Friss csokoládé

Elsődlegesen a jó csokoládét abszolút nem szabad becézgetni, szóval itt "csokizásnak" helye nincs.
Másodsorban a csokoládé önmagában nem friss, inkább mély, íze dús, épp ezért a bejegyzés címe oximoron. (Szeretem az irodalmat is.) Utolsóként pedig: a fogyasztás során csak milliméterről milliméterre szabad haladni, ugyanis ízbombaként hatnak a kicsikék.
Gyönyörű felvezetője volt a bonbonjaimnak, ugye!

A receptet most sem tartottam be. Az alaprecept (Hedonism): 30 dkg étcsoki, 10 dkg vaj, 1,5 dl tejszín. Fele adagot készítettem és vajból csak 3 dkg-t használtam, mert lágyan olvadóra szerettem volna a végeredményt. Megintcsak abból dolgoztam, ami itthon volt és ami a kezem ügyébe akadt. Egyébként azért voltak kéznél, mert az aktuális kedvenceimről van szó.
Szexi csokoládé, ahogy Jamie mondaná, amit a harsogó friss zöldek, vagyis lime, bazsalikom emelnek fel... és a - részemről - elmaradhatatlan vanília, kedvenc kis fekete csodapöttyök.

 Recept:


15 dkg étcsoki, 72% és 85 %-os
3 dkg vaj
7 dl tejszín
egy lime reszelt héja, negyed vagy fél lime leve
fél rúd vanília kikapart magja
marék bazsalikom aprítva

Vízgőz fölött megolvasztom az apróra tördelt csokoládét, hozzáadom a kis kockákra vágott vajat. A víz ne zubogjon, de mindenképp forrjon. Amikor homogén eleggyé keverednek, jön a tejszín, ami egyik pillanatról a másikra besűríti az egészet. Folyamatosan kevergetem, ekkor már le is húzhatjuk a tűzről.
Kis kanállal, óvatosan a bonbonforma szív alakú mélyedéseibe adagolom. Kapható erre a célra kialakított habzsák, adagoló szeleppel, mellyel igazán pontosak lehetünk. Én az egyszerű megoldások híve vagyok.

Tudomásul kell vennem, hogy elég  belőle egy... tömör és gyönyör, szóval élvezzük velük a pillanatot és a mértékletesség adta felszabadulást.

Indul a mandula

Mondhatnám, indul a Magenta. Hónapok óta meg van a blog neve, a webhely is lefoglalva, már csak az idő hiányzott az elindításhoz. Na jó, egy kis bátorságot is kellett gyűjtenem. Az idő tehát adatott, ugyanis az Élet rendezett nekem szabadidőt, nekem csak rá kellett jönnöm, mihez kezdjek vele... már annyira magam körül éreztem ezt az egészet, hogy a megvalósítás nem várhatott.
Amióta elköltöztem a szülői házból, rendszeresen főzök, kísérletezem és fantáziámnak semmi nem szab határt. Sokszor készítek ételt abból, ami épp itthon van, így rengeteg új íz született már. Sodornak a véletlenek a főzés irányába, pl. tavaly szeptemberben elkezdtem szakácsnak tanulni.
Törekszem az egészséges étkezésre és életmódra, azért egy croissant a boulangerie-ből, vagy klasszikus ropi időnként lecsúszik. Hiszek abban, hogy az vagyunk, amit megeszünk. Magamon figyelgetem, hogy a különböző ételek milyen hatással vannak a szervezetem működésére, érdekesek a tapasztalok.
Amit nem engedek a konyhámba: sima fehér liszt, fehér cukor, aromák, light tej, margarin, kész étel (pl. szószok), mikrohullámú sütő, bolti kekszek (kivéve a háztartási kekszet), műhúsok.
Amit szeretek a konyhámban: tönköly liszt (ebből a fehéret is használom), nádcukor a világostól a muscovadoig, méz, vaj, vaníliakivonat és egyéb teljes értékű kivonatok, házi/teljes tej és növényi tej, Himalaya só, friss fűszernövények, friss husik, zabpehely és folytathatnám. Tehát mindennek a szervezetünk számára könnyedebb és elfogadható változata.
És, hogy miért kezdtem el a blogot? Barátaim, környezetem folyamatosan kérik a receptjeimet, nekik is szeretnék kedvezni. Elsősorban azonban, a blog a főzés adta örömöm kiteljesítéseként íródik.