogy nem tudok recepttel szolgálni. 




2013. május 19., vasárnap

Vaníliás-maracujás sült krém tésztakosárban

Az alap még mindig az epertenger fantázianevű sütim, aminek újraértelmezéseként született ez a finomság. A tésztáját lecseréltem, a krém ízvilágát felturbóztam és krémesebbé tettem. A véletlenek szülik ezeket a változtatásokat, ami épp a kattanásom, azt gyakran használom. Minél közelebbről megnézem, kibontom az ízét és tobzódom benne, vele, általa.
A maracuja, azaz passiógyümölcs fantasztikus ízű gyümölcs! Frissítő, enyhén fanyar és mégis édes. Az ilyen ízeket szeretem, amiben megvan minden. Élettani hatása miatt is ajánlatos fogyasztani, ugyanis C-vitamin tartalma jelentős, ezáltal erősíti az immunrendszert, növeli a szervezet ellenállóképességét, csökkenti a rákos sejtek növekedését és a nyugodt alváshoz is hozzájárul. Itthon igencsak drága mulatság, egy darab gyümölcs 300 Forint körül van. Ezúttal nem gyümölcsöt használtam, hanem egy zselét, hivatalos nevén curd. Ha ezt egyszer megkóstolod, nincs visszaút!


A recept:

A tészta:

38 dkg liszt
15 dkg vaj
1,6 dl víz
3 ek cukor
csipet só 

A töltelék:

3 tojás
4 dl tejszín vagy főzőtejszín
1 ek keményítő
150 gr maracuja zselé
2 tk vanília kivonat/ 1 vaníliarúd kikapart magjai/ 2 zacskó vaníliás cukor
1 tk lime lé
1-2 ek cukor, ha igényled

A vajat a vízzel takarék lángon összeolvasztom. Hozzáadom a cukrot, sót is, hogy olvadjanak el benne. Amikor egynemű a folyadék, leveszem a tűzről, hűlni hagyom. Ez az idő elég ahhoz, hogy a krémet elkészítsem. Az összes hozzávalót kézi habverővel elkeverem. Ha kóstolni szeretnéd, a tojást a legvégén add hozzá, így nem eszel nyers tojást. A keményítő segít összehúzni a tojást és a tejszínt, lágy pudingos belsőt kapunk.
A vajas egyveleghez még a lábasban hozzászórom a lisztet és fakanállal összekeverem őket. A tészta hamar összeáll és el fog válni az edény falától. Rugalmas és könnyed lesz. Arra vigyázz, nehogy megégesd a kezedet.
Lisztezett felületen néhány perc alatt átgyúrom, hajtogatva egyik oldalát a másikra, a hogyanra nincs szabály. A tészta állaga nagyon "aranyos", ugyanis puha, langyos, kellemes érzés a kéznek. Sodrófával kinyújtom 3-5 mm vastagságúra, persze a tészta tetejét is lisztezni kell, ne ragadjon. 8-10 cm átmérőjű kiszúróval köröket gyártok. Én poharat használtam. Ezt a kört még egy kicsit megnyújtom, kb 12 cm átmérőjű legyen a végén. Nem mérem én sem közben, csak a muffinforma mélyedéseit alapul véve alakítottam ki ezt a méretet. A lényeg, hogy érjen fel a mélyedés pereméig, kicsit túl is lóghat. 
Amikor mind a 12 kosár elkészült, a krémet mindegyikbe beleöntöm. Kis merőkanál segítségével, vagy ha van tuti mérőedényed, akkor abból is jó. A folyadék ne csorduljon túl a tésztán, fél centis üres részt hagyj a tészta és a krém között.
Óvatosan, hogy a krém a kosarakban maradjon, a sütőbe tolom és fél órán át sütöm, amíg a tészta széle enyhén megbarnul. Sülés közben a krém felemelkedik, mint egy szuflé. Innen is látod, hogy kész van: a folyékony állagból rezgős puding lesz.
A sütőből kivéve hagyom hűlni. Hűlés közben a puding visszaereszkedik és ha szerencséd van, enyhén homorú mélyedés lesz a tészta belsejében. Friss, negyedelt eperrel tálalom. 
Üdv a mennyországban!