Hókifli - a szezon legkelendőbb darabja

Beköszönt a tél, máris tekergőznek a szemem előtt a kis kiflikék. Nagymamám jut eszembe, akit pár hete köszöntöttünk fel 92. születésnapján. Ő "cukorbamártogatósnak" hívta, és nem csak kifli formában készítette. Emlékszem, ahogy a meleg sütit a cukorba tette, az ráolvadt, kislányként imádtam. Mindeközben az ebédlőasztalnál ültünk, Mama sokat viccelődött, vidéki lány lévén rengeteg anekdotát, történetet mesélt a falubeliekről. Például Leáról, aki olyan ügyes volt, hogy kétszer habart a kávéba... ebben az a poén, hogy a kávét nem habarják... Mama mindig mondta nekem: "egyél kislányom, szép a vetőgép" - ezt sokáig nem értettem, aztán elmondták, ha a vetőgép szép, attól a vetés még nem biztos, hogy az. Mama jó fej, huncut a mai napig! 

Hogy igazán "nagymama íze" legyen a hókiflinek, zsírt is használok a vaj mellett, valamint szigorúan fehér lisztet, porcukrot. Tök egészségtelennek hangzik, de olyan nagy szeretettel készítem és annyira jól esik megenni, hogy csak a javunkra válhat! 

A recept: 

25 dkg liszt

10 dkg zsír - általában liba-, vagy mangalicazsírt használok, a sertészsír ízét nem szeretem

10 dkg vaj

10 dkg darált dió vagy mandula

vaníliakivonat / vaníliáscukor / vaníliarúd kikapart magja

8 dkg cukor

3 gr só - egy csipet :)

1-2 ek tejföl

A lisztet összekeverem a dióval, a sóval, a cukorral, vaníliával és a zsiradékokkal elmorzsolom. Valószínűleg nem lesz egynemű, ezért kell a tejföl a tésztába. Ha nincs tejföl, tej is jó, azzal figyelni kell az állagot. Múltkor csak kókusztej volt itthon, azt löttyintettem bele - sima ügy! (Ekkor kezdtek el a különböző ízkombinációk megjelenni lelki szemeim előtt, erről majd később.)
Ha van időm, egy éjszakára beteszem a hűtőbe, ha azonnal akarom, akkor előveszem a türelmemet, mindenképpen hagyni kell dermedni hideg helyen. Addig a sütőt előmelegítem 180 fokra.

Diónyi gombócokat tépkedek, 5 centis hengereket formázok, közepén meghajlítom kifli formára. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezem, hagyok köztük helyet, nőni és terülni fognak, még úgy is, hogy se tojás, se szódabikarbóna nincs a tésztában. 

180 fokon 8-12 perc alatt megsülnek. Nálam akkor van kész, amikor az aljuk aranybarna. A sütőből kivéve nyersnek tűnhet, de levegőn megkeményedik. Forrón vaníliás porcukorba mártogatom őket és a gyönyörű karácsonyi dobozomba pakolom a kifliket. Amelyik törik, azt megeszem!

Csodás ajándék Szeretteinknek! Vagy magunknak :)

Az áldásos citromos víz

Amióta Szüleimtől kaptam egy csodálatos kapszulás kávéfőzőt, még inkább szerelmes vagyok a kávéba. Szeretem az ízét, a hatásáról nem is beszélve... feldob, kicsit talán addiktív is tud lenni számomra. Isteni reggel kávéillatra ébredni, és álmosan szürcsölve készülni az aznapi teendőkre. 

De! Mert van egy nagy de. Vannak olyan napok, amikor nem kívánom a kávét. Éhgyomorra fogyasztva már nem bírom, és van, hogy inkább rosszul leszek tőle, áldásos hatásaiból semmit nem érzek. Szívdobogás, furcsa gondolatok, zakatolás.. kinek kell ez? Így hát új alternatívák után kutattam, és szerencsére nem kellett messze mennem. Nagyjából a konyhaasztalig, ahol találtam citromot és kicsit kutattam az emlékeim között is. 

Amikor néhány évvel ezelőtt az egészséges életmód 100%-os híve voltam (most is az vagyok, de már nem csak az étel oldaláról közelítem), mindent kipróbáltam, ami bio, ami fogyaszt, ami... ami furcsa :)

A következő tippem nem olyan furcsa, egyszerű citromos víz, csak éppen melegen. Sokat olvasgattam mostanság, hogyan lehetne gyengéden indítani a napot, amivel meghagyom a szervezetem természetes ébredését, de valamennyire észhez is térek. A gyomor ébredés után szereti a langyos, ill. meleget, ez egyébként az egész szervezetet felébreszti. Ha egy kicsit tudományos oldalról nézzük, akkor a meleg víz átnedvesít, tisztítja a szöveteket, valamint fellazítja és kiöblíti a pangó testnedveket. A citrom pedig, bár savanyú, a szervezetbe kerülve lúgosít, zsírégető, erősíti az immunrendszert, segíti a méregtelenítést. 

Fontos, hogy ne egyszerre húzzuk le, kortyoljuk és érezzük, ahogy a gyomorba érkezik a víz, és átmelegszünk. Ez nem egy szeánsz, simán belefér a reggeli teendőkbe. Hihetetlen, de annyira felébreszt, mint a kávé, istenien érzem magamat tőle. 

A "recept":

3 dl víz

negyed citrom, vagy lime frissen facsarva - bolti citromlé kizárt! 

Csaphideg és forralt vizet olyan arányban öntök össze, hogy iható meleg víz legyen. Semmiképp se forró, kellemes érzés legyen belekortyolni. Ebbe facsarom a citrus levét, megkavarom és már iszom is. Van, hogy a citromot erősnek érzem, ilyenkor  a lime a befutó. 

Aki ezt nem bírja, tegyen bele 1 kávéskanál mézet (én reggel nem ehetek cukrot). 

Nem kell ám a kávéról lemondani, a meleg citromos víz után jöhet a napi koffeinadag! Épp csak jobbat teszel magaddal és a gyomroddal, ha nem éhgyomorra iszod a fekete nedűt, hanem előtte felkészíted a gyomrodat. 

Nagyjából egy hónapja iszom reggelente a meleg citromos vizet, jól érzem magamat tőle. Próbáljátok ki Ti is! 

Sárgarépafőzelék... megőrültem tán?

Nem, nem őrültem meg, csak új kapukat nyitogatok. 

Múlt héten baráti vacsorán krumplifőzelék volt a menü, amit a Férj készített (nem az enyém!), és a gurmé társaság sosem tűr holmi egyszerű babérleveles változatot. Akkor az kókusztejjel készült, a tejtermék kerülése végett, valamint volt otthon egy kis curry, hát került bele az is. Úgy belaktunk este kilenckor, hogy utána dőltünk, és a nevetéstől is - nem a fűszertől, csak a sztorik miatt. 

A hűtőmben várakozott jó sok répa, amit hol nyersen ropogtattam, hol borsófőzelékbe főztem, de csak nem akart fogyni. Gondoltam, megsütöm, de azt mostanság uncsinak érzem. Tél lévén szeretem a szószos ételeket, legyen szó mártásról, sűrű levesről és ugye itt van nekünk a főzelék. Kattantak is agyamba a fent említett hozzávalók. Kókusztej általában van itthon (mint egy jó magyar konyhában, ugye?!), és curry is... Sütöttem hozzá bacon szeleteket, ami chips szerű lett, ugyanis a sütőből kivéve keményre hűl a levegőn. 

A recept: 

1 fej vöröshagyma
60 dkg sárgarépa
1 tk curry fűszer 
fél tk kurkuma
1 tk só
frissen őrölt bors
víz, amivel a répát felengedem
liszt, amivel a végén enyhén besűrítem
1 dl kókusztej, illetve ízlés, vagy érzés szerint
1 ek olívaolaj, vagy 1 tk vaj

opcionális: baconszeletek feltétnek, vagy pirított kesudió

A hagymát a zsiradékon, kis lángon üvegesre sütöm, ne barnuljon meg! A répát meghámozom, majd csíkokra vágom, ha jobban tetszik karikákra, akkor természetesen az is jó. Nálunk otthon Anyukám mindig megkérdezte Apukámat, milyenre vágja éppen a krumplit... volt is belőle vita, ha a kérdés néhanapján elmaradt. Mert persze mindig a másik forma kellett.

Amikor a hagyma elkészült, rárakom a sót, a curryt és a kurkumát, 1-2 perc alatt átforgatom, így a fűszerek aromája jobban érezhető lesz. A répaszeleteket is rárakom és most nagy lángon néhány percig újra sütöm. A répa szerintem nagyon finom, ha kicsit odakap, nem lesz keserű, hanem édes. Persze, nem kell leégetni :) 

Felöntöm annyi vízzel, éppenhogy ellepje, és fedő alatt 10-15 perc alatt puhára főzöm. Lehet vajpuha, vagy maradhat roppanósabb, kedvünk szerint. 

A kókusztejet a liszttel és egy habverővel elkeverem, a levesből egy kicsit kiveszek és a forró lével felöntöm, ezzel is elkeverem - fontos, hogy a liszt ne legyen csomós. Elhivatottak a főzeléket önmagával is sűríthetik, amikor is harmadát összeturmixoljuk, ebbe tesszük a kókusztejet, lisztet nem használunk és visszaöntjük a répaszeletekre a sűrű masszát. 

Visszatérve az én változatomhoz: a kókusztejes-lisztes levet visszaöntöm és fakanállal kevergetem, amíg besűrűsödik. Frissen őrlök rá borsot, az én ízlésem szerint nem sokat. 

A baconszeleteket tepsibe raktam és 180 fokon megsütöttem a sütőben. Ugyanígy a tűzhelyen, serpenyőben is megsüthetjük, nagyon kevés zsiradékon. A bacon mellett pirított szezámmaggal tálaltam. 

Különleges, és visszaadja a "főzelék-fílinget". A színétől teljesen extázisba esem. 

Egyszerű és gyors vacsora, pasiknak szelet húst is süthetünk mellé.